2019-ben a Netflix Vaják-sorozata jött, látott, és győzött. A könyvek és a videojátékok után egy újabb széles közönség ismerhette meg az Andrzej Sapkowski által teremtett Kontinens világát. Egyértelmű volt hát, hogy a Netflix addig fogja ütni a vasat, amíg meleg, így nem sokkal a sorozat premierje után be is jelentett több spin-offot. Ezek közül az első meg is érkezett, a dél-koreai Studio Mir által készített animációs film, A Farkas rémálma, ami a decemberben érkező második évad egyik központi karakterének a múltjába ad betekintést.

Vesemir szolgának született, és egész eddigi életében látástól vakulásig kellett dolgoznia. De titokban arról álmodozik, hogy bejárja a Kontinenst, és közben egyik kalandból a másikba keveredik. A szerencse hamarosan rámosolyog, amikor megismerkedik egy öreg és tapasztalt vajákkal, Deglannal, Követi őt Kaer Morhen ősi erődjébe, ahol aláveti magát a vajákok kemény kiképzésének, hogy ő maga is szörnyvadásszá váljon. Miután kiállta a próbákat, Vesemir élete egy csapásra megváltozik: amíg vannak fizetőképes kuncsaftok, addig lesz tető a feje fölött, étel az asztalán, bor a poharában, és nő az ágyában. Sok évvel később viszont egy olyan összeesküvés nyomaira bukkan, ami az összes vajákot veszélybe sodorhatja.

Ahogy a legtöbb előzményfilmnél, úgy A Farkas rémálma esetében is felmerül a kérdés, hogy kiknek szól valójában: a sorozat rajongóinak, vagy azoknak, akik még éppen csak ismerkednek a Vaják világával? Meglátásom szerint mindkét közönség meg fogja találni a számítását. A sorozat nézői a második évad indulása előtt közelebbről is megismerhetik Geralt mentorát, Vesemirt, továbbá az egyik fontos helyszínt, Kaer Morhent is most láthatják először. Akik pedig ezzel az animével akarják kezdeni, azok kapnak egy tisztességes bevezetést, ami elmagyarázza a szükséges alapokat.

Ez persze korántsem jelenti azt, hogy hibátlan lenne A Farkas rémálma. A legnagyobb problémám az volt vele, hogy szerintem sokkal jobban működött volna sorozatként, mint egy másfél órás filmként. Sokszor úgy éreztem, hogy kapkod a történet, a nézőnek alig van ideje megemészteni a látottakat, mert máris jön a következő jelenet, mintha a rendező csattogtatná az ostort a forgatókönyvírók háta mögött.

És az a baj, hogy ez a fajta „erőltetett menet” a karakterek ábrázolására is rányomja a bélyegét. Vesemir volt az egyetlen szereplő, akivel szimpatizálni tudtam (talán még Lady Zerbst és Deglan jöhet szóba), a többiek nem igazán tudtak semmilyen reakciót kiváltani belőlem (ez különösen akkor vált kínossá, amikor Vesemir barátai közül valaki meghalt, mert a készítőknek láthatóan az volt a szándékuk, hogy ez elszomorítsa a nézőket). Egyszerűen egy szusszanásnyi szünetet sem hagy a cselekmény, hogy a karakterek ki tudjanak bontakozni.

Szerencsére az animáció tud javítani az összképen. A Studio Mir most is igazán kitett magáért, a hátterek és a karakterdesignok kellően részletesek lettek, az akciójelenetek pedig igazán látványosra sikerültek. Bár azt azért meg kell hagyni, hogy abban a néhány jelenetben, ahol a hagyományos animáció mellett CGI is volt, ott azért eléggé kilógott a lóláb. A zene hozza az élőszereplős sorozattól megszokott színvonalat, de igazából egy emlékezetes dallamot sem tudnék felidézni a soundtrackből.

Összességében kellemes szórakozás volt A Farkas rémálma, még ha a maga kategóriájában nem is lesz egy emlékezetes alkotás. Arra viszont mindenképpen jó, hogy a Vaják két évada közötti űrt kitöltse, vagy bevezesse az újonnan érkezőket Andrzej Sapkowski fantasy-világába.