Hova lehet még fokozni azt, ami 2007-ben elkezdődött Spanyolországban? A REC franchise előállt az új rész előzetesével, és aki ismeri az előző részeket, az láthatja, hogy kezd egy másik vonalat felvenni a történet. Szerencsére nem lő le túl sokat a trailer a filmből, így nem lehet megmondani milyen is lesz a tényleges alkotás.
Egy könnyed kis gyilkolászásra invitálnám a Kedves Olvasókat a mozivásznak elé. Értékeljük 2014 tán legizgalmasabb akciófilmjét, ami garantáltan többszörös fejlövést szolgáltat mindenkinek aki csak látja.
(tovább…)
Az emberiség a háborús filmeket, mint a történelem bemutatását szolgáló műveket valójában már a 30-as években megismerhette. Az első 2. világháborúról szóló alkotásokat Amerikában az esemény kezdete óta tekinthette meg a közönség, melyek akkor még nem arattak sikert, mivel a műfaj még akkor pelenkacserélős időszakát élte. 70 év alatt volt ideje fejlődni a műfajnak és a jelenkor filmes technológiájának segítségével az ábrázolás tán még egyszerűbbé és realisztikusabbá vált (némely esetben). Tekintsük meg ezen a héten, hogy 2014-ben milyen eszközökkel és történettel mutatják be a kortárs rendezők az európai fronton a katonák életét. Íme a Harag (Fury, 2014)
Angliát kivéve Észak-Európából igen kevés film lát nemzetközi szinten napvilágot. Ez a jelenség nem éppen a jó filmek hiányával vonható párhuzamba, inkább azzal, hogy az utóbbi időkben nem volt túl termékeny ez a szakma a szóban forgó régióban. Hogy ez rossz dolog-e? Nem mondanám, sőt! Egy igazán kiemelkedő alkotásra éveket is megéri várni, mint fél esztendőnként megtekinteni valami sablonos és unalmas művet. Épp ezért elhoztam a 2013-as év legjobb svéd alkotását, hogy megfigyelhessük, hogyan is mutatják be az északiak a történelmet egy ember életén keresztül. Ez A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (Hundraåringen som klev ut genom fönstret och försvann, 2013)
Manapság elég felkapott, hogy egy hollywood-i produkció érdekében elővesznek kisebb nagyobb szerepekre régi, idősödő, de felejthetetlen színészeket, akik növelhetik az adott alkotás színvonalát. Ebben az esetben nem konkrétan olyan tömegalkotásokra gondolok, mint például a Feláldozhatók trilógia, hanem komolyabb, életszerűbb megvalósításokra, amelyek szintén követték ezt a fajta retrós beütést. Mai filmünk is gyakorolta ezt a magatartást és az alkotók 2014 őszére elhoztak nekünk egy megható és realisztikus drámát.
Denzel Washington neve mindenki számára ismert lehet. Ő az a színész akitől napjainkban láthattuk A Védelmező című akciófilmet. Denzel szerepei inkább korlátozódnak az akciódús, lövöldözős, robbantgatós témák köré, azonban ne felejtsük el, hogy a repertoárja között szerepelnek igen komoly és drámai filmek is, mint például az Amerikai gengszter és a mai filmünk is, ami nem más mint a Kényszerleszállás.
Napjainkban a filmes világ az egyik legkreatívabb és legtehetségesebb rendező körül forog. Christopher Nolan 1998-ban robbant be Hollywoodba A Csapda című filmjével és azóta magáévá tudhatja a thriller és a krimi műfajok királyának címét. Bizton állíthatjuk, hogy egyike lesz azoknak a kivételes zseniknek, akik majd egyszer új útra terelik az amerikai filmipart. Már most hatalmas az érdeklődés az új filmje az Interstellar, azaz a Csillagok között iránt. Ezen a héten visszamegyünk 12 évet az időben és visszatekintés gyanánt elővesszük az egyik legötletesebben megalkotott thrillerjét, amely viszonylag a kezdeti időszakának legsikeresebb művének tudhatja magát. Jöjjön hát az Álmatlanság.
12 évesen bizony nagyon nehéz a társadalom kihívásai elé állni, főleg egyedül, kiszolgáltatva a nincstelenségnek és a globális világ kihívásainak. Sokan bele sem tudunk gondolni, milyen lehet elhagyatottan túlélni egy nagyvárosban, biztosítani szeretteink számára a megélhetést és ennek érdekében feladni saját álmainkat. E heti filmünk az Anyátlanok (Dare mo Shiranai, 2003)
Elhoztam Nektek második anime ismertetőmet. Ezen a héten megfigyeljük, hogyan alakíthatja egy szerelmes pár életét a közéjük ékelődött hatalmas távolság, és hogyan hathat ez a tényező nekünk, egyszerű embereknek a létére. Következzék a 5 Centimeters per Second (Byōsoku Go Senchimētoru, 2007)
– „Hé! Azt mondják, másodpercenként 5 centiméter.” – „Mi?” – „Olyan gyorsan hullik le a cseresznyefavirág szirma.”
Ezen a héten valami olyasmivel állok elő, ami garantáltan kicsapja a biztosítékot az olvasók között. Ma górcső alá vesszük a 2012-es év legbotrányosabb alkotását, melynek címe The ABC’s of Death.
