Hetvennyolc éves korában meghalt David Lynch. Ebből az alkalomból újra elővesszük a rendezőlegendák sorozatot, és tíz érdekességen keresztül megpróbálunk méltóképpen megemlékezni róla. Mert ahogy a családja szerint maga Lynch is mondaná: Tartsd a szemed a fánkon, ne a lyukon!
Már nyolc éves hagyomány a szerkesztőségben, hogy visszatekintünk az előző évre és egy cikkben többen megmutatjuk, hogy kinek mi volt a tavalyi kedvence. Kezdetben főleg a filmekre fókuszáltunk ezekben a listákban, de ahogy szaporodtak és erőre kaptak a rovatok, úgy jöttek be a sorozatok, a könyvek és a videojátékok. Hatalmas öröm azonban, hogy a tavalyi évtől a társasjátékok is megjelentek nálunk, így idén már olyan szerkesztőségi tagot is találtok, akinek pár társas is ott csücsül a favoritjai között. Összességében azonban elmondható, hogy filmes fronton nem volt olyan nagyon kiemelkedő a 2024-es év, de ennek ellenére most megmutatjuk, hogy milyen alkotásokat fogyasztottunk tavaly. Zárásul pedig szeretném megköszönni mindenkinek, hogy olvasott, hallgatott és követ minket, ugyanis tíz éve már értetek, nektek blogolunk.
Mivel mostanában történt ez meg az a Star Wars körül, ezért a Szerkesztőség tagjai ismét összeültek, hogy megvitassák mi minden történt az elmúlt időszakban a Lucasfilm háza táján. Lesz itt szó a Mandalorian harmadik évadáról, a különböző animációs sorozatokról, mind a Bad Batch és a Tales of széria, az Ahsoka és természetesen az utóbbi ha nem minden idők egyik leg… megosztóbb star warsos alkotásról, az Acolyte-ról.
A filmrendezők élete izgalmas, érdekes és tele van meglepetésekkel. Sokszor teljes világokat álmodnak meg, forgatnak le és tárnak a mozivásznakon a nagyközönség elé. Ezen folyamatot pedig csak igazán különleges egyéniségek tudják végig megfelelően támogatni, érdemes lehet hát külön is foglalkozni velük egy kicsit. A Mad Max-filmek legújabb része nemrég került a mozikba, így az első kiválasztott rendező George Miller lett.
Belegondolni is elképesztő, hogy már kilenc éves hagyományra tekint vissza az a szokásunk, amikor az új év első napjaiban páran összeírjuk a tavalyi kedvenceinket. A 2023-as év pedig bőven tartogatott igazán érdekes alkotásokat, amiket ezúttal a koronavírus miatt visszaesett mozizási kedv sem tudott ellehetetleníteni. Napestig itt tudnék ülni és mesélni arról, hogy mi és miért volt igazán jó, de szerintem inkább csapjunk bele és nézzük azt, hogy ezúttal négyünknek mik nyerték el a tetszésünket.
Mi is lehetne meghittebb egy karácsony esténél, amikor a család a fa körül összegyűlik, hogy békében és szeretetben töltsék az év utolsó napjait. Ilyenkor kerülnek elő a megható, vicces és szórakoztató karácsonyi filmek, amelyeken jó derülve emelhetünk az ünnep színvonalán. Nos, ezelőtt egy fél évszázada azonban mást hozott a Jézuska az amerikai mozikba. A vásznon a meghittség és a szeretet helyett a gonosz öltött testet. Amerikában napra pontosan 50 éve, 1973. december 26-án mutatták be Az ördögűző című filmet, amely mai napig a filmvilág egyik legmegrázóbb és legikonikusabb darabja.
Nos miután a Könyvfesztivál keretein belül az Agave kiadó és a PesText jóvoltából lehetőségünk adódott arra, hogy interjút készíthessünk Nicholas Binge külföldi szerzővel, aki a Felemelkedés című regényt is írta, amiről egyébként korábban mi is cikkeztünk már, így éltünk a lehetőséggel és egy rövid ideig mi is, vagyis hát konkrétan jómagam kérdezhettem a szerzőt bizonyos dolgokról. Ugyan maga az interjú angol nyelven volt, aminek a hangfelvételét megtalálhatjátok a Spotify és a Youtube csatornánkon is. A link a cikkben mellékelve is van. Viszont, aki esetleg nem tud olyan szinten angolul vagy csak szimplán érdekli az lentebb megtalálhatja az interjú magyar nyelvű változatát is írásos formában.
Megjegyzés:
Sajnos a fordítás során bizonyos dolgokat át kellett fogalmaznom, hogy érthetőbb legyen. Emiatt pedig előfordulhatnak bizonyos eltérések az írott változat és a hangfelvétel között. Azonban amennyire lehetett igyekeztem megőrizni Binge eredeti mondanivalóját.
(tovább…)Az idei éveben azt hiszem elmondható: mintha minden jobban klappolt volna a Budapest Comic Con háza táján, mint tavaly. Ez persze részben betudható annak, hogy magunk mögött hagytuk végre a lezárások és maszkok által fémjelzett hacacárét teljesen, nyilván a cosplayerek kivételével, de ők kicsit stílusosabban űzik az álarcos műfajt. Mégis a hangulat, a kellemesebb hőmérséklet, jobb megközelíthetőség, összeszedettebb szervezés valamint helyelosztás sokkal kompaktabb élményt adott az első körhöz viszonyítva. Merüljünk el azonban egy picivel jobban és kezdjük meg az úszkálást a végtelennek tűnő, megannyi földi jót kínáló sorok között.
Nagymértékben szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen az idei évben is voltak olyan kedvesek a Budapest Comic Con szervezői és meghívtak minket becses eseményükre, innen is külön köszönet és tisztelet illeti Vágvölgyi Nikit, aki szuperlelkesen akasztotta nyakunkba a passokat és hozta tető alá mindenkinek az óhajtott beszélgetések színészekkel és képregényes nagyságokkal egyaránt. Lássuk azonban, mit sikerült kifacsarnunk a rendelkezésre álló időből!
A héten végre a magyar mozikban is bemutatkozik az ír származású rendező, Martin McDonagh legújabb rendezése, A sziget szellemei (The Banshees of Inisherin). Ennek apropóján az alábbi cikkben szedtük össze számotokra, mi is teszi annyira különlegessé Írország filmművészetét, és hogyan jelenik meg bennük a sajátos kulturális örökség.
