Hideo Kojima már 2001-ben a tömeggyártott dezinformáció koráról beszélt, amely az adatainkkal történő visszaélésen—köznapi nevén mesterséges intelligencián—alapul. Ez egy olyan technofeudalizmus, amit önszántunkból, de öntudatlanul építünk ki. Kényelmesebb online vásárolni, mint élőben. Ugyanígy kényelmesebb (sőt, már elkerülhetetlen) egy huszadik fiókot létrehozni, amit aztán összekötünk a Google fiókunkkal. Innen egy lépés a végtelen social media feedek világa. Ez nem egy új keletű gondolat. Aldous Huxley az 1932-ben megjelent Szép új világban figyelmeztetett, hogy a hatalom páratlan eszköze nem az információ hamisítása vagy eltüntetése lesz, hanem a túltermelése. A fásultság az ilyen rendszerek jeligéjévé vált. Kojima most visszatért ehhez a témához a Death Stranding 2: On the Beach-csel. És ha valakit érdemes meghallgatni a témában, akkor az az ember, aki egy évvel a COVID-19 előtt a piacra dobott egy játékot, ami reflektált a pandémiára és az ebben megélt izolációra. Spoileres kritika következik.
