2024-ben a Fallout sorozat egy atombomba erejével robbant be a köztudatba, és egy csapásra a legjobb videojáték-adaptációk közé került, amit egyaránt tudtak élvezni a laikusok és a játékok rajongói is. Az Amazon nem ült sokáig a babérokon, rögtön megrendelték a második évadot. De vajon sikerült-e Jonathan Nolannek és Lisa Joy-nak, szerencsejátékos szófordulattal élve, tizenkilencre lapot húzni és nyerni? Spoilermentes kritikánkból kiderül.
Szerintem magabiztosan kijelenthető, hogy a legjobb mesék többsége valamikor a 80-as , 90-es évek környékén született. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy a legtöbb ma is futó franchise eredeti alkotása vagy legalábbis első részei valamikor ebben az időszakban jelentek meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy később nem születtek volna minőségi és sikeres alkotások, viszont érezhető egyfajta tónus váltás, ami a különböző meséket illeti. Ennek egyfelől az az oka, hogy a 80-as , 90-es években jóval több szabadságot kaptak az egyes alkotók. Valamint, mivel ekkor még szinte minden újnak számított, így a különböző témák közül is könnyebben válogathattak. Ennek eredményeként pedig számos különleges vagy éppenséggel elborult alkotás született. Ezek egyike volt a Tini Nindzsa Teknőcök című mese.
Manapság kifejezetten divatos lett, hogy egy sikeresebb, komplexebb társasjátéknak elkészül az úgymond „kistestvére”: egy egyszerűsített, gyorsabb, könnyebben tanulható változata, ami ugyanarra a tematikára épül, viszont a „nagy testvérrel” ellentétben már a szélesebb közönség is képes befogadni. Elég csak olyan címekre gondolni, mint a A Mars terraformálása: Árész-expedíció, ami a nagy alapjáték motorépítését sűrítette be egy kártyás formába,vagy a Brass: Birmingham után érkező Brass: Lancashire lightabb alternatívái, vagy éppen a War of the Ring: Second Edition társasjáték monumentális játékélményét kártyaváltozatban prezentáló a Gyűrűháború – A kártyajáték. A trend érthető: nem mindenki akar három órát ülni egy asztalnál, szabálykönyvet bújva és ikonokat értelmezve, viszont a tematika, a vizuális stílus és az alapmechanikák sokakat vonzanak. A kiadók így egyre gyakrabban próbálják meg „lefordítani” a nagy sikereket egy barátságosabb nyelvre. A Menedék pontosan ebbe a csoportba tartozik bele. Természetesen a kérdés egyből feltehető: vajon a Menedék valóban egy jól sikerült, önálló kistestvér, vagy inkább csak egy lebutított mellékszál azok számára, akik nem mernek belevágni az Ark Nova komplex világába?
Az AI avagy a mesterséges intelligencia egy olyan technológia, ami újabban egyre inkább kezd elterjedni a minden napi használatban. Ennek persze legalább annyi előnye van, mint amennyi hátránya is. Különösen akkor, ha egy olyan kényes területen kívánják alkalmazni ezt, mint az igazságszolgáltatás. Ezt a témát igyekszik körbe a jelen cikk alanyául szolgáló alkotás is a Mesterséges kegyelem, aminek az eredeti címe az, hogy Mercy vagyis kegyelem. Hmm, kíváncsi lennék, hogy a fordítások során mennyire használják az AI-t.
A Kóborló Karaván Ryan Laukat legújabb, 2025 végén magyarul megjelent társasjátéka. A készítő Szunnyadó Istenek című korábbi játéka miatt nagy érdeklődéssel vártam az újabb alkotását is. A Szunnyadó Istenek és a Kóborló Karaván persze dobozméretet és játékidőt tekintve is más kaliber, de Laukat fantáziája és igényessége okot adtak az optimizmusra az új megjelenéssel kapcsolatban is.
Az utóbbi években úgy fest, hogy a videojátékipar teljes egésze magára talált az évekig tartó mainstream ötlettelenség és lustaság után, amikor körülbelül csak az indie stúdiók voltak képesek érdemit alkotni. De véleményem szerint 2022 óta stabil felfelé ívelő pályán vagyunk ismét, olyan címekkel mint az Alan Wake 2, A Plague Tale, Baldur’s Gate 3, Death Stranding 2, Elden Ring, God of War: Ragnarök, Helldivers 2, Indiana Jones and the Great Circle, Kingdom Come: Deliverance 2, vagy személyes kedvencem, a Spider-Man 2. Ilyen lista után vannak elvárások azt hiszem az idei évre is, nagyon helyesen. Ó és van is bőven mit várni. Szedjük össze a legfontosabbakat!
Közel tíz hosszú esztendő után az újév első óráiban végleg pont került a Stranger Thingsben megismert ifjú kalandorok történetére. A Duffer-tesók által megálmodott felnövéstörténet sokunk szívébe nyert előkelő helyet az évek alatt, amely sajnálatos módon végül pont oda helyezte a hangsúlyt a mindent eldöntő finálé során, amelybe korábban már nem egy nagy franchise belebukott. De vajon hol csúszott el a hatalmas várakozás övezte ötödik évad? Tényleg olyan rossz lenne, mint ahogyan azt az internet népe harsogja?
Nem rég ért véget a Prime Video-n a The Mighty Nein című új animációs sorozat, amely első ránézésre kísértetiesen hasonlít a The Legend of Vox Machina sorozatra. Nem véletlenül: mindkettő a Critical Role egyik Dungeons & Dragons kampányának animációs feldolgozása. A csapatnak egyébként volt egy harmadik nagy kampánya is (Bells Hells), ami tavaly februárban ért véget három és fél év után. Ki tudja, talán abból is lesz egyszer animáció. A kapcsolat azonban nem merül ki ennyiben. A The Mighty Nein ugyanabban a világban játszódik, mint a Vox Machina, nagyjából húsz évvel később. Ez persze jelenleg inkább érdekesség, mint valódi kapaszkodó, hiszen a Vox Machina története még messze nincs lezárva, azt majd az idén debütáló negyedik évad fogja végleg lezárni. Jó hír viszont, hogy az új sorozat teljesen önállóan is fogyasztható: kezdő nézőként semmi nem utal rá, hogy egy „rokonszériát” nézünk, egyetlen félmondatos utalást leszámítva.
A korábbi évekhez hasonlóan, csakúgy mint tavaly, idén is megnéztük hogy miket szerettünk az előző esztendőben. Ez egy olyan hagyomány már nálunk 2017 óta, ami mindig arra sarkallja a szerkesztőséget, hogy páran felcsapják az adott időszakban megnézett, olvasott, játszott alkotásokat és kiválasszák közülük a kedvenceiket. Idén ez kicsit nehezebben ment, de így is kilencen engedünk betekintést a listáinkba. Mielőtt viszont belekezdenénk mesélnék egy kicsit a Kritizátor 2025-ös évéről. A blogra ugyanis ekkor került fel a kétezredik bejegyzés. Bár kezdetben a híreket is ide és nem a Facebook oldalunkra töltöttük fel, ez így is közel ezerötszáz kritikát jelent. A YouTube csatornánkra már kétszázhárman iratkoztatok fel, ezt pedig hat podcast adással háláltuk meg, amiből idén valószínűleg többet készítünk. Na, de csapjunk is bele, nézzük meg mik voltak a 2025-ös kedvenceink!
Eljött a könnyes búcsú ideje. A Stranger Things (Különös dolgok, félmosoly) vitathatatlanul az elmúlt évtized olyan szériájává és szórakoztatóipari termékévé nőtte ki magát, amely hatását és népszerűségét tekintve olyan monstre intézményekkel vetekszik, mint a Csillagok háborúja, a Gyűrűk ura vagy a (még) rivális streaming-szolgáltató nagy fegyvere, a Trónok harca. Egy olyan korszak szüleménye, ahol a mozitermekben már elkezdődött egy visszavágyódási hullám az idealizált régi idők nagy hőseihez, a monitorokon történő tartalomfogyasztás pedig még az evolúció elején járt, aminek ez a sorozat lett az egyik nagy úttörője. Barátságos kisvárosi miliője, szerethető karakterei, rejtélyei, szörnyei, nosztalgiája (amire való alapozás a 2010-es évek közepén virágzott) és legfőképpen hatalmas szíve olyan varázslatos egyveleget alkottak, melyek több generáció figyelmét szegezték a képernyőre egy évtizeden keresztül. És, ha voltak is kétségek ezzel kapcsolatban, a sorozatnak ezt a hatalmas szívet a fináléra is sikerült megőríznie.
