Könyv

A múlt jövője – Star Wars A Köztársaság fénykora regények kritika

Amikor annak idején a Disney átvette a Star Wars-t és bejelentették, hogy eltörlik vagy legalábbis semmisnek veszik az addig megjelent összes alkotást, amik nem a filmek sokakban felmerültek bizonyos ellenérzések. Ugyan a rend kedvéért azért azt is hozzá kell tenni, hogy ezek az alkotások sokszor elég ellentmondásosak voltak, illetve a színvonaluk sem mindig volt éppenséggel minőségi. Persze aztán a Disney apránként azért csak-csak visszahozott bizonyos elemeket mint például Thrawn főadmirálist, Revant vagy a Solo gyerekeket. Igen, ez a Han Solo egyik gyereke átáll a sötétoldalra dolog sem a Disney saját ötlete. Végül aztán a Disney csak megtalálta a módját, hogy miként csináljon egy teljesen saját és a korábbi alkotásoktól nagyrészt független dolgot és ez lett a High Republic, vagyis magyar nevén a Köztársaság Fénykora című széria.

(tovább…)
Sorozat

Csillagközi kártyavár – Andor kritika

A Star Wars végre felnőtt. A Zsivány Egyes már megpendített húrokat egy sokkal inkább realisztikusabb, és sokkal kevésbé idealistább messzi-messzi galaxis-újraértelmezésből, de az Andor még elődjénél (aminek gyakorlatilag az egyik főszereplője köré szerveződő előzménysorozata) is messzebbre megy. Sokkal részletesebben és elmélyültebben mutatja meg a Zsivány Egyes azon aspektusait, amik annó érdekessé tették Gareth Edwards filmjét, gondolok ezalatt a lázadók morális dilemmáira (megfosztva a lázadást annak romantikájától) és a birodalmi hierarchián belül lejátszódó hatalmi játszmákra.

(tovább…)
Animáció

Ez egy összeesküvés!!!44 – Inside Job kritika

A holdra szállás meg sem történt, Kennedy elnököt az amerikai kormány gyilkoltatta meg, a repülők kondenzcsíkjában lévő kémiai anyagokkal mérgezik az emberiséget, a világot pedig gyíkemberek, illuminátusok és más titkos társaságok irányítják a háttérből: mindenki találkozott már a felsoroltakhoz hasonló, az egészen hihetőtől a minden valóságalapot nélkülözőig terjedő összeesküvés-elméletekkel. Egy pillanatra függesszük fel a kételyeinket, és játszunk el a gondolattal, hogy mi lenne, ha ezek egytől egyig mind igazak lennének? Ha ezzel megvagyunk, akkor képzeljük el, hogy mekkora meló lenne mindezt titokban tartani? Erre a koncepcióra épít a Gravity Falls alkotóinak új animációs sorozata, az Inside Job.

(tovább…)
Könyv

Horror a Mecsek keleti részén – A székkészítő könyvajánló

Ahogy megyünk ki az őszből, egyre több jeles naphoz érünk el. Túl vagyunk a Márton napi libákon, illetve a lámpás felvonulásokon. Lassan vége a novembernek is, és megkezdődik a téli időszak. De mielőtt még eljutnánk a karácsonyig, van egy hagyományos nap, ami kiemelt szerepet kap a mostani könyvünkben. Luca napja, és a hozzá kötött bizonyos háromlábú szék történetét már mindenki kisgyermekként megismeri. De az egésznek van egy hátborzongató oldala, amibe igazából nem is gondolunk bele – egészen addig, amíg Fritsi Péter könyvét el nem olvassuk. Így, hogy már csak pár hetünk van addig, különösen hatásos a történet.

(tovább…)
Könyv

Van még mit ellőni? – Brian McClellan: Vér és lőpor istenei könyvkritika

Van egy meglehetősen nehéz kérdés az alkotók körében, mégpedig az, hogy mikor érdemes befejezni egy adott szériát? Már ha egyáltalán be kell befejezni. Hiszen számos olyan alkotás van, ami úgy épül fel, hogy bár az adott esemény vagy esemény sorozat lezárul és egy teljes egészet alkot, mégis tudnak utána hozzá egy másik olyan eseménysorozatot csinálni, ami szinte teljesen független az előzőtől és/vagy akár még önállóan is meg tudja állni a helyét úgy hogy egy kerek egészet alkot. Illetve legyünk őszinték sok esetben Mi, a Közönség nem akarjuk, hogy egy adott alkotás vagy széria véget érjen. Ez pedig olykor akár az adott alkotás minőségének a rovására is mehet, amire sajnos számos példa létezik. És akkor itt érkeztünk meg a Lőpormágus széria folytatása a Vér és lőpor istenei című alkotáshoz.

(tovább…)
Film

Lótuszevők szigete – A menü kritika

Az étkezés a társadalom- és rendszerkritikus szatírák egyik klasszikus, jól bevált eszköze gondolatok, tanulságok átadására vagy megfogalmazására. Gondoljunk csak a Monty Python harmadik filmjére, Az élet értelmére, amiben Terry Jones a világ legkövérebb emberét alakította a filmtörténelem egyik leggyomorforgatóbb jelenetében. De nem sokkal marad el sokkolásban Peter Greenaway 1989-ben készült filmje, A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője, ami a thatcherizmus megalomániájának, elszabadult neoliberalizmusának kritikája volt. Galder Gaztelu-Urreta baszk-spanyol szatírája, A platform allegorikus koncepcióján keresztül mesélt társadalmi igazságtalanságokról, egyenlőtlenségekről, mindezt fanyar humorral fűszerezve (“felfelé nem lehet szarni”).

(tovább…)
Képregény

Frenetikusan felvezetett füzetek – Fantasztikus Négyes 1. ajánló

Érdekes véletlennek is titulálható, hogy nem olyan régen pendítettem meg egy cikkem kapcsán Stan Lee és Jack Kirby nevét. Pontosabban a Fantasztikus Négyes és Ben Grimm került élő, majd nem sokra rá a kezembe akadt a Frike Comics jóvoltából birtokolt, mai, heroikus, a képregények ezüst koráig visszanyúló értekezésünk alapját szolgáltató darab. Modern szemmel már talán furának hathat egy jószerével nem a jelenlegi standardet követő gyűjtemény, de azt hiszem mégiscsak érdemes elővenni a múlt távlatából!

(tovább…)
Könyv

Hidegrázós hahotázós halottmágia – Harrow, a Kilencedik könyvajánló

Tamsyn Muir Lezárt sír sorozata nem titkoltan SFF-rajongó szívem egyik éjsötét kis csücske. Először eredeti nyelven találkoztam a Gideon, a Kilencedikkel, még mielőtt szélesebb körben felkapott lett volna, és hát sokakhoz hasonlóan az én első reakcióm is valahol az „ez mi a f*** akar lenni?” háza táján helyezkedett el. Pár évvel és egy friss újraolvasással később is megdöbbentően sokszor merül fel bennem ez a kérdés, csak tartózkodó óvatosság helyett most már telhetetlen rajongással gondolok a könyvekre. Mielőtt kézbe vettem volna a Harrow, a Kilencediket, én kis naiv azt gondoltam, a Gideonnál elvetemültebb agymenést úgysem írhat senki, kár izgulni – aztán persze egyből kiderült, hogy ez a nő valószínűleg őrültebb, mint azt valaha is hittem.

Egy igazán jó sztori azután is hajlamos tanyát verni az olvasó gondolatai között, miután már rég visszatette a könyvet a polcra. Számomra a Gideon, a Kilencedik is ezek közé tartozott azután a bizonyos befejezés után, amivel Muir arcul ütött minket az utolsó oldalakon. Ilyenkor akaratlanul elkezd az ember teóriákat gyártani, hogy mégis hogy folytatódhat a történet egy ilyen fordulat után, mi fog történni a következő kötetben? Bármit is képzeltem előzőleg magam elé, be kell valljam, a közelében sem jártam annak, amit végül kaptam. Az ajánló innentől spoileres a Gideon, a Kilencedik cselekményére nézve.

(tovább…)