Spielberg és az UFO-k. Akár ennyi is lehetne ennek a cikknek a bevezetője. A rendező és az idegenek kapcsolata hosszú múltra tekint vissza. A kapcsolat fényes oldalán ott van a Harmadik típusú találkozások és az E.T. a földönkívüli, a negatív oldalon pedig az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága. De melyik oldalra kerül A leleplezés napja? És pontosan mi lesz itt leleplezve?
2019-ben, mikor befejeztem az Eufória első évadát, aligha gondolhattam, hogy hét hosszú esztendővel később még mindig képernyőn lesz a sorozat. Sőt, mindössze három évadig sikerült elevickélnie. Szomorú, mivel nagyobb potenciál lakozott benne, mint ami végül kikerekedett Sam Levinson víziójából. Hogy ez miért így alakult, annak számtalan oka van. Mindenek előtt reflektálni kellett arra, hogy a főbb színészek közben elkezdtek látványosan kiöregedni a középiskolás szerepeikből. Ezért a harmadik évad azután, hogy az első kettő kronológiailag szorosan követte egymást (és ne felejtsük el, hogy e kettő között kijött két spin–off epizód is, amit szintén érdemes megtekinteni – akinek eddig kimaradt) a pár évvel távolabbi jövőben játszódik, középpontban Rue (Zendaya), Cassie (Sydney Sweeney), Maddy (Alexa Demie), Jules (Hunter Schafer), Nate (Jacob Elordi) és Lexi (Maude Apatow) immáron felnőtt életével. Nemcsak az időben történt ugrás: az első két évadhoz képest egy hangsúlyos tónusváltáson esett át a sorozat, ami alaposan kiakasztotta a rajongótábor egy jelentős részét.
Nagy várakozás előzte meg az Apple streaming szolgáltatásának egyik fő zászlóshajója, a For All Mankind ötödik évadának érkezését. Nem is csoda, hiszen minden rajongó meg szerette volna tudni, hogy mi lett az Ed, Dev és Miles nevével fémjelzett Marson történt munkás sztrájk/lázadás/puccs hosszú távú kimenetele. Az almás cég ki is tett magáért, hogy vagdoshassuk a centit, ugyanis az új évadra jóval többet kellett várnunk, mint korábban. De természetesen ezért cserébe minden korábbinál izgalmasabb folytatást ígért. Vajon mi lesz a Mars sorsa? Mi történik az erősen öregedő, de szívünkhöz közel nőtt karakterekkel? Milyen titkokat rejteget még a vörös bolygó felszíne? Hova tovább a Marsról? Nos, azt elárulom, hogy mindezen kérdésekre választ kapunk az új évadban. Ezen válaszok értékeléséhez néhány helyen kisebb spoilert kell alkalmazzak, így ennek fényében olvassátok a lenti bekezdéseket.
A The Boys közel két év várakozás után végre elérkezett a célvonalhoz, és megkezdte az egyik legőrültebb képregényadaptáció végjátékát. Vér, groteszk humor, politikai szatíra, végtelen abszurditás és még annál is több lelki nyomor: minden, ami miatt a sorozat az elmúlt évek egyik legkülönlegesebb televíziós élményévé vált, most maximális fordulatszámon pörög. A kérdés már csak az, hogy ez az utolsó nagy hajrá képes lesz-e méltó módon lezárni a káoszt, vagy a The Boys is azoknak a sorozatoknak a sorsára jut, amelyek a finisben saját maguk alatt vágják el a fát?
Kevés olyan stratégiai széria van, amely akkora hatással volt a műfajra vagy úgy ám blokk a játékiparra, mint a Heroes of Might and Magic. A körökre osztott játékmenet, a hősalapú fejlődés, valamint a fantasy világok kombinációja már 1986 óta velünk van. Sikerét mi sem mutatja jobban, mint hogy még politikusok is szívesen elmerülnek ebben a körökre osztott fantasy univerzumban. A franchise azonban meglehetősen hullámzó teljesítményt nyújtott az évtizedek során, miközben többször is próbált megújulni. Most pedig április végén befutott a legújabb rész, a Heroes of Might and Magic: Olden Era, amely elé mi is leültünk, hogy kiderítsük: méltó folytatása lett-e a szebb napokat látott szériának, vagy ismét egy csalódást keltő epizóddal bővült a kultikus franchise.
A legelején fontos leszögezni, hogy a játék jelenleg early access állapotban létezik, tehát nem a végleges verziót nyüstölhetjük napestig, hanem egy fejlesztés alatt álló, számos hiányossággal és félkész megoldással operáló kiadást. Ennek ellenére bőven akad benne tartalom: több frakció, mélység, valamint a kampány első fejezete is elérhető a korai hozzáférés során.
Közel hét esztendő telt el azóta, hogy utoljára Star Wars filmmel találkozhattunk a mozikban a Skywalker kora képében, – hacsak a tavaly huszadik évfordulóját ünneplő A Sithek bosszúját nem számoljuk bele -, amely súlyos sebet ejtett a franchise megítélésén és persze a Disney amúgy sem éppen makulátlan renoméján. Nem véletlen hát, hogy a Lucasfilm az azóta eltelt években, ha próbálkozott is mozis Star Wars kalandot összehozni, azok rendre a kreatív pokol legmélyén végezte, hol ilyen, hol pedig olyan kreatív vagy éppen vezetői döntéseknek köszönhetően.
Gyerekként sokszor eszünkbe jut, hogy vajon milyen lehet a másik testében eltölteni egy kis időt. Két éve a Demi Moore és Margaret Qualley főszereplésével készült A szer ezt egy elég durva, horrorban már be is mutatta, hogy milyen önmagunk fiatalabb verziójába bújni. Ha leveszem a felnőtteknek, és az Egymás bőrében esetében a gyerekeknek szánt körítést, akkor bármennyire is szokatlan, de a két film a testcsere kapcsán fellelhető egy kis hasonlóság. Viszont kritikám tárgya a korábban említett történettel ellentétben, egy sokkal szélesebb közönséghez szól. Ugyan mit kapunk egy félig állat, félig növény élőlényekkel teletűzdelt mesétől? Sokkal többet, mint azt elsőre gondolnánk!
Egy korábbi cikkünkben aktuálisan megemlékeztünk már a világhírű angol természettudósról, Sir David Attenborough-ról, aki mint tudjuk idén töltötte be a századik életévét. Ezzel a tudományos ismeretterjesztés és a televíziózás világa egy egészen elképesztő mérföldkőhöz érkezett. Ennek a páratlan karriernek az egyik leginkább ikonikus, szinte mitikus pillanata az 1970-es évek végén történt a ruandai őserdő mélyén. Ekkor találkozott Pabloval, a kicsi ezüsthátú hegyi gorillával. A Gorillák között (A Gorilla Story: Told By David Attenborough) című 2026-os Netflix dokumentumfilm ennek a különleges kapcsolatnak állít emléket, visszatérve a gyökerekhez, ahhoz a csoporthoz, pontosabban azok leszármazottaihoz, akik egykor oly barátságosan fogadták az angol kutatót.
A Libellud kiadó játékait nagyon sokan szeretjük Magyarországon is. Olyan címek tartoznak hozzájuk, mint a mára már méltán klasszikussá vált Dixit, vagy az újabbak közül a természetközeli absztrakt családi csoda, a Harmónia. Szóval a bíztató háttér miatt lelkesen vártam az Időhurok kipróbálását is.
A Marvel határozottan roskadozik már a saját súlya alatt. Egyszerűen annyira szerteágazó lett és annyi mindent akarnak beletenni, de közben elengedni meg nem akarnak semmit, hogy az rövidesen már tarthatatlan lesz. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem készülnek még jó alkotások a Marvel égisze alatt. A Wondermant például ahogy láttam sokan dicsérték, de őszintén szólva engem személy szerint a mai napig nem tud érdekelni az az alkotás. Emellett az új filmek is rendre megbuktak, vagy legalábbis messze nem hoztak olyan szintű bevételeket, mint 2020 előtt. És bár sokat várnak majd a közelgő új Bosszúállók filmtől a Doomsday-től is, ám legyünk őszinték a tejles Marvel Filmes Univerzumnak szüksége van egy teljes reboot-ra vagyis egy újrakezdésre, amibe aztán bele lehetne tenni, nos igazából mindent. Mert ez így csak egy hosszúra nyújtott szenvedés történet. Ennek a szenvedésnek pedig a csimborasszója az újonnan megjelent Daredevil: Újjászületés második évada, amiről előre jelzem, hogy spoileresen fogok majd beszélni, mert szükségét érzem.
