Az elmúlt év kapcsán – sőt, még a most is beletartozik ebbe – mindenkiben legalább egyszer felmerült az a bizonyos „Mi lett volna, ha…?” Nem csak magánügyben vagy a tegnap távlatában, hanem globálisan is. Természetesen ez nem újdonság. A történészek, filozófusok, mindenféle teóriagyártók, szakmai és amatőr elemzők naponta felteszik ezt a kérdést az élet számos vonatkozásában.
A Zsoldos Péter-díj évek óta a magyar fantasztikus irodalom egyik legrangosabb elismerése. A díjat megújult köntösben idén április 20-án vehetik majd át a győztesek szakmai zsűri döntése alapján. Regény, fordítás és novella kategóriában mérettetnek meg a 2020-as év fantasztikus irodalmi alkotásai. A shortlist alapján hamar egyértelművé vált, hogy erős mezőny indult neki idén is a kihívásnak. Szűk egy hónap van hátra az eredményhirdetésig, mi pedig nem kis fába vágva a fejszénket, elolvastuk a jelölt regényeket. Lássuk hát, mi foglalkoztatta a magyar tudományos fantasztikus írókat 2020-ban?
(tovább…)A háromtest-problémáról két évvel ezelőttig úgy tudtam, csak egy matematikai fogalom. Ennek akkor lett vége, amikor békés internetes kalandozásaim közben szembe találtam magam egy cikkel, amely a világ végét hirdette. A cikk Cixin Liuról mesélt, aki szörnyű sorsot tárt a földönkívüli civilizáció megjelenése után áhítozó emberiség elé. Az univerzum nem üres, de talán jobb, ha mi mégis úgy hisszük – írta a cikk. Az alaptézis Liu trilógiájának második kötetére hivatkozott, melyben az emberiség mindaddig ismeretlen fenyegetéssel néz szembe.
(tovább…)James Bond, Jason Bourne, Johnny English, Austin Powers, őket már mind ismerjük. Titkosügynökök, a titkos hívószóra pedig lelkes olvasók, mozinézők és rajongók ezrei kapják fel a fejüket. Miért? Mert hangosak, szexik, megkapnak minden nőt, megmentik a világot és olyan dolgokat csinálnak, amiket te soha nem fogsz.
(tovább…)A képregények világa mára egyre nagyobb teret hódít meg, és ezzel párhuzamosan mind több rajongójuk akad. Míg pár éve, évtizede csak az úgynevezett „kockák” olvasták, mostanra nincs olyan, aki legalább az alap karaktereket ne ismerné. Ez a hullám elérte már az ifjúsági irodalmat is, azon belül pedig elsősorban a fiatal lányokat célozta meg a DC Icons – magyarul DC legendák – sorozat. Az eredeti sorozatban Wonder Woman története az első kötet, míg nálunk másodikként, Catwoman után jelent csak meg.
A gondolat, miszerint egyszer vége lehet majd a világnak, számos alkotó képzeletét megmozgatta már és több olyan alkotás is készült, amely ennek egy-egy lehetséges verzióját ábrázolta hol egy földön kívüli fenyegetés (például egy meteorit által vagy egy globális kiterjedésű járvány) kapcsán, vagy valamilyen, a klímaváltozás miatt esetlegesen bekövetkező természeti katasztrófa lévén. Viszont egyes alkotók nem elégedtek meg csak annyival, hogy egyszerűen vége lett a világnak, hanem az a gondolat is elkezdte őket foglalkoztatni, hogy az emberiség, vagy legalábbis annak egy megmaradt része miként reagálna, illetve élne tovább egy ilyen horderejű esemény bekövetkezése után. A téma végül saját külön műfaji besorolást is kapott posztapokaliptikus megnevezéssel, ami a sci-fi egyik oldalágának számít.
Ken Liu nevét az A papírsereglet és más történetek című novelláskötetének köszönhetően ismertem meg először. Az ebben található történetek irodalmi igényessége, mély bölcsessége és kreativitása szinte lenyűgözött, ezért a nemrég megjelent Az istenekkel nem lehet végezni című kötetet is beszereztem, amint lehetőségem nyílt rá.
Sabrina alakját senkinek sem kell bemutatni. Igaz, eredetileg képregény volt belőle, de az itthon nem került be a köztudatba. Ellenben a ’90-es években készült televíziós sorozat még ma is nosztalgikus érzéssel tölti el az akkori fiatalokat. Bár akkor én még elég kicsi voltam hozzá, de a számtalan ismétlésekkel már találkoztam. Azonban ennek már körülbelül 20 éve. Mivel az eltelt időben sokat változott az emberek ingerküszöbe, így ehhez a képregény készítői is igazodtak és előálltak egy sokkal horrorisztikusabb változattal. Ezt az új vonalat ragadta meg a Netflix, amiből Sabrina hátborzongató kalandjai címen jelentettek meg sorozatot. Később pedig regény formát is adtak az ismét egyre népszerűbb történetnek.
Vannak, akik úgy vélik, Az arany iránytű története, és általában véve az egész Északi fény trilógia vagy Az Úr Sötét Anyagai trilógia – ki hogy ismeri – kortalan, és bárki élvezheti. Én ezzel nem feltétlenül értek egyet. Nem véletlenül kapta az ifjúsági regény besorolást. Kedves, aranyos kis történet, de alapvetően mégis csak egy gyermek szemszögéből íródott. Ebből adódóan pedig az elbeszélés is egyszerű. A felszínt nézve, csak kikapcsolódás céljából olvasva, a mondanivalója is inkább csak egy mesevilágot rajzol elénk. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem érdekes a története, mélyebben nem feszeget olyan témákat, ami miatt ellenállásba ütközne – ahogyan ez megtörtént Amerikában, miután a Katolikus Egyház anti-katolicistának titulálta –, és nem mutatná be, hogyan feszülnek még ma is egymásnak a teológiai és a tudományos nézetek.
Bevallom, amikor először megláttam a Cyberpunk 2077 kedvcsinálóit, nem dobtam hanyatt magam a látottaktól. Viszont szeptember végén olyan fangörcs lett úrrá rajtam, hogy pár héten keresztül csak úgy faltam az infókat a játékról. Ugyan nincs se erős számítógépem vagy laptopom, se konzolom, de még így is el tudtam merülni Night City rendkívül részletgazdag világában, A Cyberpunk 2077 világa című könyv segítségével.
