Edgar Allan Poe – A holló című verse igazi kultikus darabnak számít, több művészt is megihletett már. A legkultikusabb alkotás, aki sokak fejében élénk nyomot hagyott, Alex Proyas azonos című filmje, amihez szorosan kötődik a néhai Brandon Lee (a harcművész Bruce Lee) szomorú halála. Ezt a vonalat is érinti a 5Panels kiadó tavalyi képregénye, a Straubringer Gréta által írt és rajzolt Lady Crows. Itt viszont nem áll meg a fellelhető művekkel való kapcsolat, mivel a sokat látott olvasó Darren Aronofsky, tizenhat évvel ezelőtti Fekete hattyújára utaló dolgokat is felfedezhet. Viszont Straubringer egy olyan színezetet ad az alkotásában az előbb említett filmeknek, amitől a nem fősodrú képregény rajongók mind a tíz ujjukat megnyalják.
A Mortal Kombat játék a 90-es évek elején jelent meg, a Midway cég pedig hatalmasat robbantott vele. A brutalitása annyira új volt, hogy Amerikában bevezették a játékoknál is a korhatáros besorolást, ám pont ez a fajta nyers stílus vezetett a sikeréhez, népszerűsége pedig a mai napig töretlen. Egy ekkora sikertörténet pedig egyértelműen felkeltette Hollywood érdeklődését, aminek következtében két adaptáció is napvilágot látott. Az egyik a már fentebb említett 95-ös első rész, amelynek a rendezői székében az a Paul W. S. Anderson ült, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint a Kaptár-széria, vagy a pár éve megjelent Monster Hunter: A szörnyek birodalma című rettenet. A folytatása 1997-ben készült el, és a Mortal Kombat 2. – A második menet címet kapta. Anderson alkotása, amolyan bűnös élvezet, annyira rossz, hogy már jó, ezzel ellentétben a második rész a jó ízlés ellen elkövetett szörnyűséges bűntett.
A bűn rossz folytatás után, a Warner a fiókja mélyére száműzte a további folytatások tervét, ám egyszer csak feltűnt a porondon korunk egyik legjobb horrorfilmese James Wann, aki azt ígérte, hogy valóra váltja a rajongók álmait. A játék világához hű, R-besorolású filmet fog leszállítani, mint producer, amely nem csak a rajongóknak fog szólni, hanem az átlagnak is. Bár a 2021-es változat sok sebből vérzett, azért egy korrekt iparosmunkára sikeredett, ami végül odavezetett, hogy megkaptuk idén annak folytatását, azzal az ígérettel, hogy ami nem volt jó az előző részben azt mind kijavítják és az első résznél is brutálisabb filmet fogunk kapni. De vajon sikerrel jártak-e?
2026. május 8-án nagy napot ünnepelnek a természetkedvelők világszerte: centenáriumi évfordulóját ünnepli kék bolygónk legismertebb természetjárója, a britek nagypapája, Sir David Attenborough. Az elnyűhetetlen természettudós és dokumentumfilmes fél évszázada járja rendületlenül a Föld természeti csodáit, hogy amit lehessen, a szemünk elé tárjon és megőrizze az utókor számára. Jómagam is kötődöm Sir David munkásságához; gyerekkoromban rongyosra néztem az egyik leghíresebb dokumentum-sorozatának, A kék bolygónak minden részét, de voltak tőle más kedvenceim is (lehetett miből válogatni). Írtam is már korábban az újabb munkáiról, mivel nincs olyan év, amikor legalább a hangját nem kölcsönözné egy újabb gyöngyszemnek (itt, itt és itt). Most sincsen másként: születésnapja alkalmából foglalkozzunk az egyik idén megjelent természetfilmjével, a Vad Londonnal.
A Star Wars és úgy általában véve több másik alkotás is, elég különös helyzetben van manapság. Egyfelől azért, mert valahol mindenki inkább élőszereplős formában szeretné látni ezeket az történeteket, lehetőleg minél magasabb minőségben. Másfelől viszont időközben az animációs alkotások is olyan fejlődésen mentek keresztül, hogy adott esetben már azokon keresztül is lehet minőségi dolgokat készíteni. A Star Wars pedig ilyen téren már csak azért is különleges, mert ha valaki végig követte a Klónok Háborúja és a Bad Batch között megjelent „rajzolt” sorozatokat, egy elég látványos fejlődést vehetett észre minden téren.
Május 4. a Star Wars-rajongók egyik legfontosabb ünnepe, ugyanis ilyenkor világszerte a messzi-messzi galaxis kerül mindennek a középpontjába. A „May the Fourth” szóviccből kinövő, mára már hivatalos Star Wars-nappá nyilvánított esemény a popkultúra egyik legnagyobb fandom ünnepévé vált, amelyet filmnézéssel, cosplayjel, maratonokkal és természetesen társasjátékozással is sokan megünnepelnek. A Star Wars világa utóbbi közegben is elképesztően erős felhozatallal rendelkezik. Illetve a Csillagok háborúja társasjátékok egyik legnagyobb erőssége, hogy szinte mindenki megtalálhatja közöttük a kedvencét.
Van egy pont egy író pályáján, ahol a következő könyv már nem csak „következő könyv”, hanem egyfajta túlélési kísérlet. V.E. Schwab esetében a Viszály pontosan ez a pont volt – csak nem abba az irányba fordult, amerre az ilyen helyzetek általában szoktak. Nem lett a könyvéből egy kétségbeesett bizonyítási vágy, vagy egy öncélú intellektuális erőfitogtatás. Inkább egy tudatos hátralépés: „mi van akkor, ha egyszer tényleg azt írom meg, amit én olvasnék”. A személyes jelleg nagyon meghatározó a könyvben – az író még a két főszereplő nevét is magától kölcsönözte: Victor a Victoriából, Eli az Elizabeth-ből.
2026-ban, amikor a hollywoodi filmipar jó ideje válságok sorozatát éli át, mely nem függetleníthető a világ tágabb kontextusától sem, szinte kizárt lenne, hogy egy Az ördög Pradát visel jellegű könnyed vígjáték-dráma olyan kulturális hatást érjen el, mint tette azt húsz évvel korábban. Márpedig az azonos című regényből készült filmadaptáció bevételét és nézői, valamint kritikai fogadtatást tekintve is sikeres produkciónak számított, a költségvetését sokszorosan sikerült visszaforgatnia.
A film igazi szuperpozícióban volt: nem blockbuster, de nem is kis költségvetésű mozi; témájánál fogva populáris, mégis szatirikus és tárgyát, tehát a divatipart tekintve könnyed kritikával van megízesítve, amellett, hogy illeszkedik a korszakban népszerű romantikus vígjátékok felhozatalába, úgy, hogy azoknál mégis valamivel többet nyújt. A film sikeréből jócskán kivették részüket színészei is, közülük kiemelkedve Meryl Streep, aki Oscar-jelölést is bezsebelhetett Miranda Priestly, a házsártos főszerkesztő megformálásáért.
Nagyon sokáig a képregény adaptációk világa lekorlátozódott a különböző Marvel és DC alkotásokra, a műfaj egyéb képviselői pedig nemigen tudtak labdába rúgni mellettük. Ám egy idő után a két nagyágyú fénye megkopott és mélyrepülésbe kezdtek a mozik vásznain, illetve a tévék képernyőin. Ekkor lépett színre a Prime Video, amely ledöntötte a korlátokat, és merőben új irányba terelte a képregény adaptációk világát. Nemcsak friss életet lehelt a műfajba, hanem a Marvel és a DC egyeduralmát is megtörte. A streaming óriás a The Boys-szal az élőszereplős alkotások terén aratott sikert, míg animációs fronton Robert Kirkman Invincible című sorozatával szerzett hírnevet. A széria nemrég fejezte be negyedik évadát. Vajon képes volt-e megtartani a korábbi szezonok szórakoztató, illetve zseniális színvonalát, illetve javítani azok hibáit?
Bizonyára sokaknak feltűnhetett már, hogy az utóbbi időben rengeteg olyan alkotás készült, mind a kis képernyőre, mind pedig a nagy vászonra, ami egykor híres zenészek életéről szól. Ugyan az ilyen alkotások körüli hírverés eltérő mértékű, nem is beszélve a minőségükről, vagy éppenséggel a sikerükről. Hiszen megjelent már a ugye Bohém rapszódia. De sorra került Elton John, Elvis, de még a reggae király Bob Marley is. Róla így, még nem rajongóként továbbra is fenntartom, hogy egy meglehetősen méltatlan film készült róla. De kapott már saját filmet Weird Al Yankovic, vagy éppenséggel Amy Winehouse is. De az egyik személyes kedvencem a Milli Vanilli is megkapta a sajátját, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Most pedig egy újabb szupersztár élete került feldolgozásra, a méltán híres Michael Jacksoné.
Az embervadászattal foglalkozó filmek felszültségkeltő eleme az, amikor mi magunk vagyunk a préda. Ez az, ami képes visszarántani a nézőt az alapvető, nyers túlélési ösztönök világába. Gondoljunk csak a klasszikus Ragadozó fojtogató dzsungelére, ami vegyíti a sci-fi és az akció elemeit, vagy az eredeti The Most Dangerous Game koncepciójára, ami az egész zsánert elindította. Ezek a filmek zsigeri feszültséget keltenek és kendőzetlenül megmutatják, milyen érzés hirtelen lecsúszni a tápláléklánc abszolút csúcsáról, és kiszolgáltatott célponttá válni. A Csúcsragadozóis egy vérbeli túlélőthriller akar lenni, kiterítve az asztalra a jól bejáratott, vadonban rekedt, traumatizált nő és az őrült embervadász kártyákat.
We use technologies like cookies to store and/or access device information. We do this to improve browsing experience and to show (non-) personalized ads. Consenting to these technologies will allow us to process data such as browsing behavior or unique IDs on this site. Not consenting or withdrawing consent, may adversely affect certain features and functions.
Funkcionális
Always active
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szigorúan szükséges ahhoz a legitim célhoz, hogy a felhasználó az általa kért funkciókat használni tudja, vagy lehetővé tegye az oldalról történő információ kommunikációját. Például az oldalra történő bejelentkezés és bejelentkezve maradás.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami kizárólag statisztikai céllal történik.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
Marketing
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szükséges a marketing célú felhasználói profilok küldéséhez, vagy akár a felhasználó követéséhez több weboldalon keresztül. Például a beágyazott YouTube videók ilyen sütiket használnak.
