Edgar Allan Poe – A holló című verse igazi kultikus darabnak számít, több művészt is megihletett már. A legkultikusabb alkotás, aki sokak fejében élénk nyomot hagyott, Alex Proyas azonos című filmje, amihez szorosan kötődik a néhai Brandon Lee (a harcművész Bruce Lee) szomorú halála. Ezt a vonalat is érinti a 5Panels kiadó tavalyi képregénye, a Straubringer Gréta által írt és rajzolt Lady Crows. Itt viszont nem áll meg a fellelhető művekkel való kapcsolat, mivel a sokat látott olvasó Darren Aronofsky, tizenhat évvel ezelőtti Fekete hattyújára utaló dolgokat is felfedezhet. Viszont Straubringer egy olyan színezetet ad az alkotásában az előbb említett filmeknek, amitől a nem fősodrú képregény rajongók mind a tíz ujjukat megnyalják.

„Basszus! A 5Panels megint megcsinálta.”

A 2025-ös év több szempontból is emlékezetes számomra, de a III. CONbathely emléke a Lady Crows elolvasása után még komolyabb szintre emelkedett. Többek között azért is, mert itt találkoztam életemben először, személyesen az Alfabéta-díj jelölt Karom Rendje egyik alkotójával, Pádár Ádámmal. Eredetileg csak a két első kötetet terveztem vele dedikáltatni, de a mellette lévő munkatársa meggyőzött, hogy tegyek egy próbát az akkor friss Straubringer Gréta által jegyzett képregénnyel. Ahogy telt-múlt az idő egyre kíváncsibb lettem, hogy mégis miről szólhat ez a kötet, ha már ennyire ajánlotta. Most viszont eljutottam oda, hogy belevessem magam a főszereplő, Marissa nem mindennapi kalandjába.

A Lady Crows első száma négy fejezetből áll, leginkább tényleg a fentebb említett A holló és Fekete hattyúra hasonlít, de Gréta bőven vitt bele újdonságot. Így az általa készített füzet egy olyan keverék lett, amit korábban még nem láttam a 5Panels-től. Imádtam A Karom Rendje első és második számát is a bájos állatok és a fantasztikus cselekmény kapcsán. Az etalon azonban mégis a Ray Henderson által jegyzett, Hermann volt nálam. Viszont a szintén Hendersonhoz kapcsolódó, The Devil’s Daughter és a végtelenül aranyos Rózsavár lovagjai is a kedvenceim közé tartoznak. Erre azonban jelen cikkem alanya még rátett egy lapáttal. Én pedig csak néztem ki a fejemből az utolsó oldal után, hogy „basszus, a 5Panels megint megcsinálta”. És akkor még visszafogottan fogalmaztam.

Mesterien megírt sztori

A Lady Crows egy olyan ékkő lett nálam a kiadónál megjelent képregények között, ami konkrétan nemzetközi színvonalon is megállja a helyét. A történet szerint egy lázálomhoz hasonló jelenetben menekül egy furcsa agancsos férfi elől, amikor váratlanul a szakadék széléhez érve lezuhan a mélybe. Később egy ismeretlen, végig névtelen alak talál rá és viszi el a szülői házába, hogy a családja végre megnyugodhasson megtalált lányuk láttán. Egy kisebb tinédzserekre, különösen a felnövés álló fiatalokra jellemző családi vitába is belekeveredünk, de a cselekmény nagyon ügyesen visszatér a természetfeletti, nyomozós, horror vonalhoz.

A képregény legnagyobb erőssége a remekül terelgetett sztori szál, ahol fokozatosan lépnek be új szereplők és derülnek ki az olvasóban feltett kérdésekre adott válaszok. A misztikum és a kellemes borzongásba hajló képi világ pedig még erre is rátesz egy lapáttal.

Viszont ha már felhoztam a rajzokat, akkor kötelezően meg kell említenem azt, hogy Gréta alkotása annyira egyben van, hogy arra eddigi képregény fogyasztói ismereteim szerint, magyar alkotótól még nem láttam hasonlót. A Lady Crows helyenként ugyan animékre jellemző arcokkal dolgozik, de a fény-árny játékok, az aprólékosan kidolgozott részletek is arra engedtek következtetni, hogy itt azért komoly szakértelemmel is rendelkezik az alkotó. A sejtésem beigazolódott, mert Straubringer a korábban általunk is kritizált Kék Pelikanon is dolgozott. Így pedig már teljesen érthető, hogy milyen komoly grafikai tudás rejlik Marissa története mögött. A képek sokszor teljes oldalakat kitöltenek, viszont a címben is szereplő Lady Crows jelenetei azok, amik élesen elkülönülnek a többitől. Ekkor a szigorú panelezés szabályai is megszűnnek, színre lép a fekete szín, amivel még inkább a képekre és a szövegre terelődik az olvasó figyelme.

Általánosságban is elmondható a kiadványról, hogy remekül, szinte barátként vezeti az alkotó az általa készített kiadvány közönségét. Egyedüli negatívumként a szövegbuborékokba történő beírásokat tudnám említeni, amik sokszor nehezebben vagy egyáltalán nem olvashatóak. De ez annyira aprócska dolog, hogy egyáltalán nem vette el a kedvemet.

A sodró erejű történet, az első két fejezetre amolyan felvezetői hangulatot hordoz, viszont a képregény másik felére annyira beindulnak az események, hogy konkrétan nem akartam lerakni a kiadványt.

Sok könyvmolytól hallottam már, hogy ami nagyon tetszik nekik annál ennyire szoros kötődés alakul ki az adott művel, de eddig nálam ilyen egyetlen alkalommal volt csak. Erre a listára pedig, hála a CONbathelyen vásárolt Lady Crows-szal, újabb történet került fel.

Összegzés

A történet részletezését ezúttal szándékosan kerültem. Az az olvasó, aki szereti a természetfeletti, darkos, krimiket, annak szó szerint kötelező vétel lesz a 5Panels tavalyi kiadványa. Sokszor mondtam már, hogy az adott alkotásról nem éri meg lemaradni, de Straubringer Gréta történetét tényleg nem éri meg kihagyni. A történet és a rajzok annyira szoros egységet alkotnak, amit nemhogy magyar alkotótól, de első képregényes művésztől sem láttam még. Kíváncsian várom, hogy lesz-e a történetnek folytatása, ha Gréta csak ez az egyetlen kiadványt szánta ennek a sztorinak, akkor is bőven elégedett lesz. Azt viszont kíváncsian figyelem, hogy az animálással is foglalkozó író, rajzoló milyen új történettel rukkol elő. Egy biztos. Ray Henderson után bármilyen alkotása lát napvilágot, én ott leszek.

Amennyiben kedvet kaptál Lady Crowshozhoz, itt tudod beszerezni a saját példányodat.