Film

Film

Most Wanted – A menekülő ember kritika

Úgy tűnik, Stephen King művei kiapadhatatlan forrást jelentenek Hollywood számára: A menekülő ember a harmadik adaptált King-mű idén, A hosszú menetelés (regény) és A majom (novella) után. Az azonos című regénynek nem ez az első mozis verziója, 1987-ben Arnold Schwarzenegger főszereplésével már egyszer nagyvászonra került, mérsékelt nézői és financiális sikerrel. Az alapmű drámai és disztópikus felhangját lejjebb csavarva, sokkal inkább az akcióra és a B-filmes szórakoztatásra tevődőtt a hangsúly (Arnolddal aligha lehetett más a koncepció). Edgar Wright idei filmjével egészen más a helyzet. Ugyancsak popcornfilm, de a jelen kor elvárásaihoz és valóságához igazítva a társadalomkritika erősebb kontúrokat kapott.

(tovább…)
Film

A király árnyékában – Elfelejtett Stephen King-adaptációk

Ha Stephen King-adaptációkról esik szó, a legtöbb ember csupán az ikonikus címeket említi, de szerencsére a horror királyának filmográfiája messze túlmutat a klasszikusokon. A nyolcvanas, kilencvenes és kétezres években számos olyan feldolgozás született, amelyek vagy elfeledetten tengődnek a VHS-filmtörténelemben, vagy éppen a kultfilmek ismeretlenebb polcain élnek tovább. Ezek a filmek – bármilyen ingadozó is a minőségük – izgalmas lenyomatai annak, hogyan próbálták rendezők és producerek King világát újraértelmezni. Cikkünk most ezekből az alkotásokból szolgál csokorra valóként.

(tovább…)
Film, Netflix

Együtt érezni a szörnyeteggel – Frankenstein (2025) kritika

Mary Shelley 1818-as regénye, a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz nem csak a gótikus horrorirodalom egyik igazi remekműve, hanem a legelső science-fiction regény is, a világirodalom kánonjában betöltött szerepe vitathatatlan. Nem meglepő hát, hogy egészen a némafilmekig nyúlik vissza a Frankenstein-adaptációk listája, és joggal hihetjük azt, hogy erről a szörnyetegről már minden létező bőrt lenyúztak. De amikor egy olyan rendező, mint Guillermo del Toro vállalkozik rá, hogy újra elmesélje ezt a történetet, arra nem lehet nem odafigyelni. A premier előtt kiadott képek és előzetesek is azt sugallták, hogy ez is egy olyan tökéletes kombináció lesz, mint Robert Eggers és a Nosferatu párosítása. Kritikánkból kiderül, hogy megelőlegezett volt-e a horrorrajongók bizalma, vagy a mexikói rendező kezd már belefáradni a gótikus rémtörténetekbe?

(tovább…)
Film

Egy vadász születése – Predator: Halálbolygó kritika

Amikor lehetőséget kap valaki, hogy egy nagy franchise valamelyik részén dolgozzon, az legalább annyira hálás, mint amennyire hálátlan feladat is egyben. Egyfelől mert a közönség részben valahol ugyanazt az alkotást szeretné visszakapni, mint annak idején, viszont ha teljesen ugyanazt kapja vissza, akkor pedig fel van háborodva. Másfelől pedig bár ugyan minden igényel valamiféle változtatást, azonban ha valamit mégis megváltoztatnak az adott franchise-on, akkor pedig azért általában megy a sopánkodás.

A legnehezebb dolga egy alkotónak pedig azokkal a franchise-sokkal van, amelyek több médiaformátumban is megjelentek például könyv és film, mert sok esetben ott már ahhoz is igazodni kell. Illetve a potenciális változtatásokat is már sokszor felhasználták. Valami ilyesmi helyzetben lehetett Dan Trachtenberg is, aki elhatározta, hogy újradolgozza a Predator franchise-t, aminek az első állomása a 2022-es Préda volt. Majd idén a Gyilkosok gyilkosa című animációs film, valamint most a Predator: Badlands avagy magyar címén Halálbolygó.

(tovább…)
Film

A kapitalizmust 8 milliárdan játsszák, és mindig a nagytőke nyer – Eddington kritika

Nehéz időket élünk, tele különböző válságokkal, a fajok tömeges pusztulásától az olvasás, mint hobbi eltűnéséig a digitalizált világban. Vajon ezek a jelenségek összefüggenek egymással? És, ha igen, milyen mértékben? Közhely, hogy a művészet, jelen esetben a filmművészet reflexió az alkotó megélt valóságára, legyen szó a személyes élményeiről, vagy az adott korszak uralkodó filozófiai, politikai nézeteiről, a mindennapi ember gondolatairól és problémáiról. No persze ott vannak az olyan egységsugarú műfajok, mint a történelmi film és az életrajzi film, melyek funkciójukat tekintve dokumentaristák kell legyenek. Amire én gondoltam, hogy a Függetlenség napja vagy az Élősködők visszatükrözik azt a korszakot, amiben születtek: a hidegháború lezártát követő abbéli reményt, hogy a bolygó nemzetei az egymással való viaskodás korszakát végleg lezárván közös célokért küzdenek és a jövő mindenki számára hasonló lesz; illetve, hogy ez a jelenné vált közös jövő kifulladt, és élhetetlen, sőt, igazságtalan társadalmi viszonyokat eredményezett.

(tovább…)
Film

Túlélés magyar módra – Silent Zone kritika

Kuriózummal állunk szemben, elvégre nem gyakran adatik meg a magyar közönségnek, hogy egy jellemzően nagy költségvetésű zsáneren belül tekinthessen meg filmet magyar alkotóktól. Főleg egy klasszikus, zombi apokalipszis köré épülő mozit, márpedig a Silent Zone esetében erről beszélünk. Az angol cím sem véletlen, elvégre a film amerikai forrásokból valósult meg és angol nyelven lett leforgatva, főleg külföldi színészgárdával. A film tehát se nem műfajilag, se nem kulturálisan nem kötődik a Kárpát-medencéhez, emiatt annál figyelemre méltóbb, hogy minden sarkalatos fázisa a filmgyártásnak magyar kézen ment keresztül, a rendezéstől a vágásig. Erre érdemes büszkének lennünk, elvégre a gazdag múltra visszatekintő filmgyártásunk és mozgóképes kultúránk ettől csak sokoldalúbbá válik, ráadásul képes olyan művészek kitermelésére, akik innovatívak, és fiatalos frissességükkel felrázzák a hazai mozis kínálatot. És a külföldit, hiszen a filmet a hazai bemutató előtt számos országban láthatták a nézők (amerikai premierrel), és kifejezetten szépen termelt.

(tovább…)
Film

A rács visszavág – Tron: Ares kritika

Tizenöt esztendővel ezelőtt a Disney még egészen mást képviselt film stúdióként, mint manapság. Ebben nyilvánvaló módon közrejátszott az is, hogy a cégnek ekkortájt nem voltak a tulajdonában olyan szellemi tulajdonok, mint a Marvel, a Star Wars, vagy akár a teljes 20th Century Fox könyvtára. Az egeres cég csak azzal tudott főzni, ami a rendelkezésére állt, azonban ez a helyzet rákényszerítette a döntéshozókat arra, hogy merjenek nagyot álmodni. Sőt, ha épp arról van szó, ne féljenek új életet lehelni egy közel harminc éve parkoló pályára állított franchise-ba.

Az 1982-es Tron, avagy a számítógép lázadása egy igazi technológiai mérföldkőnek számított a maga korában. Hiszen a komputeranimáció ekkoriban még olyannyira gyerekcipőben járt, hogy a Tron forradalmi alkotásnak számított azzal, hogy a film jelentős része egy digitális effektusok által létrehozott, mesterséges világban játszódott. A közel harminc évvel később bemutatkozó sci-fi folytatása a Tron: Örökség 2010-es premierjét így hát kifejezetten nagy érdeklődés övezte, mivel a film marketingje az önmagában látványos előzetesekben csak nagyon minimálisan utalt vissza a 82-es elődre és inkább arra igyekeztek hangsúlyt fektetni, hogy az Örökség nem csak egy üres jól hangzó frázis, hanem valóban többlet jelentéssel bír.

(tovább…)
Film

Egy rémes történet az erdőből – Bambi horrorfilm kritika

Még annak idején a Micimackó horrorfilmről szóló cikk végén egy amolyan poén gyanánt megjegyeztem, hogy idővel biztosan lesz majd egy Bambi horrorfilm is. És láss csodát, 2025-ben tényleg meg is jelent egy teljes értékű Bambi horrorfilm. Természetesen a filmről már az is sokat elárul, hogy a hazai mozik még csak műsorra se tűzték, ahol a szintén ugyanezektől a készítőktől származó és nagyjából hasonló minőségű színvonalat képviselő Micimackó horrorfilm második részét még azért játszották. Így hát végül kénytelen voltam alternatív módokon beszerezni ezt az alkotást, hogy lássam miként is működik az a bizonyos poén. És hát mivel vagyok annyira nagyvonalú, ezért úgy gondoltam, hogy ezen cikk formájában a Nagyközönséggel is megosztom most ezt a khm élményt.

(tovább…)