Szerző: V Lovegood

Film

A varázslat örökké él – Harry Potter 20. évforduló: Visszatérés Roxfortba kritika

Harry Potter, a Kis Túlélő történetét aligha kell bárkinek is bemutatni – a Varázsvilág (Wizarding World) már több, mint huszonnégy esztendeje ejti rabul gyerekek (és szülők) szíveit, mégha nem is azzal az intenzitással, mint történt az a könyvek, majd a filmek megjelenésekor. Bármilyen hihetetlen is, 2022-t írunk, és már abban a korban élünk, mikor már a kétezres évekre is fátyolos tekintettel, nosztalgiával tekintünk vissza. Akik a bölcsek köve premierjekor még tíz, a Halál ereklyéinél húsz évesek voltak, azok immáron dolgozó felnőttként, talán szülőként idén léptek a harmincas éveikbe. Ami a tévének a Jóbarátok volt, az a mozinak a Harry Potter-széria. A Warner és a HBO jóvoltából egy éven belül utóbbi díszletei közé is újra elbarangolhattunk – mi, rajongók képernyőn keresztül, míg egykori kedvenceink hús-vér valójukban.

(tovább…)
Film

A slasher filmuniverzum – Fear Street trilógia kritika

Halloween alkalmából előszeretettel vesszük elő és poroljuk le a régi, nagy klasszikusokat. Sokadszorra nézzük meg, ahogy Freddy Krueger kesztyűs mancsa kinyúlik a kádból Nancy felé, vagy, ahogy Michael Myers házról-házra néma csöndben figyeli és követi Laurie-t. De mi lenne, ha ezek a kultikus sorozatgyilkosok egy világon osztoznának? Ha Jason Voorhees és Ghostface ugyanabban az álmos amerikai kisvárosban szedték volna áldozataikat? Ha nem is pont velük, de a Netflixre júliusban felkerült Fear Street trilógia egyértelműen róluk mintázta saját sorozatgyilkosait.

(tovább…)
Film

(Rém)álom a 60-as évek Londonjában – Utolsó éjszaka a Sohóban kritika

Az Utolsó éjszaka a Sohóban egyszerre utazás egy divattervezőnek készülő lány elméjébe és a 60-as évek Londonjába. Edgar Wright rendezése a tőle megszokott minőséget képviseli, Thomasin McKenzie és Anya Taylor-Joy remekelnek a szerepeikben, Matt Smith pedig egy igazi, hamisítatlan gennyláda. Ha a történet is jól meg lett volna írva, Wright filmjében évek múlva akár a műfaj egyik klasszikusát is ünnepelhetnénk, de a műfaj kedvelői, illetve a retró hangulat, az izgalmas látványvilág és Taylor-Joy rajongói így is kiszolgálva érezhetik magukat.

(tovább…)
Film

Vérontó a te agyad is elfogyasztja – Venom 2-Vérontó kritika

Izgalmas őszünk van a mozikban, hosszú idők után a legizgalmasabb, a nyári szezon is elbújhat mellette. Daniel Craig utoljára tűnik fel, mint James Bond, Keanu Reeves tizennyolc év után tér vissza Neóként egy Mátrix filmben, Frank Herbert legendás sci-fije, a Dűne harminchét év után kap újra filmes feldolgozást, ráadásul nem akárki, hanem Denis Villeneuve ül a rendezői székben. Jamie Lee Curtis újra megküzd Michael Myersszel, és nem utolsó sorban előttünk áll a Tom Holland féle Pókember-széria harmadik felvonása, amely könnyen lehet, hogy az eddigi leggrandiózusabb pókkaland lesz, számtalan régi ellenség felbukkanásával (hogy a másik két ügyeletes MCU-szuperprodukcióról szót se ejtsünk). Egy ilyen szezonba ékelődött be a Venom második része, és jócskán fel van adva neki a lecke, hogy egy hétnél is tovább emlékezzünk rá.

(tovább…)
Film

Ízlésesen ízléstelen – Eleven kór kritika

James Wan a kommersz horror hollywoodi apostola. Megbízható álomgyári kisiparos, akinek filmjei magabiztosan hoznak egy elvárt minőséget – hasonlóképp, mint a Kevin Feige nevével fémjelzett MCU szuperhős mozik esetében. Amikor sikerült egy-egy nagyobbat dobbantania egy-egy filmjével, azzal a 2000-es és 2010-es évek legnépszerűbb horror franchise-ait sikerült megalapoznia. Gondolok itt a thriller-pszichohorror Fűrészre, ami a leghíresebb torture porn szériává nőtte ki magát (annak ellenére, hogy Wan rendezése még nem a gusztustalanságra gusztustalansággal licitáló kivégzéseivel lett elismert), vagy a Démonok közöttre, ami pedig a 2010-es évek legjövedelmezőbb horrorszériájának és első horroruniverzumának nyitódarabja volt. Wan nemcsak meglovagolta, de meghatározta a 2000-es évek trancsír-, és 2010-es évek démonhorror-hullámát (utóbbihoz hozzátartozik az Insidious is, aminek szintén megrendezte az első két etapját).

(tovább…)
Kritika, Sorozat

Mi mindent rejt a gazdag ember poggyásza? – A Fehér Lótusz kritika

Bizonyára sokan hallottak már a Maslow-piramisról. A névadója Abraham Maslow, amerikai pszichológus volt, aki különböző halmazokba rendezte az emberi lét szükségleteit, majd azokból egy alá-fölé rendeltségi láncot konstruált. Ez vizuálisan egy piramisban ölt testet, aminek alján a legalapvetőbb biológiai szükségletek helyezkednek el (1-2. szint), majd a különböző szociális szükségletek, és a piramis csúcsán helyezkedik el az önmegvalósítás iránti igény. Tudjuk jól: olyan világban élünk, ahol az emberek egy igen nagy hányada az első szinteken található szükségleteit sem tudja fedezni. Ugyanis az első két szint az (a fiziológiai szükségletek, illetve a biztonság és védettség szükséglete), aminek biztosításához pénzre van szükség (még hogyha ez nem is fekete-fehér – ezeken a szinteken is van, amit nem feltétlenül tőkeereje által biztosít magának az ember, és a következő szinteken is rengeteget segíthet az anyagi jólét).

(tovább…)
Film

Egy klasszikus kincsvadász történet – Dzsungeltúra kritika

A Disney egy multinacionális nagyvállalat, ennélfogva semmit sem bíz a véletlenre, ha a profitérdekeiről van szó. A filmjeivel minimálisan sem mer kísérletezni és kockázatot vállalni. A Disney kínálata – beleértve a két legnépszerűbb és legjövedelmezőbb aranytojást tojó tyúkot, a MCU és a Star Wars filmjeit – tervezőasztalon, mérnöki precizitással összerakott fogyasztási cikk, arra kalibrálva, hogy a lehető legszélesebb tömeget szolgálja ki. Jusson minden érzelmesebb pillanatra egy humorosabb, egy lassabbra egy akciódúsabb, egy sötétebbre egy gyerekbarátabb.

(tovább…)
Film

Egy izraeli válási történet – Válólevél kritika (Kelet gyöngyszemei #4)

Szaúd-Arábia, Szíria, Irán után egy izraeli filmmel folytatom a Kelet gyöngyszemei című cikksorozatomat. Izrael egy olyan ország, ami kulturálisan mélyen elüt a Közel-Kelet környező államaitól, azonban mégis mutat hasonlóságokat. A második világháború borzalmai után, 1948-ra datáljuk a zsidó állam megalakulását, ami azóta is a legfőbb színhelye a zsidók és leszármazottaik emigrációjának szerte a világon. Ebből kifolyólag az ország kifejezetten multikulturális, és van egy pezsgő kulturális élete, amibe beletartozik Izrael filmművészete is. Ennek ékes példája, hogy a közel-keleti országok közül izraeli alkotást jelölt legtöbbször az Akadémia a legjobb idegennyelvű film Oscarjára. A választott filmem ugyan nem tartozik ezen művek közé, azonban minőségét és témáját tekintve is érdemes arra, hogy górcső alá vegyük.

(tovább…)
Film

Az ördög sem kényszeríthet, hogy megnézd – Démonok között 3 – Az ördög kényszerített kritika

A James Wan által elindított horror-univerzum, a Démonok között franchise a 2010-es évek egyik legsikeresebb filmes vállalkozásává nőtte ki magát – legalábbis pénzügyi szempontból, kritikailag a filmek nagyobb része nem ütötte meg a mércét. Wan két kísértetházas Démonok között-filmje (különösen az első) azonban szakmailag is pozitív fogadtatásra talált. Ennélfogva túl sok reményt nem fűztem a Démonok között harmadik etapjához (Az ördög kényszerített), mikor kiderült, hogy Wan nem tér vissza a rendezői székbe, hanem Michael Chaves veszi át tőle a stafétát, akinek a franchise egy másik filmjét, A gyászoló asszony átkát “köszönhettük”. A Fűrész és az Insidious filmsorozatok elindítója ezúttal csak a sztori megírásából vette ki a részét.

(tovább…)