2019-ben, mikor befejeztem az Eufória első évadát, aligha gondolhattam, hogy hét hosszú esztendővel később még mindig képernyőn lesz a sorozat. Sőt, mindössze három évadig sikerült elevickélnie. Szomorú, mivel nagyobb potenciál lakozott benne, mint ami végül kikerekedett Sam Levinson víziójából. Hogy ez miért így alakult, annak számtalan oka van. Mindenek előtt reflektálni kellett arra, hogy a főbb színészek közben elkezdtek látványosan kiöregedni a középiskolás szerepeikből. Ezért a harmadik évad azután, hogy az első kettő kronológiailag szorosan követte egymást (és ne felejtsük el, hogy e kettő között kijött két spin–off epizód is, amit szintén érdemes megtekinteni – akinek eddig kimaradt) a pár évvel távolabbi jövőben játszódik, középpontban Rue (Zendaya), Cassie (Sydney Sweeney), Maddy (Alexa Demie), Jules (Hunter Schafer), Nate (Jacob Elordi) és Lexi (Maude Apatow) immáron felnőtt életével. Nemcsak az időben történt ugrás: az első két évadhoz képest egy hangsúlyos tónusváltáson esett át a sorozat, ami alaposan kiakasztotta a rajongótábor egy jelentős részét.
