Netflix

Animáció, Netflix

Robbanásszerű kudarc szőrgombolyagokkal – Robbanó cicák kritika

Az elmúlt évtizedben a felnőtteknek szóló animációs tartalmak az aranykorukat élik, hiszen olyan kritikailag elismert zseniális alkotások láttak napvilágot, mint a BoJack Horseman, az Archer, a Rick and Morty, A kék szemű szamuráj vagy éppen az X-Men ’97 (csak hogy néhányat említsek). Miközben a stúdiók jó ideje nagy energiákat ölnek a játékadaptációk készítésébe, aminek köszönhetően olyan műveket kaptunk kézhez, mint a zseniális Cyberpunk: Edgerunners, az Arcane, a The Last of Us és a Castlevania vagy éppen a Fallout széria.

Pontosan ezek miatt nem aggódott senki, amikor a Netflix bejelentette a nagysikerű Robbanó Cicák társasjáték felnőtteknek szóló animációs adaptációját. Az előzetesek is egy beteg, ám de kellő társadalomkritikával megfűszerezett alkotást sejtettek nekünk, hogy aztán akkorát koppanjunk, mint a Gladiátor 2 előzetese a Kanye West számával a múlt héten. Ha valaki nem ismerné a sorozat alapjául szolgáló társasjátékot: röviden orosz rulett macskákkal és kártyákkal, bővebben pedig ebben a cikkben olvashattok róla.

(tovább…)
Film, Netflix

Alsópolcos sci-fi a mesterséges intelligenciáról – Atlas kritika

Az AI-ról, az emberiségre gyakorolt hatásáról való gondolkodás már több, mint 40 éve jelen van az amerikai filmiparban – elég csak a 2001: Űrodüsszeiára, vagy 80-as évek olyan klasszikusaira gondolni, mint a (Philip K. Dick művén alapuló) Szárnyas fejvadász, vagy az idén 40 éves Terminátor – A halálosztó. A téma tehát már nagyon régóta foglakoztatja a rendezőket és írókat, a filozofikus hangvételű, morális és etikai kérdéseket feszegető szerzői filmektől az akcióközpontú közönségfilmekig a mesterséges intelligencia számtalan manifesztációját láttuk. Volt már ellenség és szövetséges, jelent már meg emberként és csupán hang formájában. Az AI tavalyi közjószággá válását követően a témát övező diskurzusok, az azt boncolgató tudományos és művészeti munkák újabb impulzust kaptak, így nem meglepő, hogy a filmstúdiók is igyekeznek megülni ezt a hullámot. De vajon szorult még mondandó úgy általánosságban amerikai filmbe? Ha igen, azt nem az Atlas támasztja alá.

(tovább…)
Animáció, Netflix

Közismert mesék japán szemmel – Grimm: Horrorvariációk kritika

A Grimm fivérek nevét bizonyára mindannyian nagyon jól ismerjük. A német mesegyűjtő testvérpár történeteit már kisgyermekkorunkban is sokszor hallottuk. Sokan talán nem is sejtik, hogy kedvenc történetük épp a Grimm fivérek gyűjteményéből ered. Hamupipőke, Jancsi és Juliska, A békakirály, Csipkerózsika, Hüvelyk Matyi, mind-mind ikonikus mesekarakterek, akiket az európai közönség a testvérek munkája által ismert meg jobban. A Netflix megbízásából a Wit japán animációs stúdió elkészítette 6 részes saját feldolgozását a legismertebb történetekből.

(tovább…)
Netflix, Sorozat

Élelmes élősködő élettársak – Paraziták: A szürkeség kritika

A különféle ikonikusnak számító animék live-action adaptációját a Netflix az utóbbi időben erősen a pártfogása alá vette. Tavaly érkezett a lassan építkező, de aztán egyre szórakoztatóbb One Piece, aztán elég erősen kedvünket szegte a Yu Yu Hakusho élőszereplős feldolgozása. Végül, de nem utolsó sorban kaptunk egy Avatar sorozatot is. Ez még csak pár darab a sok közül és a lista csak bővül. Idén áprilisban egy újabb ikonikus mangának és animének az adaptációja érkezett a streaming platformra, ezúttal a dél-koreai filmesek gyermekeként.

(tovább…)
Netflix, Sorozat

Az univerzum sötét erdejében mi csak bogarak vagyunk – A 3-test-probléma kritika

Tizenhárom évvel ezelőtt David Benioff és Dan Weiss, vagyis a D&D néven ismert alkotópáros véghez vitte a lehetetlent azzal, hogy átültették a tévéképernyőkre George R. R. Martin adaptálhatatlannak hitt regényciklusát, A tűz és jég dalát. A Trónok harca igazi sikersztori lett, és vitán felül a 2010-es évek egyik meghatározó sorozata volt… egészen addig, amíg el nem fogytak a könyvek, és onnantól kezdve az egész úgy omlott össze, mint a kártyavár. Az utolsó évadot pedig olyan szinten összecsapták (a rossz nyelvek szerint azért, hogy minél hamarabb maguk mögött hagyják Westerost, és végre elkezdhessenek dolgozni a Star Wars-projektükön), hogy azzal nem csak a sorozat, hanem a saját szórakoztatóipari megítélésükben is helyrehozhatatlan károkat okoztak. Ennek ellenére a Netflix bizalmat szavazott nekik, amikor őket bízta meg Liu Cixin többszörösen díjnyertes sci-fi regénysorozatának, A háromtest-trilógiának az adaptálásával. Vajon sikerült D&D-nek kiköszörülnie a karrierükön esett csorbát, vagy egy újabb félresikerült feldolgozást írhatunk fel a nevük mellé?

(tovább…)
Netflix, Sorozat

Guy Ritchie visszatérő gengszterei – The Gentlemen kritika

Nemrég került a Netflix kínálatába Guy Ritchie új sorozata, a The Gentlemen. Az angol gengszterek témájához mindig jó érzékkel nyúlt a rendező. A sorozattal egy univerzumban játszódó, hasonló témájú filmje is kifejezetten szórakoztató volt. Joggal lehet tehát bízni a sorozatverzióban is. Lássuk, úriemberhez méltóan meghálálja-e bizalmunkat a sorozat?

(tovább…)
Netflix, Sorozat

Ez az avatár nem váltja meg a világot – Avatar: Az utolsó léghajlító kritika

Kevés nagyobb kín van annál, amit egy animációs sorozat rajongója átélhet, mint amikor egy hollywoodi stúdió megszerzi a kedvence jogait, és egy pocsék élőszereplős adaptációt készít belőle. A Nickelodeon díjakkal elhalmozott kultikus sorozatának, az Avatar – Aang legendájának rajongói egyszer már keresztülmentek ezen a tortúrán, amikor M. Night Shyamalan 2010-ben egészestés film formájában dolgozta fel az első évadot, amit aztán ízekre szedtek a kritikusok, a pénztáraknál pedig csúfosan megbukott. Így talán érthető, hogy miért csillant fel a remény sokakban, amikor a Netflix bejelentette, hogy új élőszereplős adaptációt készítenek, de ezúttal sorozat formájában, a showrunnerek pedig az eredeti rajzfilm alkotói, Bryan Konietzko és Michael Dante DiMartino lesznek. Most elérkezett az első évad premierje, a rajongók pedig eldönthetik, hogy ezúttal sikerült-e méltó formában feldolgozni Aang történetét.

(tovább…)
Netflix, Sorozat

Modern kori shinobi háború – Az utolsó nindzsaklán kritika

A Netflix repertoárja telis-tele van távol-keleti gyöngyszemekkel. Hazai berkekben ezidáig a koreai doramák nyertek jobban teret, és a rajongók tábora egyre csak nő. Az utóbbi időben azonban a platform a japán film és sorozatpiacból is kezdi felzárkóztatni magát, már ami az élőszereplős produkciókat illeti. Idén februárban érkezett a szolgáltató háza tájára Az utolsó nindzsaklán japán-amerikai koprodukcióban készült sorozat, amely talán igen nehézkesen indul. Vajon a befejezés is csak csalódást tartogat?

(tovább…)
Film, Netflix

A fehér pokolba zárva – A hó társadalma kritika

Egy fél pillanatra most álljunk meg, és egy rövid időre adjunk hálát, hogy ezt a cikket most otthonunk melegében és nyugalmában olvashatjuk. Ha azonban ez nem jönne el magától, akkor biztos vagyok benne, hogy a Netflix új filmje mindenkiben felébreszti ezt az érzést. 1972. október 13-án az Andokban egy uruguay-i repülőgép a fedélzetén 45 személlyel szörnyű balesetet szenvedett. A túlélők megrendítő története temérdek dokumentumfilmet és sok mozifilmet ihletett meg. Idén a Netflix is bemutatta az esetről készült saját verzióját, melynek címe A hó társadalma.

(tovább…)
Film, Netflix

A forma a tartalom felett – Maestro kritika

Be kell vallanom, nem tudnak túlságosan felvillanyozni az utóbbi években menetrendszerűen érkező életrajzi filmek: a mára kifulladóban lévő szuperhősfilmdömping mellett ezek jelentették a mögöttünk lévő évtized másik jövedelmező mozis trendjét. Mindeközben a mozikba egyre nehezebb a streaming elől elcsábítani az embereket, így a tengerentúli filmgyártás megpróbálja minden közéleti vagy popkulturális ikon életét pénzzé tenni, szinte már olyanokét is, akiknél ez az eltelt idő rövidsége vagy a jelentőségük ezt nem feltétlenül indokolná.

Ráadásul nagyon szűk az a mezsgye, ahol ezek a filmek valódi minőséget képviselnek. Egyik oldalról megvannak az inspirálatlan, a lehető legbanálisabb hollywoodi klisékre felhúzott szuperprodukciók, mint a Bohém rapszódia; a másik oldalról pedig azok a filmek, ahol a rendező művészi kiteljesedése és egója temeti maga alá a film tárgyát. Ilyen volt tavaly a Marilyn Monroe életéről szóló Szöszi, és ebbe a kategóriába sorolom Bradley Cooper második rendezését, a Maestro-t is.

(tovább…)