Nem túlzás azt állítani, hogy a felnőtteknek szóló animációs sorozatok jelenleg reneszánszukat élik, hiszen az elmúlt években egymást követték a jobbnál jobb darabok. De minden ígéretes és egyedi projektre jut legalább egy tucat, egy kaptafára készült másik, amik biztonsági játékot űzve próbálják lemásolni a jól bevált recepteket, aztán végül eltűnnek a süllyesztőben.
Az animációs filmek és sorozatok dömpingjében a nézők hajlamosak lehetnek elfeledkezni arról, hogy Amerikán kívül más kontinensek is léteznek. Pedig ha az ember egy kicsit kitágítja az érdeklődési körét, akkor igazi gyöngyszemekre bukkanhat. Ilyen például a spanyol Pablo Verger rajzfilmje, a Robotálmok, ami Annecy-től kezdve Torontóig az összes fontosabb fesztivált megjárta, és egészen az Oscar-jelölésig jutott. Most pedig végre a magyar nézők is láthatják a Sara Varon képregénye alapján készült alkotást, ami egy nem mindennapi barátság történetét mutatja be.
Ha tíz-húsz évvel ezelőtt egy hollywoodi stúdió bejelentette, hogy egy népszerű videojáték alapján filmadaptációt készít, a játékosok szinte biztosra vehették, hogy a végeredmény a legjobb esetben is méltatlan lesz az eredetihez, a legrosszabb esetben pedig egyenesen vállalhatatlan. Az elmúlt években viszont megfordulni látszik ez a trend, és egymás után jelennek meg a jobbnál jobb filmes és sorozatos feldolgozások: gondoljunk csak az HBO díjnyertes sorozatára, a The Last of Us-ra, vagy az olyan animációs Netflix-szériákra, mint a Castlevania, az Arcane, vagy a Cyberpunk Edgerunners.
Tizenhárom évvel ezelőtt David Benioff és Dan Weiss, vagyis a D&D néven ismert alkotópáros véghez vitte a lehetetlent azzal, hogy átültették a tévéképernyőkre George R. R. Martin adaptálhatatlannak hitt regényciklusát, A tűz és jég dalát. A Trónok harca igazi sikersztori lett, és vitán felül a 2010-es évek egyik meghatározó sorozata volt… egészen addig, amíg el nem fogytak a könyvek, és onnantól kezdve az egész úgy omlott össze, mint a kártyavár. Az utolsó évadot pedig olyan szinten összecsapták (a rossz nyelvek szerint azért, hogy minél hamarabb maguk mögött hagyják Westerost, és végre elkezdhessenek dolgozni a Star Wars-projektükön), hogy azzal nem csak a sorozat, hanem a saját szórakoztatóipari megítélésükben is helyrehozhatatlan károkat okoztak. Ennek ellenére a Netflix bizalmat szavazott nekik, amikor őket bízta meg Liu Cixin többszörösen díjnyertes sci-fi regénysorozatának, A háromtest-trilógiának az adaptálásával. Vajon sikerült D&D-nek kiköszörülnie a karrierükön esett csorbát, vagy egy újabb félresikerült feldolgozást írhatunk fel a nevük mellé?
Kevés nagyobb kín van annál, amit egy animációs sorozat rajongója átélhet, mint amikor egy hollywoodi stúdió megszerzi a kedvence jogait, és egy pocsék élőszereplős adaptációt készít belőle. A Nickelodeon díjakkal elhalmozott kultikus sorozatának, az Avatar – Aang legendájának rajongói egyszer már keresztülmentek ezen a tortúrán, amikor M. Night Shyamalan 2010-ben egészestés film formájában dolgozta fel az első évadot, amit aztán ízekre szedtek a kritikusok, a pénztáraknál pedig csúfosan megbukott. Így talán érthető, hogy miért csillant fel a remény sokakban, amikor a Netflix bejelentette, hogy új élőszereplős adaptációt készítenek, de ezúttal sorozat formájában, a showrunnerek pedig az eredeti rajzfilm alkotói, Bryan Konietzko és Michael Dante DiMartino lesznek. Most elérkezett az első évad premierje, a rajongók pedig eldönthetik, hogy ezúttal sikerült-e méltó formában feldolgozni Aang történetét.
2023 különleges év volt az animáció médiumának rajongói számára: tíz évvel azután, hogy bejelentette a visszavonulását, Miyazaki Hayao egy új filmmel tért vissza. Ugyan nem ez az első alkalom, hogy megszegte az ezirányú fogadalmát, nem gondolom, hogy a filmes közösség haragudna rá emiatt. Most pedig végre a magyar közönség is láthatja az animék nagymesterének legújabb alkotását, amit már most rengeteg díjjal tüntettek ki, és minden bizonnyal komoly esélyekkel indul az Oscaron is. Lássuk hát, hogy méltó lett-e a rendező korábbi munkáihoz A fiú és a szürke gém!
Bryan Lee O’Malley képregénye, a 2003 és 2010 között futó Scott Pilgrim alapból sok hűséges olvasót és szakmai elismerést tudhatott a magáénak. De igazi kultstátuszra csak akkor tett igazán szert, amikor 2010-ben a Universal Pictures bemutatta a belőle készült filmadaptációt, amit Edgar Wright rendezett, és ami olyan sztárparádét vonultatott fel, ami egy mai blockbusternek is a becsületére válna. Most pedig, 13 évvel később egy újabb feldolgozást kaptak Scott Pilgrim nem mindennapi kalandjai, ezúttal a Netflixnek hála animációs formában, amihez ráadásul az élőszereplős film összes szereplőjét sikerült visszacsábítani, Wright és O’Malley pedig producerként és forgatókönyvíróként bábáskodtak a projekt fölött. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a siker megismétlődjön, kérdés, hogy sikerült-e a mutatvány, vagy Scott Pilgrim számára véglegesen eljött a „Game Over”?
Aki csak egy kicsit is képben van az animáció világával, az tudhatja, hogy a médium jelenleg finoman szólva is válságos helyzetben van: egymás után kaszálják el a még fejlesztés alatt álló projekteket, vagy a már futó sikeres sorozatokat. Különösen igaz ez a felnőtteknek szóló animációs tartalmakra, ahol aztán tényleg élet-halál kérdése, hogy már a premier hetében kielégítő számokat hozzon a nézettség (gondoljunk csak a sztori lezárása előtt kivégzett Final Space-re, vagy az Inside Job-ra, amiből bár megrendelte a Netflix a folytatást, mégis a tönkön végezte). Éppen ezért kell megbecsülni, amikor egy stúdió vagy streaming-szolgáltató mer kockáztatni, és zöld utat ad egy olyan projektnek, ami nem egy már létező IP-re, vagy franchise-ra épül. Jelen írás tárgya, a Scavengers Reign is ilyen szerencsés csillagzat alatt született, továbbá külön öröm, hogy a science-fiction mellett a horror műfajával is kacérkodik, ami aztán tényleg ritkaságszámba megy az animációs filmek és sorozatok világában.
Általánosan elterjedt nézet, hogy az animékből és mangákból nem, vagy csak nagyon ritkán lehet jó élőszereplős adaptációt csinálni. Ennek ellenére Hollywood kitartóan próbálkozik vele, dacára a folyamatos kudarcoknak. Ebből a szempontból az egyik fő „bűnös” a Netflix, akik a se íze, se bűze Death Note és a kritikán aluli Cowboy Bebop bukása ellenére rendületlenül szerzik meg egyre több mű megfilmesítési jogait. Így hát érthető volt az aggodalom, amikor a streaming-óriás bejelentette, hogy sorozatot készít minden idők legsikeresebb mangájából, a One Piece-ből. Aztán jött a hír, hogy az eredeti képregény alkotója, Oda Eiichiro is aktívan részt vesz a projektben. Vajon mindez elég volt ahhoz, hogy megtörjön az átok, és végre kapjunk egy jó manga feldolgozást?
Amikor Kevin Eastman és Peter Laird papírra vetették az első Tini Nindzsa Teknőcök képregényüket, valószínűleg meg sem fordult a fejükben, hogy egy sok milliárd dolláros franchise-t indítanak útnak, amihez játékfigurák, videojátékok, továbbá filmek és rajzfilmek fognak tartozni. A mozivásznakra viszont szinte mindig csak élőszereplős formában jutottak el a teknőcök, így éppen ideje volt már egy újabb animációs feldolgozásnak. Az előzetes információk biztatóak voltak a projektről: a rendező, Jeff Rowe korábban olyan sikeres sorozatokon és filmeken dolgozott, mint a Gravity Falls és A Mitchellék a gépek ellen, a forgatókönyvíró és producer Seth Rogen pedig bevallottan óriási rajongója a Tini Nindzsa Teknőcöknek. De vajon ennyi elég lesz-e ahhoz, hogy a Mutáns káosz a nézők szívébe is belopja magát?
