Nem túlzás azt állítani, hogy a felnőtteknek szóló animációs sorozatok jelenleg reneszánszukat élik, hiszen az elmúlt években egymást követték a jobbnál jobb darabok. De minden ígéretes és egyedi projektre jut legalább egy tucat, egy kaptafára készült másik, amik biztonsági játékot űzve próbálják lemásolni a jól bevált recepteket, aztán végül eltűnnek a süllyesztőben.

Úgyhogy éppen ideje volt már egy kis vérfrissítésnek a felnőtt animációk világában, ami meg is érkezett két veterán Newgrounds-animátor, Zach Hadel és Michael Cusack személyében. A kettejük agyszüleménye, a Smiling Friends (magyarul Mosoly Zrt.) pár napon belül megkezdi a második évadát, én pedig annak járok utána, hogy miért hivatkoznak rá sokan már egy évad után úgy, mint a jelenleg futó egyik legjobb animációs komédiára.

Szomorú vagy? Szeretnéd, ha felvidítanának? Akkor neked, barátom, a Mosoly Zrt.-re van szükséged! A cég alkalmazottjai, vagyis Pim, Charlie, Allan és Glep, valamint a Főnök Úr mindent megtesznek annak érdekében, hogy jobb kedvre derítsék az ügyfeleiket. Legyen szó depresszióról, szakításról, romokban heverő karrierről, vagy akár egy gyilkossági rejtély megoldásáról, a Mosoly Zrt. megtalálja a megoldást a problémáidra, hogy ismét az élet napos oldalát nézhesd.

Ennyivel akár össze is lehetne foglalni a Smiling Friends alapfelállását. Maga a történet elég epizodikus, nincsenek átívelő szálak (bár néha visszautalnak a korábbi munkákra), mindegyik rész egy-egy megbízatást dolgoz fel. De pontosan emiatt az epizódok akár önmagukban is élvezhetőek, az előzmények ismerete nélkül. Ez pedig manapság, amikor a legtöbb showrunner kontinuitásban mer csak gondolkodni, igazán üdítően hat, és megidézi a felnőtt animációk hőskorát, amikor nyugodtan leülhettél bármelyik Simpson család, Beavis és Butt-head vagy South Park epizód elé, biztos lehettél benne, hogy jól fogsz szórakozni.

De messze nem ez a Smiling Friends egyetlen aspektusa, amiben szakít a manapság népszerű trendekkel. Ha humorról van szó, a legtöbb animációs sorozat túlságosan is a nézőkre kikacsintó meta-poénokra, a sokszor erőltetett popkulturális utalásokra, illetve a szereplők cinizmusára támaszkodik, és ezért leginkább egy bizonyos, szintén Adult Swim-sorozat tehető felelőssé (igen, rád nézek, Rick és Morty). Hadel és Cusack ehelyett inkább a szereplők közötti interakciókra, illetve a végtelenül abszurd helyzetekre támaszkodik, amikbe hőseink kerülnek. Persze ők sem félnek használni bizonyos sablonokat és kliséket (pl. van halloweeni, karácsonyi és vakációs epizód), de ezekhez is egyedi megközelítéssel tudnak nyúlni, és így egészen frissnek hatnak.

Mindebben pedig nagy szerepet játszik a karakterek kidolgozottsága. A két főszereplő, Pim és Charlie nem is különbözhetne jobban egymástól: Pim a kissé naiv, örök optimista, aki a leginkább megtestesíti a Mosoly Zrt. értékrendjét, ezzel szemben Charlie cinikus szemmel nézi a világot, és kizárólag munkaként tekint az egészre. Ennek ellenére jól kijönnek egymással, nem űznek gúnyt a másikból, és ha mégis nézeteltérésük támadna, az általában hamar elrendeződik. A többi alkalmazott, a kissé szenvtelen Allan és a furcsa, manószerű Glep ugyan ritkábban bukkan fel a képernyőn, de ők is szórakoztatóak a maguk módján, az igazi kaotikus erőként működő Főnök Úrról nem is beszélve.

Feltétlenül ki kell emelni a párbeszédeket, amik furcsa módon egyáltalán nem rajzfilmszerűek. Ha a néző becsukja a szemét, az az érzése támadhat, hogy hús-vér emberek beszélgetnek valódi helyzetekben, és nem egzaltált, karikatúraszerű rajzfilm figurák. Nem is emlékszem, mikor találkoztam ilyen realisztikus dialógusokkal egy animációs sorozatban. Amúgy a legtöbb szereplőnek maguk az alkotók kölcsönzik a hangjukat, a kisebb epizódszerepekben pedig olyan ismert internetes személyiségeket és animátorokat találunk, mint Mike Stoklasa a Red Letter Mediától, David Firth, Chris O’Neill és Harry Partridge.

A gazdag Newgrounds- és YouTube-örökség a Smiling Friends animációjában is tetten érhető, ami a sorozat igazi egyediségét adja. Míg más animált szériák amennyire csaj lehetséges, igyekeznek egységesek maradni az animáció stílusában, addig Zach Hadel és Michael Cusack gondolkodás nélkül hajítják ki a következetességet az ablakon. A végeredmény pedig egy olyan stíluskavalkád, amiben teljes természetességgel keveredik a 2D, a 3D, de még a stop motion és az élőszereplős felvételek is. A karakterdizájnok is ennek megfelelően egészen sokszínűek, az ijesztő részletességgel kidolgozottól a gyermekrajzokat idézően egyszerűekig terjednek. A hátterekben pedig annyi részlet van elrejtve, hogy kis túlzással minden egyes újranézésnél felfedezhetünk valami újat.

Az egyetlen negatívum, amit tényleg fel tudnék róni a Smiling Friends-nek, az az, hogy fájdalmasan rövid. Az első évad mindössze kilenc darab, egyenként tíz perces epizódból áll, amit ha az ember akar, másfél óra alatt ledarálhat. De szerencsére már nem sokáig, hiszen napokon belül debütál a második évad, és őszintén remélem, hogy még jó pár évadon keresztül élvezhetjük Pim, Charlie és a többiek kalandjait, továbbá inspirációt meríthetnek a sorozatból a jövő animátorai és rajzfilmesei.

A sorozat megtekinthető az HBO Maxon.