Amikor annak idején Pierre Boulle megírta a Majmok bolygója című könyvét valószínűleg ő sem gondolta, hogy mekkora kult klasszikust is alkotott. Amihez persze valamelyest kellett a 68-as filmváltozat is a legendás Charlton Heston-nal. Majd azután sorra jöttem a különböző folytatások, amelyeknek a minősége ugyan változó volt, ám az érdekességük továbbra is megmaradt. Aztán 2001-ben maga Tim Burton is megpróbálkozott egy afféle Majmok bolygója remake-kel, ami bár kétségkívül érdekes, viszont nagyjából a film utolsó húsz perce végül annyira félresikerült, hogy az szinte általános közutálat tárgyává tette azt az alkotást.

Azonban Hollywood nem akarta elengedni a világ feletti uralmat átvevő majmok ötletét és 2011-ben kvázi rebootolták az egész franchise-t, aminek a legsikeresebb darabja kétségkívül a második rész, a Forradalom volt. Speciel szerintem pár éven belül jönni fog majd egy teljes értékű remake az eredeti 68-as filmből is, amire egyébként vannak jelek. Viszont addig is itt van a legújabb rész, a A majmok bolygója: A birodalom, ami kvázi hatalma teljében kívánja bemutatni a majmok által uralt világot.

Őszintén szólva a A majmok bolygója: A birodalom, amire a továbbiakban csak Birodalomként fogok hivatkozni, története egyáltalán nem mondható eredetinek. Sőt, gyakorlatilag szinte az összes középszerű fantasy/scifi jellegű alkotásnak is valami ilyesmi szokott lenni a története. Csak most ez itt majmokkal van előadva. VISZONT, ettől még az alkotás maga egyáltalán nem lesz kevésbé érdekesebb vagy izgalmasabb. Szóval meg lehet ezt így is csinálna. Ugye kedves Rebel Moon?

Azonban kicsit komolyabbra fordítva a szót, a Birodalom története nagyjából az, ami már az előzetesekben is látható volt. Vagyis hosszú idővel, egész pontosan körülbelül háromszáz évvel járunk a legutóbbi Majmok bolygója film eseményei után. Kapunk egy új főszereplő majmot, Noa (Owen Teague) személyében, aki egy ilyen kvázi elszigetelt kis közösségben él, amikor is egyszer csak leigázza őket egy másik majom királyság. Noa pedig innentől kezdve azon van, hogy kiszabadítsa népét az elnyomó önjelölt majom császár Proximus Ceasar (Kevin Durand) alól. Ebben lesz társa a Witcher sorozat Ciri-je, vagyis Freya Allan és egy afféle szerzetes orangután Raka (Peter Macon).

Természetesen a film elsődleges mozgató ereje a látvány. Mármint nem csak így a CGI, ami megjegyzem amúgy szintén egész kiváló lett, hanem az ahogyan ez az egész világ kinéz. Az emberiség után hátramaradt lepusztult építmények, amelyeket a természet visszakövetelt és nem mellesleg a majmok is és meg az egyéb más állatok is ilyen vagy olyan módon, de hasznosítanak. A díszletek, amelyeknek a nagy része valóban fel lett építve. Szóval mondhatni a filmnek van egyfajta sajátos atmoszférája, ami képes magával ragadni a közönséget.

Ám, ami igazán elviszi az alkotást az a színészi játék. Noha tény, hogy a szereplők nagy része részben animálva van, vagy legalábbis az animáció is közrejátszik a színészi játékukban. Na de ilyen kifejező animált arcokat sok esetben még húsvér színészeken sem lehet látni. Márpedig a film során nem egy olyan drámai jelent van, ami érzelmileg bizony elég megterhelő mind az alkotásbeli karakterek, mind pedig a közönség számára. És akkor ott van az a bizonyos végső összecsapás a film végén, ami te jó ég… ilyet még szerintem senki nem látott. És valami annyira atomkirály, hogy már csak azért megéri megnézni ezt a filmet.

Emellett az is megfigyelhető, hogy az alkotók nem csakhogy ismerik az egész Majmok bolygója franchise-t, hanem kifejezetten szeretik és tisztelik is azt. Ugyanis a Birodalom szinte rogyásig van utalásokkal az előző kvázi reboot szériából. A korábbi filmekből. Sőt konkrétan a film egy pontján, mintha az eredeti 68-as film bizonyos zenei betétei is felhangzottak volna. De még egyébként a Tim Burton féle remake-ből is kapunk bizonyos elemeket.

VÉGSZÓ

Nem is akarom tovább ragozni. Az új Majmok bolygója rész valami fenomenális lett. Sőt, talán ez a széria eddigi legjobb darabja. Egy igényesen megcsinált, érdekes és nem mellesleg intelligens film. Bárcsak több ilyen lenne.