Vannak olyan alkotások, amelyek valami olyan elborult koncepció köré épülnek, ami egyszerre teszi ezeket az alkotásokat érdekessé, ugyanakkor egyben taszítóvá is a közönség számára. Hasonló a helyzet a Bálnahullás című alkotással is, ami egy olyan abszurd elgondolásra épül, ami mindenkinek megragadja a figyelmét. Függetlenül attól, hogy végül miként is viszonyul majd ehhez az egész dologhoz. Márpedig bevallom nekem ez a film jobban felkeltette az érdeklődésemet, mint bármi más, ami a közeljövőben kijött vagy éppenséggel ki fog jönni.
Szerintem jobb ha már így rögtön az elején kimondjuk az egyértelműt, miszerint a DC baromi nagy bajban van. Túl azon, hogy a konkurensnek számító Marvel még így ebben a szétzüllőt állapotában is bucira veri őket a mozipénztáraknál és a Warner felvásárlása miatti bizonytalanságoknál. Bár feltehetően az új tulajdonos nem fog túladni egy akkor címen. Aztán ott van az elkaszált első DC filmes univerzum, amit hiába szeretnének egy páran újraéleszteni ez már több szempontból sem lehetséges. Ezenkívül az olyan különálló projektek, mint a Joker sem segítenek az egységes filmes univerzum kiépítésében.
Persze a teljes rebootolás megtörtént. Ám a Creature Commandos hiába lett jó, ha kábé senki se nézte. Aztán ott volt a Békeharcos második évada, ami csak is azért lett átmentve az előző filmesuniverzumból, mert ez James Gunn saját projektje volt, de végül ez is el lett kaszálva vagy legalábbis bizonytalan lett a jövő. Ott volt még a 2025-ös Superman, ami persze nem volt rossz, ám a várva várt megváltást nem hozta meg. A Supergirl pedig konkrétan megbukott. Az Agyagpofa pedig bár érdekesnek tűnik, de szerintem bárki szívesen becserélné inkább egy jó Batman filmre. És akkor mindeközben a DC/Warner előállt egy Zöld Lámpás sorozattal, Lámpások címen, ami hát… nos olyan lett, amilyen.
Amikor annak idején úgy tűnt, hogy megszűnik a Star Wars-os könyvek hazai forgalmazása, akkor az egyik széria, amit úgy tűnt felfüggesztenek az X-szárnyúak sorozat volt. Aztán persze később, amikor a Maxim Kiadó végül átvette az egész bulit, akkor mégis folytatódott széria. Ugyan azt még nem lehet tudni, hogy a széria mind a tíz része meg fog-e jelenni és őszintén szólva amennyire utánanéztem nagyjából talán a nyolcadik részig érdemes elolvasni ezt a szériát, mert körülbelül addig alkot egy kerek egész történetet. Viszont most itt van a széria kvázi második fázisa, ami egyszerre folytatás és egyben egyfajta spin-off is.
Akik hozzám hasonlóan nem kötik magukat különösebben egyik műfajhoz sem és többnyire aszerint fogyasztják a különböző tartalmakat, hogy éppen mit és mennyire találnak érdekesnek, azok olykor igen különleges alkotásokba is belefuthatnak. Persze ez a fajta hozzáállás olyan alkotásokhoz vezet, mint az Orosz Krisztián-féle Sodródás, vagy akár a Bambi horror. Fúú az a film a mai napig kísért és nem abban az értelemben, ahogy a készítői szeretnék. Ám a dolog másik végén meg olyan alkotásokba is bele lehet futni, mint például a Magic Mike vagy a Kollár Betti-féle Kosársuli. És akkor ott vannak azok a furcsa alkotások, amelyeket igazából így nem nagyon lehet hova tenni. Hasonló a helyzet a jelen cikk alanyául szolgáló Rekviem című könyvvel is.
A Marvel határozottan roskadozik már a saját súlya alatt. Egyszerűen annyira szerteágazó lett és annyi mindent akarnak beletenni, de közben elengedni meg nem akarnak semmit, hogy az rövidesen már tarthatatlan lesz. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem készülnek még jó alkotások a Marvel égisze alatt. A Wondermant például ahogy láttam sokan dicsérték, de őszintén szólva engem személy szerint a mai napig nem tud érdekelni az az alkotás. Emellett az új filmek is rendre megbuktak, vagy legalábbis messze nem hoztak olyan szintű bevételeket, mint 2020 előtt. És bár sokat várnak majd a közelgő új Bosszúállók filmtől a Doomsday-től is, ám legyünk őszinték a tejles Marvel Filmes Univerzumnak szüksége van egy teljes reboot-ra vagyis egy újrakezdésre, amibe aztán bele lehetne tenni, nos igazából mindent. Mert ez így csak egy hosszúra nyújtott szenvedés történet. Ennek a szenvedésnek pedig a csimborasszója az újonnan megjelent Daredevil: Újjászületés második évada, amiről előre jelzem, hogy spoileresen fogok majd beszélni, mert szükségét érzem.
A Star Wars és úgy általában véve több másik alkotás is, elég különös helyzetben van manapság. Egyfelől azért, mert valahol mindenki inkább élőszereplős formában szeretné látni ezeket az történeteket, lehetőleg minél magasabb minőségben. Másfelől viszont időközben az animációs alkotások is olyan fejlődésen mentek keresztül, hogy adott esetben már azokon keresztül is lehet minőségi dolgokat készíteni. A Star Wars pedig ilyen téren már csak azért is különleges, mert ha valaki végig követte a Klónok Háborúja és a Bad Batch között megjelent „rajzolt” sorozatokat, egy elég látványos fejlődést vehetett észre minden téren.
Bizonyára sokaknak feltűnhetett már, hogy az utóbbi időben rengeteg olyan alkotás készült, mind a kis képernyőre, mind pedig a nagy vászonra, ami egykor híres zenészek életéről szól. Ugyan az ilyen alkotások körüli hírverés eltérő mértékű, nem is beszélve a minőségükről, vagy éppenséggel a sikerükről. Hiszen megjelent már a ugye Bohém rapszódia. De sorra került Elton John, Elvis, de még a reggae király Bob Marley is. Róla így, még nem rajongóként továbbra is fenntartom, hogy egy meglehetősen méltatlan film készült róla. De kapott már saját filmet Weird Al Yankovic, vagy éppenséggel Amy Winehouse is. De az egyik személyes kedvencem a Milli Vanilli is megkapta a sajátját, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Most pedig egy újabb szupersztár élete került feldolgozásra, a méltán híres Michael Jacksoné.
Szerintem már számos alkalommal kifejtésre került mind általam, mind pedig a kollégák által, hogy vannak bizonyos alkotások, amelyeket a készítők valamiért nem képesek lezárni vagy éppenséggel elengedni és valamilyen formában, de mindenképpen folytatják. Ennek a hozzáállásnak pedig az abszolút állatorvosi lova a jelen cikk alanyául szolgáló alkotás, a Spartacus: Ashur háza, amire legalább annyian vártak, mint amennyire szükség volt rá. Viszont itt van és mostantól a magyar közönség számára is elérhető, méghozzá a CANAL+-on.
Szerintem magabiztosan kijelenthető, hogy a legjobb mesék többsége valamikor a 80-as , 90-es évek környékén született. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy a legtöbb ma is futó franchise eredeti alkotása vagy legalábbis első részei valamikor ebben az időszakban jelentek meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy később nem születtek volna minőségi és sikeres alkotások, viszont érezhető egyfajta tónus váltás, ami a különböző meséket illeti. Ennek egyfelől az az oka, hogy a 80-as , 90-es években jóval több szabadságot kaptak az egyes alkotók. Valamint, mivel ekkor még szinte minden újnak számított, így a különböző témák közül is könnyebben válogathattak. Ennek eredményeként pedig számos különleges vagy éppenséggel elborult alkotás született. Ezek egyike volt a Tini Nindzsa Teknőcök című mese.
Az AI avagy a mesterséges intelligencia egy olyan technológia, ami újabban egyre inkább kezd elterjedni a minden napi használatban. Ennek persze legalább annyi előnye van, mint amennyi hátránya is. Különösen akkor, ha egy olyan kényes területen kívánják alkalmazni ezt, mint az igazságszolgáltatás. Ezt a témát igyekszik körbe a jelen cikk alanyául szolgáló alkotás is a Mesterséges kegyelem, aminek az eredeti címe az, hogy Mercy vagyis kegyelem. Hmm, kíváncsi lennék, hogy a fordítások során mennyire használják az AI-t.
We use technologies like cookies to store and/or access device information. We do this to improve browsing experience and to show (non-) personalized ads. Consenting to these technologies will allow us to process data such as browsing behavior or unique IDs on this site. Not consenting or withdrawing consent, may adversely affect certain features and functions.
Funkcionális
Always active
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szigorúan szükséges ahhoz a legitim célhoz, hogy a felhasználó az általa kért funkciókat használni tudja, vagy lehetővé tegye az oldalról történő információ kommunikációját. Például az oldalra történő bejelentkezés és bejelentkezve maradás.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami kizárólag statisztikai céllal történik.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
Marketing
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szükséges a marketing célú felhasználói profilok küldéséhez, vagy akár a felhasználó követéséhez több weboldalon keresztül. Például a beágyazott YouTube videók ilyen sütiket használnak.
