Szerző: Kolev Ádám

Könyv

Klasszikus férfi értékrend – Hemingway könyvek bemutató

Bevallom újabban sokat foglalkoztat az, hogy milyen értékrend mentén határozza meg magát valaki. Főleg, ami a férfiasság fogalmát illeti. Persze a nőiesség fogalma is egy érdekes kérdés, csakhogy érintettség okán engem inkább az előbbi foglalkoztat. Ugyanis sokszor azt tapasztalom, hogy nincs egy konkrét minta, amit az adott illető követhetne, vagy ami van is az sok esetben hemzseg az ellentmondásoktól. Szóval érthető hogy miért vannak egyesek teljesen összezavarodva, ilyenkor pedig az adott illető próbál valamiféle kapaszkodó után nyúlni. Például valamilyen művészeti alkotáshoz, legyen az mozgóképes vagy írott. Márpedig egyszer valahol egy mozgóképes alkotásban azt hallottam, hogy Hemingway írásai sok esetben segíthetnek meghatározni, hogy mit is jelent a férfiasság fogalma. Szóval részben emiatt és részben mert újabban egyre nagyobb az érdeklődésem a régi vagy úgynevezett klasszikus irodalom felé, így hát fogtam és elolvastam pár Hemingway kötetet, hogy lássam mennyire is helytálló ez az állítás.

(tovább…)
Apple TV+, Sorozat

Harcban a nevekkel – Chief of War/Hadvezér kritika

Jason Momoa neve valószínűleg sokak számára ismerős lehet. Eleve van egy igen jellegzetes megjelenése és az idők során behúzott olyan ikonikus szerepeket, mint a Trónok harca Khal Drogo-ja, vagy akár Aquaman. Ugyan a színészi teljesítményéről lehetne mit vitatkozni, azonban egy valamit kétségtelenül nem lehet elvenni tőle, még pedig azt, hogy Jason Momoa menő. Mármint bakker a csávó képes volt menővé tenni még a vakságot is. Lásd a SEE című sorozat. Így hát mivel feltehetően mostanra Momoa úgy érezte, hogy kellő mennyiségű ismertségre és szakmai jártasságra tett szert, ezért Momoa most belevágott egy olyan projektbe, ami az elmondása szerint mindig is egy afféle vágyálom volt a számára. Nevezetesen hogy bemutassa születési helye Hawaii történelmi és kulturális hátterét egy nagy költségvetésű produkcióban. Ez lenne a Chief of war, avagy magyar címén a Hadvezér, amit szintén az AppleTV karolt fel.

(tovább…)
Film

Egy rémes történet az erdőből – Bambi horrorfilm kritika

Még annak idején a Micimackó horrorfilmről szóló cikk végén egy amolyan poén gyanánt megjegyeztem, hogy idővel biztosan lesz majd egy Bambi horrorfilm is. És láss csodát, 2025-ben tényleg meg is jelent egy teljes értékű Bambi horrorfilm. Természetesen a filmről már az is sokat elárul, hogy a hazai mozik még csak műsorra se tűzték, ahol a szintén ugyanezektől a készítőktől származó és nagyjából hasonló minőségű színvonalat képviselő Micimackó horrorfilm második részét még azért játszották. Így hát végül kénytelen voltam alternatív módokon beszerezni ezt az alkotást, hogy lássam miként is működik az a bizonyos poén. És hát mivel vagyok annyira nagyvonalú, ezért úgy gondoltam, hogy ezen cikk formájában a Nagyközönséggel is megosztom most ezt a khm élményt.

(tovább…)
Könyv

A várva várt folytatás – George Mann: A sötétség szeme

Amikor annak idején bejelentették, hogy idehaza megszűnik a Star Wars-os könyvek forgalmazása sokan, köztük egyébként jómagam is kissé elkeseredtek. Persze alternatív módokon minden beszerezhető, személy szerint én ekkor gondolkodtam el igazán azon, hogy beruházok majd egy ebook olvasóba. Azonban időközben jött a hír, hogy egy másik kiadó, név szerint a Maxim átvette a magyar nyelvű Star Wars-os könyvek forgalmazását és rögtön egyből három új könyvet is piacra dobtak. Illetve számos egyéb közelgő megjelenést is bejelentettek. Többek között hogy folytatják, illetve befejezik az idehaza Köztársaság Fénykora néven futó szériát, aminek az első és a második fázisáról már korábban cikkeztünk. Ennek a széria harmadik és egyben befejező fázisának első része a George Mann által jegyzett A sötétség szeme.

(tovább…)
Képregény

Egy letűnt kor hagyatéka – Conan, a barbár képregények kritika

Az idő bizony telik. Ezzel együtt pedig olykor bizonyos dolgok is megváltoznak ilyen vagy olyan irányba. Viszont ezek a fajta változások leginkább azoknak feltűnőek, akik hozzám hasonlóan olykor fogyasztanak régebbi alkotásokat is, főként könyveket és filmeket. Noha bevallottan nem vagyok egy kifejezett antik rajongó, azonban a közelmúltban több olyan alkotás is megfordult a kezemben vagy a szemem előtt, amelyek mondjuk úgy, hogy jóval idősebbek, mint jómagam. Éppen ezért elég feltűnő hogy ezek az alkotások még mennyire más felfogásban illetve módokon készültek. Márpedig ezek az alkotások egyfajta lenyomatai azoknak a koroknak, amelyekbe sokszor érdekes visszatérni. Erre pedig számomra a legjobb példa jelenleg a Conan, a barbár képregény sorozat.

(tovább…)
Film

Sárkányom nélkül soha! – Így neveld a sárkányodat (2025) kritika

Talán kevesen tudják, de a mesék között óriási nagy a versengés. Egyfelől a gyerekek figyelmét nem könnyű feladat felkelteni, másfelől pedig egy gyerek általában olyan tizennégy-tizenöt éves koráig nem egyedül jár moziba. Így értelemszerűen valamelyik szülő is vele kell hogy tartson, ami persze többlet bevételt is jelent. És akkor ott van még az a végtelen mennyiségű merch, amit ezekkel a mesékkel adnak el. Speciel én a moziba menet is pont láttam egy kislányt, aki egy hatalmas plüss Stich-et szorongatott. Részben emiatt és mert hogy ne kelljen új dolgokat kitalálnia, a Disney nem régiben elkezdte a régi, közismert és sikeres meséit élőszereplős formában is adaptálni. Változó eredménnyel. Erre pedig válaszul a rivális Dreamworks szintén hozzálátott, hogy élőszereplős formába öntse a saját sikeres meséit. Amelynek első állomása a 2010-es Így neveld a sárkányodat című mese lett.

PS: Ja igen. Mivel ez a mese is egyike az olyan alkotásoknak, amiket csakis eredeti nyelven vagyok hajlandó megnézni, így a szereplőknek az eredeti nevét fogom használni.

(tovább…)
Animáció, Disney+

A vadászat öröme – Predator: Gyilkosok gyilkosa kritika

Tudjátok az a helyzet, hogy elég sok olyan alkotást nézek per olvasok, amelyek olykor bizony elgondolkodtatnak. Viszont a munkámból adódóan ezeket a gondolatokat sokszor meg is kell hogy fogalmazzam, így pedig lehetőségem van bizonyos dolgokról egy sokkal árnyaltabb és részletesebb képet alkotni, mint úgy általában tenném vagy tenné bárki. Hasonló a helyzet a mostani cikk alanyául szolgáló Predator: Gyilkosok gyilkosa című alkotással is, amire a cikk további részében egyszerűen csak GyGy-ként fogok hivatkozni. Ugyanis ez az alkotás egy olyan gondolatmenetet indított el bennem, amit bevallom elsőre nem hittem volna, hogy ez az alkotás fog majd megtenni.

(tovább…)
Film

Te miért létezel?!!! – Karate kölyök: Legendák kritika

Tartozom egy vallomással. Olykor úgy érzem, hogy bizonyos cikkeknél elhasználok olyan címeket, amelyek később sokkal jobban jönnének. Valami hasonló a helyzet ezzel a mostani cikkel is, amihez szerintem a megfelelő címet még annak idején a Godzilla, vagyis hát a Monarch sorozat kapcsán használtam. Persze valahol jogos lehet az az elvárás is, hogy ha már egyszer úgymond kreatív munkát végzek, akkor legyek már én is valamennyire kreatív. CSAKHOGY, amikor olyan alkotással találkozik az ember, mint a Karakte kölyök: Legendák, akkor valahogy a kreativitás, mint kifejezés megszűnik létezni a számára.

(tovább…)
Animáció, Disney+

Bűn és Bűnhődés – Star Wars: Alvilági históriák kritika

Lassan szinte már hagyománnyá válik, hogy a Lucasfilm minden év május negyedikén, ami a hivatalos nemzetközi Star Wars nap kiad valamiféle animációs antológia sorozatot Tales of valami néven. Ezek a sorozatok viszonylag rövid, mindössze hat részből állnak és alapvetően két fő szálra lehet őket bontani, amelyek mind egy-egy adott karakter köré épülnek fel. A mostani, vagyis a 2025-ös Tales of sorozat pedig ezúttal az alvilágba kalauzolja el a közönséget, még hozzá Asajj Ventress és Cad Bane karakterén keresztül.

(tovább…)
Film

Ki bírja tovább? – Until Dawn filmkritika

Néhány éve felütötte a fejét az a trend, hogy elkezdték filmre adaptálni a különböző videojátékos címeket. Ez amennyire hálás, legalább annyira problémás dolog is egyben. Hálás, mert így készen vannak az alapok, vagyis a történet és a karakterek. Sőt, bizonyos videojátékok eleve filmszerűen vannak megcsinálva, szóval kvázi csak élőszereplőssé kell tenni őket. Problémás viszont azért, mert sok olyan az interaktivitást elősegítő játékmechanikai elem van, amelyeket nem igazán lehet filmre adaptálni és mivel ezek az elemek sokszor összefüggésben vannak a játék történetének az alakulásával, így sok esetben az is megsínyli ezt. Erre tökéletes példa a 2010-es Perzsia hercege, ami bár filmként nem annyira rossz. Viszont köszönő viszonyban sincs magával a játékkal. Hasonló a helyzet az Until Dawn-nal is, ami valamiért nem kapott valamilyen magyar címét. Azonban ez valamiben most mégis más.

(tovább…)