Film

Teremtés okozta borzalom

Az Alien-rajongók epekedve várták az Alien: Covenantot, és bíztak benne, hogy Ridley Scott tisztára mossa magát a Prometheus okozta csalódás miatt. Tegnap végre elérkezett a várva várt pillanat, és debütált a sokak által várt új mozifilm. Az első kritikák sajnos nem éltették túlságosan a filmet, és bármennyire szeretném, én sem tudok róla sok jót mondani. De vajon hol rontotta el Scott? Vajon sikerült némiképp mégis betömni az alien-fanok lelkesedésében tátongó űrt?

A történet szerint 10 évvel járunk a Prometheus tragédiája után. A Covenant hajó 2000 telepessel és (ha jól emlékszem) 1000 embrióval a felszínén indul az Origea 6 bolygóra, amikor egy véletlen csillagkitörés miatt az energiavitorlák meghibásodnak, és az űrhajóban is elég komoly károk keletkeznek. Ekkor Walter, a Covenant androidja felébreszt 14 telepest, hogy velük hárítsa el a keletkezett hibákat. Kisebb botlás miatt egy telepestől már az első negyed órában el kell búcsúznunk, de nem ez a legváratlanabb, hanem az, hogy a javítás közben Tennessee a sisakjával fog egy kóbor jelet, amiben egy általa ismert dalt vél felfedezni. Ekkor többségi szavazást tartanak, és úgy döntenek, hogy nem az eredeti cél, hanem a rádió adás forrása felé veszik az irányt. Ahogy az pedig lenni szokott, meg is érkeznek a bolygóra, de a kezdeti meglepődés hamar rémületbe, később káoszba vált át. Bármennyire is fáj, Ridley Scott egy elég vérszegény filmet készített, ami egyszerre akar sci-fi, akció, dráma lenni, ráadásul még el is szeretne gondolkodtatni. Ezt ellensúlyozva, tett a filmbe egy elég komoly csavart, akit úgy hívnak, hogy David. Képen és pár másodperc erejéig az egyik trailerben is láthattuk, hogy a korábbi xenomorphoktól eltérően kapunk egy új, fehér xenomorphot.

Ez a faj sokkal mozgékonyabb, agresszívebb és hihetetlen gyorsan nő, valamint szinte lehetetlen gyorsaságának köszönhetően eltalálni. Az új Alien és David kapcsolata elég érdekes, és mindenképp meg kell említeni, hogy egy elég érdekes filozófiai kérdést is kapunk ettől a száltól. Vajon mégis miért hozta létre ezt az új típusú lényt és miért pont gonosz tettekre használja fel? Ismerős valahonnan a szituáció, ugye? Aki kicsit jártas az irodalomban, biztos hallott a Frankensteinről, amiből a Covenant is rengeteget merít. Ebből következik, hogy nem feltétlenül biztos, hogy a Teremtő az, akinek mutatja magát. Lehet, hogy kedves, és csak a tudomány megismerése iránti vágy hajtja? Érdekes kérdések ezek, amiken sokáig el lehet rágódni, csak az velük a baj, hogy ezeket sokkal jobban ki lehetett volna fejteni. Sajnos ez a téma a háttérben marad, és onnan figyeli azt, hogy a látvány és az akció hogyan kápráztatják el a nézőt. Persze utóbbi kettő fontos eleme az Alien-filmeknek, de nem hiszem, hogy ezeket kellett volna fő attrakcióként mutogatni. Simán kaphattunk volna egy elgondolkodtató sci-fit, ami után igazi, maradandó élmény lett volna a Covenant. De így, hogy sokadjára látjuk azt, hogy meghibásodik a hajó és a legénység bajba kerül, aztán pedig jönnek a különféle Alienek, már unalmas. Egyszerűen nem hiszem el, hogy Ridley Scott azt hitte, hogy ismét eladhatja nekünk ugyanazt a történetet. 

A színészek közül Katherine Waterston érdemel említést, aki ha így folytatja, biztos megjegyezzük a nevét. Nem mondható hibátlannak a játéka, mivel a karakterével nem tudunk teljesen azonosulni, de dicsérendő az igyekezete. Az igazi fénypontja a filmnek egyértelműen Fassbender Walterja, aki olyan rezzenéstelen arccal és kordában tartott érzelmekkel figyeli a történéseket, ugyanakkor vesz bennük elég gyakran részt is, hogy az már nem emberi. De komolyan! Nem tartom valószínűtlennek, hogy az öreg Fassinak fehér vére van, és igazából egy android. Félelmetes, hogy mennyire remekül hozza a karaktert! Ami mindenképp pozitívumként említhető, az Jed Kurzel zenéje. Komolyan mondom, ez a fickó egy zseni. A Macbeth sountrackjénél szinte vérzett a fülem (az amúgy kellemetlen, de a filmhez nagyon illő és jó) zenétől, itt pedig eldobtam az agyam. Futurisztikus hangzás, ami még a váratlan váltások miatt néhol még horror elemeket is hordoz. Nekem a személyes kedvencem a Chest Burzer, ami idővel lehet bekerül a TOP 10 kedvenc filmzenei listámra, annak ellenére, hogy 1 perc 24 másodperces dalról van szó. Végszóként pedig annyit mondanék, hogy bármennyire is vágytunk rá, az Alien: Covenant egy nyúlfarknyival jobb csak a Prometheusnál, holott kellő odafigyeléssel egy igazán maradandó alkotást is kaphattunk volna. Ja, és a filmet forgalmazó stúdiónak annyit üzennék zárásként, hogy én azért megfontolnám a Neill Blomkamp-féle Alien 5-öt.