A The Last of Us széria első évada a Kritizátor szerzőit is sem hagyta nyugodni. Podcastban műsorunkban a legelismertebb videójáték adaptációt vizsgáljuk meg.
A magyar történelem bővelkedik olyan dicső vagy éppen szégyenteljes eseményekben, melyekért a legkreatívabb hollywoodi forgatókönyvírók ölre mennének. Ezek közül is az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszaka mind a mai napig fontos identitásképző erővel bír. Nagy alakjai, mint Petőfi, Kossuth, Görgei, Bem vagy Széchenyi örökre beírták nevüket a nemzet történelmébe. Az eseményeket a hazai filmesek is igyekeztek megörökíteni, ki több, ki kevesebb sikerrel. A Kritizátor töritudorai meghívott vendégükkel, Hermann Róbert történésszel magyar történelmi mozgóképes alkotásokat vizsgálnak. A március 15-ei ünnepkör filmjei mellett nem mennek el a közelmúltban kedélyeket borzoló Aranybulla mellett sem.
Az íróknak legyakrabban feltett kérdések között előkelő helyet foglal el az, hogy honnan jön az ihlet. Philip K. Dick esetében ez a kérdés köteteket tud megtölteni. Napjaink egyik sci-fi nagymesterének igazi reneszánsza, a halála után jött el. Mára nem csak megkerülhetetlen alapvetés lett, de Hollywood is felfedezte magának, olyan klasszikusokat kitermelve magából, mint a Szárnyas Fejvadász, vagy a Különvélemény. Élete viszont legalább annyira izgalmas volt, mint művei, amiben ő maga sem tudta eldönteni, mi valóság és mi nem.
A történelem érdekes, a történelem olykor csodálatos, de van amikor borzalmas. A történelem tanít minket és utat mutat. De akárhogy is, a történelem izgalmas. És mint ilyen tökéletes témát tud adni akár videojátékok történetéhez is. Ahogy azt teszi is megannyiszor. Elég csak a leghíresebb történelmi ihletésű sorozatra gondolnunk, az Assassin’s Creed-re. De ott van akár a zseniális birodalomépítős stratégia, a Total War. Vagy gondolhatunk olyan címekre, mint a Mount&Blade, a Red Dead Redemption, vagy az örök klasszikus világháborús címek.
Stanley Tucci nem az a fajta színész, aki minden poszter közepén ott virít, aki viszi a showt és a pletykarovatok címlapját. Ez a fickó egy minőségi válogatás. De messze nem az-az arc, aki megjelenik előtted, és te nem tudod hova rakni. Számtalan jelölés, jó pár bezsebelt díj, többnyire a mellékszereplő kategóriában. Ő az a plusz elem a filmekben, ami hiányzik, ha kiveszed, és emeli a szintet, ha hozzárakod. És, hogy jön ide a gasztronómia? Sokkal szorosabban, mint gondolnánk.
Boldog új évet mindenkinek! Folytatom (immáron 2023-ban) az elmúlt esztendő tíz legjobb horrorjának kitárgyalását az általam megítélt öt legjobb művel. Ahogyan arról az első cikkben is megemlékeztem, 2022 több népszerű horror-franchise folytatását, újraélesztését, vagy sokadik újraélesztését hozta, melyek közül keveset lehet megvádolni azzal, hogy jól sikerült volna. Ennélfogva az alábbi öt cím is jobbára szerzői filmeket takar, mintsem gyerekkorunk slasherjeinek újabb reinkarnációit vagy a Warren-házaspár tárlatából meglógott démon ámokfutásának históriáját.
Mi mással is lehetne búcsúzni az óévtől, mint egy tematikus listával: 2022 horrorszempontból felemás évet zárt. Indultak és zárultak, valamint újrakezdődtek kultikus franchise-ok, voltak meglepően jó és a felfokozott várakozásokat csúnyán alulteljesítő filmek, Európában pedig több remekül sikerült pszichohorror is megérdemli, hogy megemlékezzünk róla.
Szinte már közhelyszámba megy leírni, de a Kritizátor felületén talán még nem volt olvasható: a társasjátékok világa napjainkban hatalmas fejlődésen megy keresztül. Rengeteg új, modern játék jelenik meg minden évben, ennek köszönhetően pedig egyre többen kapnak rá erre a remek hobbira. Ennek örömére az ünnepekre mi is összeállítunk nektek egy ajánlót a témában. Az alábbi játékokban mindössze annyi a közös, hogy mind könnyen elérhetőek magyar nyelven, egyiket sem különösebben nehéz megtanulni, és mindet jó szívvel tudjuk ajánlani.
A Star Wars egy olyan dolog, amiről meglehetősen sok mindent lehet beszélni, különösen mostanában. Így hát a Kritizátor szerkesztőségének néhány tagja összeült és tartott egy rövid kibeszélőt. Ebben többek között érintve lettek a korai Star Wars-os alkotások. Filmek, könyvek, videojátékok mi egymás. Emellett természetesen szóba kerültek a Disney által eddig kiadott alkotások is, mint például a The Mandalorian és az Andor. Valamint a közeljövőben esetlegesen megjelenő alkotásokat és egy lehetséges irányvonalat is érintettünk. Ha kicsit lejjebb görgettek megtaláljátok a YouTube-ra és a Spotify-ra feltöltött adást is.
A slasher alműfaja egyértelműen a 80-as évek elején volt a csúcson. Egymás hegyén-hátán érkeztek a különféle szúró-vágó eszközökkel támadó rémek, az esetlenül egymásba és a veszélyes csapdákba botladozó tinik, a mészárlásokat nagy nehezen túlélő final girl-ök, a szintetizátoros aláfestő zenék és a vibráló, valódi kuriózumként szolgáló főcímek. Az évek alatt pedig egy-egy, a mai napig is igényes és valóban minőségi darab is napvilágot látott, amik valami többet tudtak adni egy egyszerű vérzuhatagnál. Ilyen volt Wes Craven kisvárosi rémálma (Rémálom az Elm utcában), Bőrpofa napfelkeltés haláltánca (A texasi láncfűrészes mészárlás), valamint Clive Barker legendás agyszüleményeinek, a cenobitáknak a gyönyörkertje.
