Szerző: Little Crow

Könyv

Hidegrázós hahotázós halottmágia – Harrow, a Kilencedik könyvajánló

Tamsyn Muir Lezárt sír sorozata nem titkoltan SFF-rajongó szívem egyik éjsötét kis csücske. Először eredeti nyelven találkoztam a Gideon, a Kilencedikkel, még mielőtt szélesebb körben felkapott lett volna, és hát sokakhoz hasonlóan az én első reakcióm is valahol az „ez mi a f*** akar lenni?” háza táján helyezkedett el. Pár évvel és egy friss újraolvasással később is megdöbbentően sokszor merül fel bennem ez a kérdés, csak tartózkodó óvatosság helyett most már telhetetlen rajongással gondolok a könyvekre. Mielőtt kézbe vettem volna a Harrow, a Kilencediket, én kis naiv azt gondoltam, a Gideonnál elvetemültebb agymenést úgysem írhat senki, kár izgulni – aztán persze egyből kiderült, hogy ez a nő valószínűleg őrültebb, mint azt valaha is hittem.

Egy igazán jó sztori azután is hajlamos tanyát verni az olvasó gondolatai között, miután már rég visszatette a könyvet a polcra. Számomra a Gideon, a Kilencedik is ezek közé tartozott azután a bizonyos befejezés után, amivel Muir arcul ütött minket az utolsó oldalakon. Ilyenkor akaratlanul elkezd az ember teóriákat gyártani, hogy mégis hogy folytatódhat a történet egy ilyen fordulat után, mi fog történni a következő kötetben? Bármit is képzeltem előzőleg magam elé, be kell valljam, a közelében sem jártam annak, amit végül kaptam. Az ajánló innentől spoileres a Gideon, a Kilencedik cselekményére nézve.

(tovább…)
Képregény

Üdv újra Kulcsházban! – Locke & Key – Kulcs a zárját: Az aranykor ajánló

Nagy örömmel vártam, hogy visszatérhessünk Lovecraftba. Három évvel ezelőtt találkoztam először ezzel a képregénnyel, és hát mit szépítsük, azonnal ráfüggtem, így hát mikor a Fumax bejelentette, hogy elhozza a rajongóknak Az aranykort, volt öröm, nem is kicsi. A Joe Hill és Gabriel Rodriguez nevével fémjelzett, panelekbe préselt ámokfutás legfrissebb felvonása Kulcsház életének korábbi, XX. század eleji fejezeteibe repíti vissza a nagyérdeműt. Ha mindez nem volna elég, az alkotók álmodtak egy nagyot, és összeeresztették a Locke famíliát a Sandman gárdájával, nem kisebb személy, mint Neil Gaiman bevonásával. Az eredmény önmagáért beszél.

(tovább…)
Könyv

Riyria, az elfek nyelvén kettőt jelent – Winter elveszett lánya könyvajánló

Michael J. Sullivan számomra az idei év nagy felfedezése volt. Persze lépten-nyomon találkoztam a nevével, legtöbbször szinte az egekig magasztaló kritikák formájában, amiket olvasva azt hittem, ez a fickó és a fiktív világa túl szép, hogy igaz legyen. Elvégre melyik az a heroikus fantasy regényfolyam, amelyik még a 10. kötetnél is ugyanolyan hatással van a nagyérdeműre, mint a kezdetekkor? Akad, hanem azért nem túl gyakran. Ehhez vegyük még hozzá azt is, hogy azok az olvasók, akik tucatjával fogyasztják a hasonló alkotásokat, ritkábban botlanak bele olyasmibe, ami tényleg képes az újdonság varázsával hatni, vagy bármilyen módon kiemelkedni a többi olvasmányélmény közül. Szóval mondhatjuk, hogy kissé szkeptikus voltam, mikor belevágtam a sorozatba, aztán azon kaptam magam, hogy végeztem mint a tíz kötettel, és hazudnék, ha azt mondanám, nem olvasnám tovább.

Saját kép
(tovább…)
Könyv

„Felállunk, ha felálltok” – Mi vagyunk a medvék könyvajánló

Fredrik Backman ritka madár. Ha azt kérdeznéd bármelyik Backman rajongótól, hogy tulajdonképpen miről is ír a fickó, hát aligha kapnál egyenes és egyértelmű választ. Mert igazából mindenről. Sok szerzőt nevezhetünk egyedülállónak a maga nemében, a legkülönbözőbb okokból, de Backman alkotásaiban van valami megragadhatatlan szikra, amitől minden egyes írása vibrál az élettől, a valódi érzésektől. A Mi vagyunk a medvék az idei évem eddigi legjobb olvasmányélménye volt, ezt már most ki merem jelenteni.

(tovább…)
Könyv

Egy introvertált BiztEgység feljegyzései – Kritikus rendszerhiba könyvajánló

Hatalmas meglepetés volt számomra ez a sztori, a lehető legjobb értelemben. Nem sűrűn akad a kezembe kisregény, valahogy mindig a próza mostohagyerekeként tekintettem a műfajra, de egy jó sci-fit bármikor szívesen elfogyasztok, ide vele. Martha Wells művei régóta a kívánságlistámon szerepeltek, a szerzőt elég nehéz megkerülni, ha kortárs SFF irodalomról van szó. Ráadásul idehaza a Fumax gondozásában jelent meg, nálam ez jelent egyfajta minőségi kategóriát, így csak idő kérdése volt, hogy beszerezzem. Az Öldöklő-naplók sorozata bezsebelte többek között a Hugo-, a Locus- és a Nebula-díjat is, nem is egyszer. És ha egészen őszinte akarok lenni, már a könyv felénél világos volt, hogy meg is érdemelte.

(tovább…)
Könyv

A túlélés mocskos ára – The Bone Orchard könyvajánló

Sara A. Mueller debütáló regényét nevezhetjük nagyon sok mindennek, de szokványosnak éppenséggel nem. Már a megjelenése előtt felkeltette az érdeklődésem, (ebben mondjuk nem kis szerepe volt a mutatós borítónak is), rögtön le is csaptam rá. Mueller neve számomra eddig ismeretlen volt, a szerző a spekulatív fikció területén alkot, a The Bone Orchard az első megjelent regénye, de merem remélni, hogy messze nem az utolsó.

(tovább…)
Könyv

Minden árnyékot vet, még a világ is amiben élünk – Gallant könyvajánló

Mindannyiunknak van kedvenc szerzője, aki bármit is írjon, azt azonnal olvasni akarjuk, számoljuk a napokat az új könyv megjelenéséig, mikor végre elmerülhetünk az ismerős stílus és jól megválasztott szavak alkotta történetben. Kicsit olyan ez, mint megérkezni egy számunkra otthonos helyre. Azonban ez kétoldalú dolog: a várakozás sokszor olyan elvárásokat szül, amelyek néha nem teljesülnek, máskor pedig a vágyott könyv túlszárnyalja minden előzetes elképzelésünket. Nálam ebben az esetben az utóbbi történt, V.E. Schwab ismét teljesen magával ragadott.

(tovább…)
Könyv

„A család kötelesség. A mágia hatalom. A becsület minden.” – Jáde város könyvkritika

Nem egyszerű a fantasyszerzők élete, ha valami újat akarnak mutatni. A műfajban jártas olvasók szinte már mindennel találkoztak, amit a könyvpiac fel tud kínálni, betéve ismerjük a heroikus fantasy kedvelt fordulatait, egyik világfelépítés vagy mágiarendszer majdnem olyan, mint a másik, egyre nehezebb olyan könyvet találni, amire tényleg azt lehet mondani: na, ehhez még csak hasonlót sem olvastam. Mondjuk úgy, hogy fel van adva a lecke annak az írónak, aki még a legkomolyabb zsánersznobokat is meg szeretné döbbenteni. Egyáltalán, mitől is lesz egy mű igazán különleges, mi teremti meg az alkotás szikráját? És persze ne hagyjuk ki az egyenletből az olvasó egyéni preferenciáit, mert hát az ilyesmi végső soron ízlés dolga is. Ez a téma már önmagában megérne egy párbeszédet, de most inkább Fonda Lee mesterművéről szeretnék nektek mesélni, és hogy számomra miért egyedülálló, több száz fantasyregénnyel a hátam mögött is.

(tovább…)
Könyv

Ha leszáll az este, értetek is eljönnek – Small Spaces könyvajánló

Ha valamire rájöttem ez után a könyv után, hát az az, hogy több gyerekkönyvet kéne olvasnom. A Small Spaces (Apró terek) nem az én korosztályomat célozta meg, még csak a műfaj sem a kedvencem, de mégis úgy berántott, ahogy könyv elég régóta nem. Katherine Arden már a Winternight trilógiával bebizonyította, hogy nagyon tud írni, de már az is egyértelmű, hogy nem csak egyfélét, és nem is akárhogyan.

(tovább…)
Könyv

“És az őrült mindig előnyben van.” – Tíz kicsi néger kritika

Agatha Christie nevét a legtöbben jól ismerjük. A krimi királynőjeként tisztelt írónő vitathatatlanul a XX. század legkiemelkedőbb irodalmi személyiségei közé tartozik, műveit generációk olvasták és szerették. Népszerűsége a mai napig töretlen, neve fogalommá nemesült. Több mint 50 éven átívelő, termékeny karrierről beszélünk, melynek gyümölcse az az egyedülálló életmű, amelyet a világirodalom örökéül hagyott. A Tíz kicsi néger / Mert többen nincsenek ezen alkotótevékenységgel töltött évek egyik, ha nem a legkiemelkedőbb darabja, világviszonylatban a legszélesebb körben olvasott regények közt tarthatjuk számon, nem is alaptalanul.

Forrás: Agatha Christie krimik
(tovább…)