Joseph Kosinski (Top Gun: Maverick) legújabb filmje, az F1 múlt héten startolt el a mozik vásznain. Az amerikai rendező ezúttal a levegő után az aszfalt világába kalauzolja el nézőit, impozáns szereplőgárdával és a világ egyik legnézettebb autóversenyének bemutatásával. A kérdés már csak az, hogy sikerült-e megismételnie a Maverick bravúrját, vagy ezúttal elmaradt a csoda?
A 2025 Budapest Comic Con kánikulával és emlékezetes pillanatokkal izzasztotta meg a résztvevőket. Giancarlo Esposito panelbeszélgetése mellett, a Board Game Expo forgalmas asztalai, valamint a látványos LEGO-kiállítás várta a kilátogató vendégeket, akik szinte egy másik univerzumba csöppentek a számos geek programnak köszönhetően. A rendezvény évről évre fejlődik, de idén már szinte elérte a nyugati nagy testvéreinek a színvonalát – bár néhány szervezési gyermekbetegsége még mindig akad.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődésen ment keresztül, aminek következtében sorra jelennek meg az újabbnál újabb AI-szoftverek. Az állandó, versenyszerű innovációnak hála az átlagfelhasználók számára is számos új lehetőség nyílt meg – a szöveg- és képalkotástól kezdve a zene- és játékkészítésig. Ugyanakkor egyre több etikai és biztonsági kérdés is felmerül: mennyire veszélyes a mesterséges intelligencia használata, és vajon mikor fordulhat ellenünk?
(tovább…)Ki ne szeretné Aladdint, Mauglit és a többi Disney-hőst, vagy éppen a hercegnőket? Utóbbiak esetében számos ikonikus karakter született 1937-től kezdve a szórakoztatóipar egyik – ha nem a legnagyobb – stúdiójának boszorkánykonyhájában. Csipkerózsika, Mulan, Elsa, Belle, Hamupipőke és természetesen Hófehérke is rengeteg kislány példaképévé és kedvenc hercegnőjévé vált az évtizedek során, így hát nem csoda, hogy a Disney a 2010-es évek közepén úgy gondolta: elérkezett az idő a régi klasszikusok élőszereplős feldolgozására – hiszen bejáratott, sikeres filmjeikről van szó.
Rájöttek, hogy zéró kreativitással és új ötletek nélkül is hatalmas bevételre tehetnek szert, ráadásul minimális kockázattal. (Üdítő kivétel volt a Demóna első része.) Ehhez a sorhoz csatlakozott idén az első egész estés animációs filmjük feldolgozása, a Hófehérke, amely nemcsak a legrosszabb értékelést kapta a kritikusok és a nézők körében a Disney-alkotások közül, hanem anyagilag is hatalmas bukás lett a stúdió számára. Most pedig megérkezett a legújabb élőszereplős filmjük, a Lilo és Stitch – A csillagkutya. Az előzetesek és az ötletes marketing alapján olyan érzésünk támadt, mintha a régi Disney-érából érkezett volna az alkotás. De vajon a kész film is ezt az érzést nyújtja?
Vannak olyan művek, amelyek valamilyen szempontból meghatározó alkotásaivá váltak a popkultúrának és a világtörténelemnek. Frank Herbert 1963-ban megjelent Dűne című könyve pontosan ilyen alkotás. A legendás író alapjaiban reformálta meg a sci-fi műfajt: ő volt az első, aki a maga összetettségében igyekezett bemutatni egy bolygó ökológiáját, egy világot, mint hatalmas, bonyolult rendszert, amelyet alakítani lehet, és ahol bármilyen kisebb változás jelentős hatással lehet az egészre. Herbert mély filozófiájával, rétegelt világával és összetett karaktereivel alkotása máig példaértékű a sci-fi műfaj alkotói számára. Fél évszázaddal a megjelenése után is meghatározó szereplője a popkultúrának, és számos sci-fi listán az egyik legjobbnak tartják. Hatása a különféle médiumokra felmérhetetlen – például a Dűne nélkül ma talán nem létezne a Star Wars sem. Nemcsoda tehát, hogy Hollywoodban nem egyszer megpróbálkoztak az adaptálásával, legutóbb például Denis Villeneuve, aki 2021-ben, korábbi sci-fi sikerei után elkészítette a Dűne eddigi legjobb adaptációját. Ám a mozgóképes alkotások mellett nem egy videójáték vagy éppen társasjáték kalauzolt el minket az Arrakis dűnéi közé. Az eddig megjelent Dűne-társasok nem éppen casual barátok voltak, ugyanis a többségük hosszúara, illetve komplexekre (Dűne, Dune War for Arrakis, Dűne – A hódítás és diplomácia játéka) sikeredtek. A Dűne: Impérium bár elsőnek komplexnek és bonyolultnak tűnhet, szerencsére közel sem annyira összetett, mint az előbb említett társai.
Manapság a természetközeli, állatos, illetve ökoszisztémákkal foglalkozó társasjátékok egyértelműen leuralják a piacot (Amazónia, A Föld, Ark Nova, Cascadia). Így nem is csodálkozhatunk azon, hogy újabbnál újabb darabok bukkannak fel a palettán – köztük a 2023-as Az erdő, amely villámgyorsan letarolta a hazai piacot. Olyannyira, hogy a Gémklub készletei rekordidő alatt elfogytak. A játék újranyomása most érkezett meg, rögtön két kiegészítővel együtt: Az erdő: Alpok és Az erdő: Cserjék. Ennek apropóján mi is túrabakancsot húztunk, és nekivágtunk felfedezni Az erdő végeláthatatlan tisztásait és völgyeit.
Gondolom sokak vágya volt kicsiként, hogy Indiana Jones bőrébe bújva elveszett civilizációk nyomába eredjenek, miközben számtalan kalandba vesznek részt. Jó hír, hogy ezt immár a nappalinkból is megtudjuk tenni, hála a 2020-ban megjelent Arnak elveszett romjai társasjátéknak. Amelynek a legelső kiegészítője az Expedícióvezetők kiegészítője immár újra kapható a Gémklub kínálatában magyarul, ráadásul nyáron érkezni a harmadik bővítés is a játékhoz, illetve egy bigbox tároló is, hogy minden jóság egy helyen elférjen. Ezek apropójából pedig előszedtük a játékot, hogy meglessük, hogy miért is tartják egyik legjobb társasjátéknak a műfaján belül.
Nagyon sokáig a képregény adaptációk világa lekorlátozódott a különböző Marvel és DC alkotásokra, a műfaj egyéb képviselői pedig nem igen tudtak labdába rúgni mellettük. Ám egy idő után a két nagyágyú fénye megkopott és mélyrepülésbe kezdtek a mozik vásznain, illetve a tévék képernyőin. Ekkor lépett színre a Prime Video, amely ledöntötte a korlátokat, és merőben új irányba terelte a képregény adaptációk világát. Nemcsak friss életet lehelt a műfajba, hanem a Marvel és a DC egyeduralmát is megtörte. A streamingóriás a The Boys-szal az élőszereplős alkotások terén aratott sikert, míg animációs fronton Robert Kirkman Invincible című sorozatával szerzett hírnevet. A széria nemrég fejezte be harmadik évadát, de vajon képes volt-e megtartani a korábbi évadok szórakoztató, illetve zseniális színvonalát?
Batman és Superman mellett kevés olyan közkedvelt szuperhős létezik, mint Pókember. Talán éppen ezért rengeteg interakciója látott már napvilágot, legyen szó mozifilmekről, tévésorozatokról vagy éppen képregényekről. A filmvásznon eddig három különböző alkalommal mesélték el Peter Parker történetét: először Tobey Maguire alakításában, aki egyfajta Clark Kent-utánzatként keltette életre a karaktert – olyannyira emlékezetesen, hogy Sam Raimi trilógiája a mai napig mémek kimeríthetetlen forrása. Ezután következett Andrew Garfield, aki tökéletes Peter Parker volt, azonban a Sony az erőltetett univerzumépítésükkel sikeresen kiiktatta a második filmre Garfield Pókemberét. Végül a Sony és a Disney közös projektjeként megérkezett Tom Holland Pókembere, aki talán a legközelebb állt a tinédzser szuperhős karakteréhez, ám annyira a Bosszúállók árnyékában mozgott, hogy szinte teljesen megszűnt önállóan létezni.
J.R.R. Tolkien A Gyűrűk Ura című műve korszakalkotó alkotás, amely nemcsak az irodalom világára gyakorolt hatalmas hatást, hanem számtalan más területre is. Tolkien elképesztően gazdag és részletes világot teremtett, amely inspirálta a modern fantasy műfaj alapjait. Nem meglepő tehát, hogy A Gyűrűk Ura univerzuma nemcsak a könyvek és filmek világát hódította meg, hanem a videójátékok és társasjátékok birodalmát is. Ez utóbbi ráadásul reneszánszát éli, hiszen az elmúlt években számos új A Gyűrűk Ura társasjáték jelent meg (Utazások Középföldén, A Gyűrűháború: A kártyajáték). Most pedig megérkezett A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége című kártyajáték, amely a Gémklub jóvoltából magyarul is elérhető. Ennek apropóján mi is nekivágtunk a játéknak, hogy tizennyolc fejezeten át újraéljük Frodóék kalandjait a Megyétől egészen Amon Henig.
