Tartozom egy vallomással. Olykor úgy érzem, hogy bizonyos cikkeknél elhasználok olyan címeket, amelyek később sokkal jobban jönnének. Valami hasonló a helyzet ezzel a mostani cikkel is, amihez szerintem a megfelelő címet még annak idején a Godzilla, vagyis hát a Monarchsorozat kapcsán használtam. Persze valahol jogos lehet az az elvárás is, hogy ha már egyszer úgymond kreatív munkát végzek, akkor legyek már én is valamennyire kreatív. CSAKHOGY, amikor olyan alkotással találkozik az ember, mint a Karakte kölyök: Legendák, akkor valahogy a kreativitás, mint kifejezés megszűnik létezni a számára.
Két évet kellett várni, míg az első után megérkezett a The Last of Us második évadja. A hét epizódból álló szezon pozitív pillanatai mellett számos negatívummal rendelkezik, mely elsősorban az alapműnek számító videojáték félreértelmezéséből és a félresikerült castingból ered. Pilot-kritikánk után most végre itt a teljes évadelemzés.
Ki ne szeretné Aladdint, Mauglit és a többi Disney-hőst, vagy éppen a hercegnőket? Utóbbiak esetében számos ikonikus karakter született 1937-től kezdve a szórakoztatóipar egyik – ha nem a legnagyobb – stúdiójának boszorkánykonyhájában. Csipkerózsika, Mulan, Elsa, Belle, Hamupipőke és természetesen Hófehérke is rengeteg kislány példaképévé és kedvenc hercegnőjévé vált az évtizedek során, így hát nem csoda, hogy a Disney a 2010-es évek közepén úgy gondolta: elérkezett az idő a régi klasszikusok élőszereplős feldolgozására – hiszen bejáratott, sikeres filmjeikről van szó.
Rájöttek, hogy zéró kreativitással és új ötletek nélkül is hatalmas bevételre tehetnek szert, ráadásul minimális kockázattal. (Üdítő kivétel volt a Demóna első része.) Ehhez a sorhoz csatlakozott idén az első egész estés animációs filmjük feldolgozása, a Hófehérke, amely nemcsak a legrosszabb értékelést kapta a kritikusok és a nézők körében a Disney-alkotások közül, hanem anyagilag is hatalmas bukás lett a stúdió számára. Most pedig megérkezett a legújabb élőszereplős filmjük, a Lilo és Stitch – A csillagkutya. Az előzetesek és az ötletes marketing alapján olyan érzésünk támadt, mintha a régi Disney-érából érkezett volna az alkotás. De vajon a kész film is ezt az érzést nyújtja?
Szinte napra pontosan egy éve indítottam útjára nosztalgia cikksorozatom, amit már évek óta szerettem volna megvalósítani. Mivel gyakran a múlt emlékei között barangolok, úgy gondoltam hogy bemutatom a kedvenc sorozataimat. Viszont az elég idő igényes lett volna ha mindegyiknek egy külön cikket szentelek, így megkértem a szerkesztőséget hogy gyűjtsék össze, ők miket szerettek gyerekkorukban. Összesen tizenketten gondolták úgy, hogy velem tartanak. A számok pedig azt mutatták, hogy ti kedves Olvasók is szerettétek ezeket a cikkeket. Nagy fejtörést okozott az, hogy mégis hogyan zárjam le azt, amit elkezdtem, mivel alapból egy esztendőre terveztem. Így még egyszer utoljára összeszedtem a többieket, hogy egyenként számoljunk be arról, hogy a korábbiakkal ellentétben milyen egész estés mesék állnak hozzánk a legközelebb.
Tom Cruise hatvan éven felül is megállíthatatlanul verekszi magát keresztül a veszélyes szituációkban. De vajon méltó lezárást kap a franchise a Mission: Impossible – A végső leszámolás képében? És milyen üzenettel rendelkezik napjaink egyre fokozódó nemzetközi helyzetében egy olyan hős története, aki minden erejével az atomháború kitörése és egy tomboló mesterséges intelligencia ellen küzd?
Három év kihagyás után visszatért a Netflix díjnyertes animációs antológiája, a Love, Death & Robots. A legutóbbi évad óta eltelt időben a legtöbb streaming szolgáltató is felzárkózott, és kis túlzással már mindenkinek van egy hasonló koncepciójú sorozata (gondoljunk csak a Star Wars: Visions-re a Disney+-on, vagy a Secret Level-re és a The Boys: Diabolical-ra a Prime Video-n). Kérdés tehát, hogy tud-e még újat mutatni David Fincher és Tim Miller forradalmi animációs projektje?
Vannak olyan művek, amelyek valamilyen szempontból meghatározó alkotásaivá váltak a popkultúrának és a világtörténelemnek. Frank Herbert 1963-ban megjelent Dűne című könyve pontosan ilyen alkotás. A legendás író alapjaiban reformálta meg a sci-fi műfajt: ő volt az első, aki a maga összetettségében igyekezett bemutatni egy bolygó ökológiáját, egy világot, mint hatalmas, bonyolult rendszert, amelyet alakítani lehet, és ahol bármilyen kisebb változás jelentős hatással lehet az egészre. Herbert mély filozófiájával, rétegelt világával és összetett karaktereivel alkotása máig példaértékű a sci-fi műfaj alkotói számára. Fél évszázaddal a megjelenése után is meghatározó szereplője a popkultúrának, és számos sci-fi listán az egyik legjobbnak tartják. Hatása a különféle médiumokra felmérhetetlen – például a Dűne nélkül ma talán nem létezne a Star Wars sem. Nemcsoda tehát, hogy Hollywoodban nem egyszer megpróbálkoztak az adaptálásával, legutóbb például Denis Villeneuve, aki 2021-ben, korábbi sci-fi sikerei után elkészítette a Dűne eddigi legjobb adaptációját. Ám a mozgóképes alkotások mellett nem egy videójáték vagy éppen társasjáték kalauzolt el minket az Arrakis dűnéi közé. Az eddig megjelent Dűne-társasok nem éppen casual barátok voltak, ugyanis a többségük hosszúara, illetve komplexekre (Dűne, Dune War for Arrakis, Dűne – A hódítás és diplomácia játéka) sikeredtek. A Dűne: Impérium bár elsőnek komplexnek és bonyolultnak tűnhet, szerencsére közel sem annyira összetett, mint az előbb említett társai.
Egy nehéz nap után, amikor az embernek az összes agysejtje belesajdult a hétköznapi mókuskerék monotonitásába nem is vágyunk másra csak valamire, ami agytorna nélkül kapcsol ki minket. Erre számos olyan popcorn-mozi van már, amin túl sokat nem kell agyalnunk. A Pusztítás tipikusan az a film, ami könnyen felejthető, de egy estét el lehet vele tölteni.
Lassan szinte már hagyománnyá válik, hogy a Lucasfilm minden év május negyedikén, ami a hivatalos nemzetközi Star Wars nap kiad valamiféle animációs antológia sorozatot Tales of valami néven. Ezek a sorozatok viszonylag rövid, mindössze hat részből állnak és alapvetően két fő szálra lehet őket bontani, amelyek mind egy-egy adott karakter köré épülnek fel. A mostani, vagyis a 2025-ös Tales of sorozat pedig ezúttal az alvilágba kalauzolja el a közönséget, még hozzá Asajj Ventress és Cad Bane karakterén keresztül.
Valami nagyon félrement a Bosszúállók: Végjáték 2019-es bemutatója óta és ezzel Kevin Feige és a Marvel Studios döntéshozói is tökéletesen tisztában vannak. A Marvel Filmes Univerzum következő nagy sagaja a multiverse saga az elmúlt közel öt esztendő alatt inkább csak pislákolt, mintsem égő fáklyaként mutatta volna az utat a következő nagy dobásig. Arról nem is szólva, hogy a Disney+-ra készült féltucatnyi élőszereplős széria néhány üdítő kivételtől eltekintve, mostanra már inkább kötelező házi feladatnak, semmint a későbbi filmeket valóban többlet tartalommal megtölteni hivatott plusz fejezetnek érződik az egykor elkötelezett rajongók többsége számára.
We use technologies like cookies to store and/or access device information. We do this to improve browsing experience and to show (non-) personalized ads. Consenting to these technologies will allow us to process data such as browsing behavior or unique IDs on this site. Not consenting or withdrawing consent, may adversely affect certain features and functions.
Funkcionális
Always active
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szigorúan szükséges ahhoz a legitim célhoz, hogy a felhasználó az általa kért funkciókat használni tudja, vagy lehetővé tegye az oldalról történő információ kommunikációját. Például az oldalra történő bejelentkezés és bejelentkezve maradás.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami kizárólag statisztikai céllal történik.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
Marketing
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szükséges a marketing célú felhasználói profilok küldéséhez, vagy akár a felhasználó követéséhez több weboldalon keresztül. Például a beágyazott YouTube videók ilyen sütiket használnak.
