Van egy pont egy író pályáján, ahol a következő könyv már nem csak „következő könyv”, hanem egyfajta túlélési kísérlet. V.E. Schwab esetében a Viszály pontosan ez a pont volt – csak nem abba az irányba fordult, amerre az ilyen helyzetek általában szoktak. Nem lett a könyvéből egy kétségbeesett bizonyítási vágy, vagy egy öncélú intellektuális erőfitogtatás. Inkább egy tudatos hátralépés: „mi van akkor, ha egyszer tényleg azt írom meg, amit én olvasnék”. A személyes jelleg nagyon meghatározó a könyvben – az író még a két főszereplő nevét is magától kölcsönözte: Victor a Victoriából, Eli az Elizabeth-ből.