Amikor a Hamupipőke nevet kiejtjük a szánkon, természetesen mindenkinek Disney klasszikusa jut eszébe. Főleg az internetnek hála manapság a közönség java része tudja, hogy a megható tündérmese eredeti verziója korántsem olyan rózsaszín köddel telített, mint az amerikai stúdió gyermekbarát verziója. A Grimm testvérek által összegyűjtött népmesék közül Hamupipőke története talán a legismertebb, de a mese igazi mivoltát nagyon ritkán láthattuk eddig képernyőn feldolgozva. A csúf mostohatestvér című testhorror ugyanezt az eredeti sztorit kívánja bemutatni, egy más szemszögből tálalva.
A szebb napjain álomgyárként is emlegetett Hollywood sosem volt egy makulátlan csoda. Mindig is ott rejlett benne az a gonosz kapzsiság, ami minket embereket is nagyon könnyen el tud téríteni, hogy aztán ördögi tervét véghezvíve kéjes mosollyal az arcán learassa a babérokat. Vagy legalábbis pénzre váltsa amit lehet. Az egykor a szórakoztatóipar megkerülhetetlen Mekkájaként számon tartott Hollywood az elmúlt fél évtized során szinte a feje tetejére állt, amelynek néhány komolyabb visszhangot eleresztő mozzanata annyira abszurd volt, hogy azt nehéz volt kibírni röhögés nélkül.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődésen ment keresztül, aminek következtében sorra jelennek meg az újabbnál újabb AI-szoftverek. Az állandó, versenyszerű innovációnak hála az átlagfelhasználók számára is számos új lehetőség nyílt meg – a szöveg- és képalkotástól kezdve a zene- és játékkészítésig. Ugyanakkor egyre több etikai és biztonsági kérdés is felmerül: mennyire veszélyes a mesterséges intelligencia használata, és vajon mikor fordulhat ellenünk?
Tartozom egy vallomással. Olykor úgy érzem, hogy bizonyos cikkeknél elhasználok olyan címeket, amelyek később sokkal jobban jönnének. Valami hasonló a helyzet ezzel a mostani cikkel is, amihez szerintem a megfelelő címet még annak idején a Godzilla, vagyis hát a Monarchsorozat kapcsán használtam. Persze valahol jogos lehet az az elvárás is, hogy ha már egyszer úgymond kreatív munkát végzek, akkor legyek már én is valamennyire kreatív. CSAKHOGY, amikor olyan alkotással találkozik az ember, mint a Karakte kölyök: Legendák, akkor valahogy a kreativitás, mint kifejezés megszűnik létezni a számára.
Két évet kellett várni, míg az első után megérkezett a The Last of Us második évadja. A hét epizódból álló szezon pozitív pillanatai mellett számos negatívummal rendelkezik, mely elsősorban az alapműnek számító videojáték félreértelmezéséből és a félresikerült castingból ered. Pilot-kritikánk után most végre itt a teljes évadelemzés.
Ki ne szeretné Aladdint, Mauglit és a többi Disney-hőst, vagy éppen a hercegnőket? Utóbbiak esetében számos ikonikus karakter született 1937-től kezdve a szórakoztatóipar egyik – ha nem a legnagyobb – stúdiójának boszorkánykonyhájában. Csipkerózsika, Mulan, Elsa, Belle, Hamupipőke és természetesen Hófehérke is rengeteg kislány példaképévé és kedvenc hercegnőjévé vált az évtizedek során, így hát nem csoda, hogy a Disney a 2010-es évek közepén úgy gondolta: elérkezett az idő a régi klasszikusok élőszereplős feldolgozására – hiszen bejáratott, sikeres filmjeikről van szó.
Rájöttek, hogy zéró kreativitással és új ötletek nélkül is hatalmas bevételre tehetnek szert, ráadásul minimális kockázattal. (Üdítő kivétel volt a Demóna első része.) Ehhez a sorhoz csatlakozott idén az első egész estés animációs filmjük feldolgozása, a Hófehérke, amely nemcsak a legrosszabb értékelést kapta a kritikusok és a nézők körében a Disney-alkotások közül, hanem anyagilag is hatalmas bukás lett a stúdió számára. Most pedig megérkezett a legújabb élőszereplős filmjük, a Lilo és Stitch – A csillagkutya. Az előzetesek és az ötletes marketing alapján olyan érzésünk támadt, mintha a régi Disney-érából érkezett volna az alkotás. De vajon a kész film is ezt az érzést nyújtja?
Szinte napra pontosan egy éve indítottam útjára nosztalgia cikksorozatom, amit már évek óta szerettem volna megvalósítani. Mivel gyakran a múlt emlékei között barangolok, úgy gondoltam hogy bemutatom a kedvenc sorozataimat. Viszont az elég idő igényes lett volna ha mindegyiknek egy külön cikket szentelek, így megkértem a szerkesztőséget hogy gyűjtsék össze, ők miket szerettek gyerekkorukban. Összesen tizenketten gondolták úgy, hogy velem tartanak. A számok pedig azt mutatták, hogy ti kedves Olvasók is szerettétek ezeket a cikkeket. Nagy fejtörést okozott az, hogy mégis hogyan zárjam le azt, amit elkezdtem, mivel alapból egy esztendőre terveztem. Így még egyszer utoljára összeszedtem a többieket, hogy egyenként számoljunk be arról, hogy a korábbiakkal ellentétben milyen egész estés mesék állnak hozzánk a legközelebb.
Emlékszik még valaki, miről szólt az 1977-es Csillagok háborúja? A kérdés költői persze, elvégre jószerint még azok is hallottak Darth Vaderről, a fénykardokról, a Halálcsillagról, vagy Leia elhíresült frizurájáról, akik egész életükben közelébe sem szagoltak a Star Wars világának. Kevesebben gondolnak viszont bele, hogy az eredeti film egy teljes, lekerekített történet volt, melyben sem az Uralkodó, sem a főszereplők közötti családi kapcsolatok nem kerültek említésre. A később személyesebbé váló trilógiában eleinte nagyobb hangsúly tevődött a monumentális, szürke, fasisztoid birodalmi gépezettel szemben álló maroknyi dzsungellakó gerillára, akik egy terrorista akció keretében elpusztították a Birodalom legnagyobb fegyverét (ezt mi sem jelzi jobban, minthogy a negyedik rész fő gonosza Tarkin kormányzó). Tony Gilroy az Andor két évadával a Star Warsnak ezt az aspektusát járatja csúcsra, és olyan magaslatokra tört, ahol ez a közel ötven éve íródó történet még nem járt.
Tom Cruise hatvan éven felül is megállíthatatlanul verekszi magát keresztül a veszélyes szituációkban. De vajon méltó lezárást kap a franchise a Mission: Impossible – A végső leszámolás képében? És milyen üzenettel rendelkezik napjaink egyre fokozódó nemzetközi helyzetében egy olyan hős története, aki minden erejével az atomháború kitörése és egy tomboló mesterséges intelligencia ellen küzd?
Három év kihagyás után visszatért a Netflix díjnyertes animációs antológiája, a Love, Death & Robots. A legutóbbi évad óta eltelt időben a legtöbb streaming szolgáltató is felzárkózott, és kis túlzással már mindenkinek van egy hasonló koncepciójú sorozata (gondoljunk csak a Star Wars: Visions-re a Disney+-on, vagy a Secret Level-re és a The Boys: Diabolical-ra a Prime Video-n). Kérdés tehát, hogy tud-e még újat mutatni David Fincher és Tim Miller forradalmi animációs projektje?
We use technologies like cookies to store and/or access device information. We do this to improve browsing experience and to show (non-) personalized ads. Consenting to these technologies will allow us to process data such as browsing behavior or unique IDs on this site. Not consenting or withdrawing consent, may adversely affect certain features and functions.
Funkcionális
Always active
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szigorúan szükséges ahhoz a legitim célhoz, hogy a felhasználó az általa kért funkciókat használni tudja, vagy lehetővé tegye az oldalról történő információ kommunikációját. Például az oldalra történő bejelentkezés és bejelentkezve maradás.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami kizárólag statisztikai céllal történik.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
Marketing
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szükséges a marketing célú felhasználói profilok küldéséhez, vagy akár a felhasználó követéséhez több weboldalon keresztül. Például a beágyazott YouTube videók ilyen sütiket használnak.
