Szerző: Müller Norbert

Képregény

Mindent tud, amit egy póknak kell! – Pókfej 1-2. kötet ajánló

Ahogyan a mai górcső alá vett alkotásaink főszereplőjének egyik atyja, igen itt most Stan Leere gondolok, még 2002-ben említette egy interjúban, melyben a maga jogán is kiváló érdemekkel büszkélkedő, habár az elmúlt években gyengélkedő, Kevin Smith volt a partnere, mindenkinek van egy legelső, kezébe akadó képregénye. Ezen füzet vagy kötet képes eztán valamilyen irányba billenteni az alanyt, amennyiben a tollforgatói munka és a grafikai szegmens megragadó, talán végérvényesen a műfajhoz is láncolni. Ezért kell tehát minden számot, a maestro véleménye szerint, úgy felépíteni-az első oldalon zanzásított, lényegre törő összefoglalással élve a korábban történtekkel kapcsolatban-hogy azok számára is érthető, átélhető és szerethető legyen, akik akár csak a futam közepének egy darabját kaparintották ujjaik közé. Jelen esetben pontosan ezzel a módszerrel igyekeztek élni az alkotók, minden megragadható esetben papír alapú belépési portált biztosítva a Pókverzumba és tovább.  

(tovább…)
Képregény

Árnyékzóna után szabadon – Fekete Párduc: Betondzsungel ajánló

Mostanság valahogy nem tudok olyan karakterről szóló képregényhez nyúlni, ahol az egykori kiötlés és keletkezés kapcsán ne sejlene fel a Lee-Kirby páros sziluettje. A ma estére szánt beszámolóm tárgyának főszereplője, és ez nekem is újra felfedezett tény volt, szintén a néhány sorral fentebb említett halmazba tartozik. T’Challa király, Wakanda védelmezője ugyanis, korát jócskán meghaladva, még a Fantasztikus Négyes 52. számának lapjain lépett be a Marvel ikonikus alakjainak táborába, egészen pontosan 1966-ban. Érzékeltetésképpen, mennyire foglalta el a tudatalattim nagy részét az, hogy ma erről a 6 részes, kerek egészként a Bubi Bolt által kötetbe rendezett futamról fogok cikkezni, megemlítem: előző éjszaka nem más, mint Stan Lee bukkant fel álmomban. Ugyan elújságoltam neki, hogy borzasztóan hiányolják a rajongói, de felvázolta; a túlvilágon remekül megvan, állandóan partikra jár és valami hihetetlen olcsón vesztegetik arrafelé a hamburgert és a sült krumplit…

(tovább…)
Képregény

Frenetikusan felvezetett füzetek – Fantasztikus Négyes 1. ajánló

Érdekes véletlennek is titulálható, hogy nem olyan régen pendítettem meg egy cikkem kapcsán Stan Lee és Jack Kirby nevét. Pontosabban a Fantasztikus Négyes és Ben Grimm került élő, majd nem sokra rá a kezembe akadt a Frike Comics jóvoltából birtokolt, mai, heroikus, a képregények ezüst koráig visszanyúló értekezésünk alapját szolgáltató darab. Modern szemmel már talán furának hathat egy jószerével nem a jelenlegi standardet követő gyűjtemény, de azt hiszem mégiscsak érdemes elővenni a múlt távlatából!

(tovább…)
Film

A Párduc él! – Fekete Párduc 2. kritika

Azt gondolom nem túlzás úgy fogalmazni, hogy már az első, Wakandával és védelmezőjével foglalkozó epizód is igencsak különleges helyet foglalt el az MCU berkein belül. Egészen friss és pezsdítő tudott lenni még az azonos fázisban érkezett filmek gyűrűjében is, és legyünk őszinték, Pókember hálóhintázásának fényében és a Galaxis Őrzőinek árnyékában ez nem volt annyira könnyű feladat. A kiemelkedő mezőnyből akkor sikerült nagyot dobbantva magasra rugaszkodni, most pedig drukkolva annak, hogy a szív alakú, misztikus gyógynövény új héroszt adjon a világnak, nézzünk rá a második etapra!

(tovább…)
Sorozat

A magányos ügynök – García! 1-2. rész ajánló

Amennyiben szoktátok követni az oldalt, talán még emlékeztek rá, hogy a mára összehívott titkos értekezletünk alapját szolgáltató képregény kis hazánkban eddig megjelent két kötetéről is nekem volt szerencsém írni korábban. Ezért tehát az HBO Max streaming platformra készült, élőszereplős adaptáció felütése kapcsán már nem mennék bele mélységében ugyanabba a problémakörbe, amelyet anno kiveséztünk. Ehelyett egy kisebb összehasonlítást és sarkalatos pontokon való vizsgálatot tartanék megfelelőbbnek, hogy érdemi újdonsággal szolgálhassak a korábbi szösszeneteket kiegészítve. Amondó vagyok azonban, hogy rögvest rugaszkodjunk is el a mozgó szerelvény tetejéről, amolyan titkos ügynökökre jellemző, lezser eleganciával.

(tovább…)
Képregény

A holnap markában – García! 2. kötet ajánló

Ha emlékezetem nem csal, múlt alkalommal, amikor a spanyol, hosszú álomból ébredt ügynök kalandjairól értekeztünk, valahol az árnyékok vetülésénél és a politikai oldalak közt feszülő helyzet élesedésénél tettük le a lantot. Mostani kis virtuális összejövetelünk elején le kell szögeznünk: eme nekifutás, ha lehet még izgalmasabbra, még szórakoztatóbbra, de semmiképpen sem kevésbé kritikusra vagy fricskák terén szegényesebbre sikeredett. García és Antonia karakterének fejlődése mellett ezúttal némi információhoz jutunk kulcsfiguránk régi ellenlábasa, a rejtélyes Professzor kapcsán, az ilyesfajta történetek valamely pontján szinte mindig felbukkanó orosz maffiával is találkozunk, valamint újra felvillan néhány oldal erejéig a teljes káoszt előidézni akaró Aquilinio és Barea párosa. Álljunk azonban máris tettre készen és a poharunk tartalmát elegánsan szürcsölgetve lendüljünk akcióba.   

(tovább…)
Kulissza

Esős jövő-tükör – HungaroCon 2022 beszámoló+Ian Watson villáminterjú

Amikor október 1-je szürke, esős reggelén nekiindultam, hogy részt vegyek a HungaroCon idei etapján, az előzetes információk alapján élményekben gazdag napra számítottam. Ám az igazság az, hogy az előadások minősége előzetes várakozásimat is jócskán felülmúlta. Sok érdekességet találhatott az aktuális felhozatalban, aki eljött az eseményre. Ugyan minden prezentációt nem láttam, de amelyeket volt szerencsém megtekinteni, azokon az élményfaktor maximálisra emelkedett. Külön öröm, hogy a szuper kedves díszvendégnek, aki történetesen a legendás Ian Watson volt, feltehettem néhány kérdést, asztala mellett ülve. Ne szaporítsuk azonban tovább a szót, lássuk a részleteket!

A Kóbor Trekkerek standja. Végül a kapitány úr volt oly szíves és elengedett!
(tovább…)
Képregény

Új Babylon épül – Morgan Lost 1-2. kötet ajánló

Képzeld el, milyen lehet egy monumentális metropoliszban létezni, mely megannyi ízében és elemében az 50-es évek feltuningolt és kifordított New Yorkját idézi. Egy olyan egésszé szilárdult kreálmány utcáit róni, minek sötétje veszélyes sorozatgyilkosok leső tekintetét rejti magában. Olyan gépezet részeként kattogni, ami olajozott, új Kánaánt ígér, ám a mögötte meghúzódó, halkan duruzsoló, figyelmeztető zajok a hangjegyek sűrűjébe vegyülve ugyan, de borzongatva lehelik: csak saját felelősségre! Mondanivalóval bőségesen fűszerezve és hátunkon a szőrt borzolva hív az éjbe Morgan Lost, a kérdés csak az, meddig merünk elmerészkedni virtuális lépteinek nyomában tapodva, New Heliopolis égbenyúló épületei között.

(tovább…)
Film

Sly, a szórakoztató szuperhős? – Szamaritánus kritika

Az elmúlt néhány évben megszokássá vált, hogy a szuperhősök kalandjaiból készülő alkotások folyamatosan érkeznek a mozikba, néha kiemelkedő darabokkal örvendeztetve meg minket, máskor pedig a középszernél maradva. Nincs ez másképpen a streaming felületeken sem, hiszen a képregényes tartalom ide is megállíthatatlanul tódul. Ne értsetek félre, egy percig sem szeretnék hálátlannak tűnni vagy azt állítani, hogy mindez ne hozna magával óhatatlanul is jó néhány igényes, mély tartalmú vagy szimplán csak szórakoztató alkotást, melyek többségére én is tigrisként vetődőm rá a közzététel időpontjában. Ámbátor olykor jól esik egy olyan retró feelinget árasztó művel lazítani a dömping szorításán, mely mégsem ugrat ki a komfortzónából, elvégre a mai napig őszintén lelkesedem a jelmezes igazságosztókat vásznon és nyomtatásban látva, de könnyen emészthető és egyszerű.

(tovább…)
Film

Popkultkoktél időviharban – Alienoid kritika

Hiányosságomat elétek tárva kedves olvasók, töredelmesen beismerést téve és fejet hajtva vállalom: szinte egyetlen koreai sorozatot vagy filmet sem láttam a vetítés napjáig, legyen az komolyabb hangvételű vagy viccesebb kicsengésű. Természetesen a stílusjegyekkel tisztában voltam, melyeket megannyi hasonló élőszereplős mű magában hordoz, legyen szó a sajátos humorról vagy a némely esetben maníros vizualitásról. Ezért tehát, néhány évnyi animés tapasztalatot a nagy egészhez adva, nem teljesen a sötétben tapogatózva ültem be a moziterembe. Azonban ami a vásznon fogadott a több, mint két órás játékidő alatt az valahol megdöbbentő, meglepő és kaotikus volt, de tekintsünk a jövőbe és ugorjunk a megértés horizontjai felé!

(tovább…)