Szerző: Müller Norbert

Képregény

Nem csalás és nem ámítás? – Loki, Asgard ügynöke 1. kritika

Végre valahára kis hazánkban is forgalomba került, igényesen kötetbe szedett formában, részben a csínytevés északi istenéről mintázott karakterhez kapcsolódó, újabb történetfolyam egy szegmense, melynek azonnal számlájára írható a pozitív szekcióba természetesen, hogy több ponton csatlakozik a szintén Fumax gondozásban piacra dobott Thor gyűjteményekhez. Érdekes egyveleget kaptunk azt kell mondanom, ugyan jelenleg tüzetesebben vizsgált kollekciónk a főszereplőhöz méltón itt-ott kaotikus komponensekkel dolgozik, de lássuk meg a végeredményt Heimdall mindent észlelő szemeit kölcsönvéve!

(tovább…)
Film

Bunyózni bolondulásig – Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája kritika

Tegyétek a kezeteket a szívetekre és mondjátok, hogy nem vártok majdnem mindent, amin ott szerepel a Marvel logó a WandaVision, a Falcon and the Winter Soldier és a Loki megtekintése után. Ne féljetek nekem sem menne őszinte meggyőződéssel. Sőt most, hogy bejelentették a Midnight Suns játékot egyszerűen, habár alapvetően a DC nyomtatott füzeteit jobban kedvelem, fellelkesülök bármiről is legyen szó, amit az elsőként említett nagy kiadó adaptációs munkái közül láthatok vagy kezeim közé kaparinthatok. Nem volt ez másképpen a jelenlegi darabnál sem, habár a végeredmény inkább saját ligájában alkot és csak kisebb szemekkel láncolja össze magát az MCU korábbi szegletköveivel.

(tovább…)
Film

Társadalmi horror művészi kitekintéssel – Kampókéz kritika

Ha teljesen őszintének kellene lennem, azt mondanám úgy ültem be a Kampókézre, hogy semmilyen elvárást nem támasztottam az irányában. Látva az eddigi felhozatalt újra gondolt régebbi darabokból és akár évtizedek távlatból elkészült folytatásokból nem voltam igazán lelkes egy ehhez a táborhoz kapcsolható film hallatán. Azonban meglepődve tapasztaltam mit sikerült kihozni 29 évvel később az alapanyagból, valami egészen új ízzel fűszerezve a talán megfáradtnak tűnő mesét. Sokféle irányt vehet egy horror legyen az jó vagy rossz, de amit itt tapasztalunk merőben szokatlan és eltérő.

(tovább…)
Film

Egy NPC igazi mondanivalóval? – Free Guy kritika

Ismerek jó néhány, videójátékok világában jártas egyént, aki már akkor legyint egy nagyot, amint előkerül a gamer szcéna valamely darabjából készült mozik témaköre. Természetesen minden joguk megvan így cselekedni, hiszen valljunk színt, az utóbbi évtizedek nem igazán kényeztettek el bennünket parádésan sikerült feldolgozásokkal, ugye kedves Uwe Boll? Azonban mostani alanyunk esetében egy kicsit speciálisabb kombinációt sikerült összehozniuk az alkotóknak, sőt odáig merészkednék, hogy egy kifejezetten jó filmet kaptunk, amely fel mer vállalni kritikai szegmenseket nem csak a létező társadalmi rend rovására, de az óriáskiadókéra is. Kövessük a vörös-fekete gúnya helyett ezúttal kékbe öltözött címszereplőnket és escort küldetés jelleggel érkezzünk meg a sárga kérdőjelhez.

(tovább…)
Animáció

Jay és He-Man visszavág – A világ ura: Kinyilatkoztatás évadkritika

Abban talán mindannyian egyetérthetünk, hogy amikor, az egyébként általam alapvetően kedvelt,
Kevin Smith első filmjeit rendezte, valami olyan újat szabadított a világra, amelynek létezéséről addig a mainstream közeg nem igazán szeretett volna tudomást venni. Hiába különlegesen amerikai ízlésvilágot tükröz a képregények és popkultúra különböző válfajait felvonultató filmek, valamint sorozatok nagy része, az ezeket végletekig kedvelő, beszédtémáját és életének fókuszát eme művek köré rendező geekekről annak előtte nem, vagy csak elvétve készültek mozik. Azt természetesen nem vitatom, hogy a humor és a megjelenített cselekményszakaszok egyes nézők számára, főleg mai szemmel, már nem tudják azt a humorfaktort nyújtani, talán olykor ízléstelennek láttatják magukat, ámbátor a Shop-stop (Clerks) és Shop-show (Mallrats) végletekig ismerősnek tűnő, kissé szenvtelen, szerethető kockáinak értékéből ez nem sokat von le. De lássuk mit tudott kezdeni a Masters of the Universe franchise karaktereivel az ígéretesen indult író és rendező!

(tovább…)
Képregény

Hálóhinta nevelési célzattal – Marvel Akcióhősök: Pókember 1-3 kritika

Még a Képregényterasz 2021 egyik interjúja kapcsán került elő az a kérdés, hogy hazánk miért is áll ilyen visszafogottan a kisebb gyermekeknek szóló rajzolt füzetek mennyiségét tekintve? Így amikor lehetőségem adódott, hogy írjak a Marvel, éppen ezt a korosztályt megcélozni kívánó, itthon jelenleg is kiadás alatt lévő sorozatának első három gyűjteményes darabjáról, kapva kaptam az alkalmon, kíváncsiságomtól hajtva. Feltétlenül látni szerettem volna miként interpretálják a frissen belépő olvasók felé Stan Lee és Steve Ditko közös szellemi örökségét, hiszen a ma már nyomtatott sajtóterméket csak elvétve olvasó srácokat és lányokat megfogni nem egyszerű feladat, akkor sem, ha a felvázolni kívánt karakter olyan gigászi méreteket öltött hérosz, mint Pókember.

(tovább…)
Kulissza

Panelekben elmesélt villáminterjú csokor – Képregényterasz 2021

Múlt hétvégén kilátogattam a 2021-es Képregényteraszra, amely mondhatni hivatalosan is megnyitotta az előttünk álló nyári rendezvénydömpinget. Szerencsés módon sikerült rövid beszélgetések erejéig feltartanom az idei Alfabéta-díj kedvezményezettjeit, a rendezvény egyik szervezőjét és Németh Gyulát egyaránt, aki a Korcsmáros-díjat érdemelte ki. Ha kíváncsiak vagytok mit válaszoltak felskiccelt kérdéseim ívére a hazai kiadásokkal, jövőbeli munkáikkal és egyáltalán a műfaj jelenlegi állásával kapcsolatban, akkor olvassatok tovább!

(tovább…)
Film

Morajló csendkirály – Hang nélkül 2 kritika

Az utóbbi évtizedben jelentős mennyiségű és milyenségben igen gazdag kínálatot kaptunk a posztapokaliptikus műfajból. Előző héten pont tőlem olvashattatok egy ebben a ligában játszó sorozatról, a Sweet Tooth személyében. Jelen írásom tárgyával kapcsolatban az az érdekes szituáció áll fenn, hogy míg az alapötlet, amellyel dolgozni kíván kitűnő, addig a megvalósítás már közel sem ennyire remek. Az első filmben megismert karakterek ugyan visszatérnek s kapunk egy akciódús flashbacket is az összeomlás első perceinek idejéből, de a logikai bukfencek sajnos nagyon rányomják a bélyegüket a produktumra. Ha azt a kérdést tennétek fel, ki fog nyerni a címben emlegetett játékban, elöljáróban legyen elég annyi: én, amikor az igazán kiemelkedő aspektusokat kell majd kommentálnom.

(tovább…)
Sorozat

Agancsdíszes világvége – Sweet Tooth évadkritika

Ismét egy új hét és ezzel együtt nagy örömömre még egy képregényből készített netflixes adaptáció.
A mérhetetlen mennyiségű szuperhős tartalom után, amelyekről cikkezhettem, elérkezettnek láttam az időt, hogy levezetésképpen valami másfajta matériához nyúljak. Erre végül az eredetileg Jeff Lemire kanadai alkotó által írt és rajzolt, anno a DC Vertigo égisze alatt megjelent, panelekben elmesélt történet feldolgozása adott lehetőséget. A Sweet Tooth ugyan nem váltja meg a posztapokaliptikus műfajt, de vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, hány pontot érdemel képzeletbeli trófeabírálatunkon!

(tovább…)
Képregény

Igazság mindörökké? -Ha/Ver, Harmadik könyv ajánló

Amikor nekiálltam ezt a gyűjteményes kiadást ismét feleleveníteni, rá kellet döbbennem arra, hogy talán ez a Millar-Romita Jr. páros leginkább nyomasztóra sikerült hét füzete, ennyi számból tevődik össze ugyanis az itt helyet kapott, soron következő nagyobb szakasz. Egy percig sem állíthatjuk ugyan, hogy az első és második, magyar nyelvű kollekció ne tartogatott volna az érzelmi skála minden részéről lelkünket ostromló, vizuális formába öntött dallamokat, de itt a nyakunkba zúdul mindaz, ami egy valószerű világ hőseire csak lecsaphat. Tragikus és mindenekfelett tanulságos utazás elé nézünk, izgalmas alakba kanyarítva. De mielőtt elkezdjük, nyújtsátok a kezeteket és esküdjetek a mécses fényénél: soha nem adjátok ki a titkos személyazonosságotokat!

(tovább…)