Képregény

Fagyos Flamenco – Garcia! 1. kötet ajánló

Azt hiszem, azt bátran állíthatom, hogy ha spanyol képregényekkel kapcsolatban kérdeznénk a hazai szcéna olvasóit, ide értve a formátum szakavatott értőit is, igencsak heveny fejvakargatások és hangos hümmögések között elvesző válaszokkal találnánk szembe magunkat. Én is e kategóriába sorolódtam mind ez idáig, hiszen a bandes dessinée, azaz a francia-belga rajzolt színtér alkotásaival még csak-csak szembetalálhatta magát az egyszeri rajongó, az Asterix vagy a Lucky Luke cím legalábbis ismerősen csenghet, de a spanyol ág valahogy mindig lemaradt a listáról. Belátom azonban, hogy hibásan cselekedtem, a nemrégen kiadásra került, jelenlegi cikkem tárgyát képező graphic novel felütése ugyanis igencsak jól sikerült és okosan felépített darab, mely Santiago García író és Luis Bustos grafikus keze munkáját dicséri. Lássuk néhány bekezdés erejéig pontosabban mire is számíthat, aki rászánja magát a történetre.

„Igazán jó törvényszolga abból lesz, aki sértett már törvényt.”

A kicsit bő lére engedett felvezető után rugaszkodjunk el a konkrétumok ösvénye felé. Az író által felvázolt cselekményszálak ugyan természetesen fiktívek, azonban egy érdekfeszítő szettinget kínálnak a zsáner rajongóinak. Első blikkre talán Garcia regéje egy egyszerű kémtörténet hatását keltheti, amolyan spanyol köntösebe öltöztetett, mindig jólfésült és bunyó közben is tökéletesre olajozott és suvickolt hajáért aggódó 007-esét. A valóság azonban sokkal távolabb esik az ilyesfajta egyszerű definícióktól, mint gondolnátok. Önmagában érdekes a történetben meghúzódó, sokszorosan egymásra rakodó duális elképzelés.

A nyitányban rögtön megismerkedhetünk ügyeletes szuperkémünk és annak egykori segédje, Jaimito egy korai kalandjának részletével, egészen pontosan azzal, amelynek nyomán a 60-as évek elején címszereplőnknek nyoma veszett. Érdekes megemlíteni, hogy ezt a szálat két etapra bontva adagolják számunkra, második felét már befűzve a modern oldalak közé, ezzel máris megragadó kettősség érzetét előidézve a közönség szívében. Ebből a szekvenciából kiviláglik az egykori szárnysegéd csalárdsága, amolyan kitekert Amerika KapitányBucky kapocs fedezhető fel eleinte, a végére savanyúba forduló végkifejlettel és egy kikacsintással Garcia 60-as évek Bond filmjeit idéző ellenlábasára.

A továbbiakban bevezetik Antonia alakját, a feltörekvő, fiatal és energikus, kezdő újságíróét, aki sikerre szomjazva nagy szerepet játszik abban, hogy főszereplőnk kalandos úton felébredjen hosszúra nyúlt álmából. Azonban a kriosztatikus állapotból nem csak ő egyedül tér vissza az élők mezsgyéjére, ezzel máris baljós árnyékot vetítve a sorozat további epizódjaira; mindazonáltal a dinamikus akció mellett jóval mélyebb kérdesek is képbe kerülnek.

„Diktátor öröme a hatalom…”

Szemfülesebbeknek már elég korán feltűnhet, hogy Don Jaime, a biztonsági szolgálat, a kötet kronológiáját tekintve, jelenlegi vezetőjének neve és az egykori kémsegéd megszólításának becézett alakja kísértetiesen hasonlít egymásra. Ez nem csupán a véletlenek összjátéka, hiszen egy és ugyanazon személyről van szó. Arra ugyan egyelőre nem kapunk választ, hogy Garcia milyen okból kifolyólag nem emlékszik árulásának körülményire, de annyi bizonyos, hogy karaktere egy miniatűr, eszméiben a francóista rezsimet idéző autokrataként trónol a szervezet hierarchiájának tetején, kihasználva egykori mentora ébredés utáni állapotát, a politikai oldalak között lavírozó céljainak elérése érdekében.

Számomra különösen figyelemreméltó, ahogyan az alkotók igyekeznek láttatni a mai Spanyolország társadalmi megosztottságát és kérdéseit a képregény panelein keresztül. Fikcióval vegyítik az egykori polgárháborús oldalak és szembenállások kiújult ellentéteinek mibenlétét, továbbá hangsúlyozzák, miért is lehet sokkoló egy még az előző berendezkedésben nevelkedett és hibernált titkos ügynök számára a visszatérés. Egyáltalán a még mindig ingoványos politikai talajon lépkedve várhat-e megváltást olyan ember, aki a nép szemében végrehajtó volt a korábbi érában? Esetleg a sajátos megítélés és tevékenységének mibenléte miatt könnyebben kap feloldozást?

A vaskosabb mondanivaló feszegetése után térjünk át a rajzokra. Ez a szegmens is a megszokottól elütő megoldásokkal operál. A szedet majdnem teljes egészében fekete-fehér, ami mosolyt csalhat a japán manga műfaj szerelmeseinek arcára. Sőt tovább mennék ezen a vonalon, hiszen maga a nyomtatvány külső megjelenése is a távol-keleti testvérágazatot idézi, azzal a különbséggel, hogy nem hátulról előre felé olvasandó. A modern időben játszódó szegmensekért felelős Luis Bustos vonalvezetése lendületes, a layout terén sokszor kisebb panelekben ábrázol gyors cselekményfutamokat, azonban amikor arra szükség van, képes két teljes oldalon bemutatni hogyan fest példának okáért a hibernációs kamra ahol Antonia rátalált Garciára. Ugyan ebben a formában sokkal nehezebb a fény-árnyék arányokkal dolgozni, azonban rajzolónk még itt is talál egy izgalmas pillanatot, hogy megmutassa mit is tud, gondolok itt a metró sötétjében utazó, felbőszült ügynök villogó szemeivel való játékra. A színes oldalakat, melyek a kém korai kalandját ábrázolják a múltból, Manel Fontdevila jegyzi. Ezek merőben elütnek Bustos rajzaitól, egy jóval egyszerűbb, retró hatást keltő, kissé gondtalanabb stílust megragadva.

Összefoglalva: nem csak a spanyol képregényekkel ismerkedni vágyóknak lehet remek olvasmány eme darab. Ha egy izgalmas, csavaros és remekül felépített kalandra vágynátok, vagy csak érdekel, hogyan fest a mai Hispánia kissé kisarkított politikai és társadalmi problémáinak zanzásított kivonata, mindenképpen adjatok neki esélyt, már csak azért is, mert hamarosan élőszereplős sorozat indul a rajzolt sztorit alapul véve, az HBO Max égisze alatt.

Ha szeretnétek lecsapni a kötetre, a Vad Virágok webshopban megtehetitek!