Nagymértékben szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen az idei évben is voltak olyan kedvesek a Budapest Comic Con szervezői és meghívtak minket becses eseményükre, innen is külön köszönet és tisztelet illeti Vágvölgyi Nikit, aki szuperlelkesen akasztotta nyakunkba a passokat és hozta tető alá mindenkinek az óhajtott beszélgetések színészekkel és képregényes nagyságokkal egyaránt. Lássuk azonban, mit sikerült kifacsarnunk a rendelkezésre álló időből!

Néhány kérdés és felelet Eduardo Rissóval.

Müller Norbert: Kezdésként egy olyan kérdéssel nyitnék, amely magára a rajzolói karrierjére vonatkozik. Argentínában kezdte a pályáját, aztán jött Európa, végül pedig sikerült megvetnie a lábát az Egyesült Államok piacán is. Milyen állomásokon kellett mindehhez végigmennie?

Eduardo Risso: Hű. Ami azt illeti az enyém már egy elég hosszú karriernek mondható, sok lépéssel és többfajta piacra való betöréssel. Azonban azt kell hangsúlyoznom, hogy számomra nem volt túlságosan nehéz elindulni. Az argentin képregényes szcéna, amikor én kezdtem, remek volt, erőteljes és élő, az Egyesült Államok kapcsán pedig külön szerencsém volt, hiszen a 100 Bullets megjelenése után remek kritikákat kaptunk, így szinte tárt karokkal fogadtak.

MN: Úgy gondolja, most nehezebb lenne elindulni egy argentin képregényrajzolónak?

ER: Részben talán igen, de valahol mégsem. Hiszen a fiataloknak már azonnal rendelkezésére áll ez! (egy tabletet emel fel az asztalról mosolyogva) Tudod, azért abban van egy könnyebbség, hogy azonnal el tudsz jutni akármelyik piacra és akármelyik kiadóhoz, anélkül, hogy elmozdulnál a lakhelyedről! Persze felkészültnek kell lenned, mielőtt „odaállnál” bármelyik szerkesztő elé, hiszen rajtuk múlik, hogy beválogatnak-e egyáltalán egy lehetséges projekthez, ha szeretik amit csinálsz maradsz, ha nem kikerülsz a rostából.

MN: Említette a 100 Bullets szériát. Ez egy nagyon hosszan futó, összeesküvéssel átszőtt történetfolyam volt. Honnan jött a sorozat megszületésének gondolata?

ER: Ez abszolút Brian Azzarello ötlete volt! (sűrűn mutogat a háta mögé, Azzarello széké felé) Én úgy kerültem a projektbe, hogy ő választott ki engem, valami megfogta a stílusomban és velem szeretett volna dolgozni. Természetesen én is alakítottam a sztori struktúráján és életet leheltem a karakterekbe a rajzaimmal, de az ő fejéből pattant ki az alapötlet.

MN: A következő kérdésem egy kicsit elmenne a sci-fi irányába. Korábban dolgozott az Alien Resurrection képregényen, sőt még a Transmetropolitan oldalain is egy villanás erejéig. Szeret ehhez hasonló motívumokat rajzolni?

ER: Ha a teljes igazságot kellene mondanom, akkor úgy fogalmaznék, számomra sokkal nehezebb elképzelni és megalkotni egy távolabbi jövőben játszódó világot, űrhajókkal és minden velejárójával. Inkább azokat a koncepciókat részesítem előnyben, ahol a mai állapotokat veszik alapul és ezeket vetítik előre 20-30 évvel a jövőbe. Ilyeneket szívesen rajzolok.

MN: Ha jól értem akkor a keményvonalas sci-fi annyira nem, de a cyberpunk annál inkább kedvére való?

ER: Igen pontosan erről van szó! (nevet)

MN: Esetleg egy kis információmorzsát elárulhat abból, hogy min dolgozik jelenleg?

ER: Természetesen egy keveset azért mondhatok. Jelenleg formálódik egy teljesen új kiadó, ahol az alkotók is tulajdonosai lesznek a saját történeteiknek, ez a DSTLRY névre hallgat majd, erre a platformra dolgozom jelenleg egy úgymond modern western történeten, ami egészen új kihívás számomra.

MN: Mivel mindketten itt vannak a rendezvényen és sokat dolgoztak együtt, szerettem volna feltenni zárókérdésként: mit gondol a Brian Azzarellóval való közös munkáról?

ER: Igazán érdekes a történet, hiszen már három éve dolgoztunk együtt, amikor végre találkoztunk személyesen San Diegóban, a Comic-Conon. Először kicsit féltem, hiszen azt gondoltam, talán valami mást vár vagy esetleg rossz lesz az első benyomása velem kapcsolatban, de miután megittunk közösen néhány sört, kiderült, hogy nagyon hasonlóan látjuk a világot. (nevet) Azt gondolom az évek alatt egy remek csapattá kovácsolódtunk össze!

MN: Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakított ránk!

Rövid csevej Brian Azzarellóval.

Müller Norbert: Ha jól számoltam, nagyjából a képregények ezüst korának nevezett éra közepén született. Így megfogalmazódott bennem a kérdés, milyen képregények voltak a kedvencei gyermekként?

Brian Azzarello: Valóban? Ebbe így még sosem gondoltam bele. (nevet) Ami azt illeti, leginkább a szörnyekről szóló vagy a háborús képregények voltak a favoritok. Olyan címeket tudnék megemlíteni, mint a Sgt. Rock, az Unknown Soldier, a Werewolf by Night vagy a Swamp Thing.

MN: Még 2008-ban írt egy Joker történetet. Miért esett a választása egy ennyi ideje regnáló szupergonoszra?

BA: Az egész egy korábbi projekttel indult, amin Lee Bermejo-val dolgoztunk együtt. Ez nem volt más, mint a 2005-ös Lex Luthor széria. Mivel a munka miatt egy kis nézeteltérésünk alakult ki Lee-vel, úgy döntöttünk a továbbiakban nem dolgozunk majd közösen, ugyanis a barátságunk sokkal fontosabb volt annál, mintsem hogy szakmai kérdések miatt megromoljon. Néhány évvel később azonban közbeszólt a DC, ugyanis amikor együtt ebédeltem a főszerkesztővel, megkérdezte nem lenne-e kedvünk ismét alkotni valamit a számukra. Eleinte azt akarták, hogy a Luthor sikerét ismételjük meg a teljes Igazság Ligája szereplőgárdájával, illetve az ellenlábasaikkal. Én pedig erre azt feleltem, mit tudnék én mondani Sinestróval vagy a Gepárddal (Cheetah) kapcsolatban? Így jött a képbe Joker. Akkoriban a DC antihősként használta és igencsak túlszerepeltette, én pedig azt akartam, hogy ha megjelenik a színen, az emberek ismét azonnal rettegni kezdjenek, hiszen sosem tudhatják mi lesz a következő lépése. Tudod, valahogy úgy, amikor egy zabszem sem fér a fenekedbe!

MN: Beszéljünk egy kicsit Batmanről! Jó néhány történetet írt melyeknek a Sötét Lovag volt a főszereplője, azonban személyes kedvencem a Black Label imprint nyitó sztorija, a Damned. Ez értelmezhető egy kvázi folytatásként a Joker szempontjából, mégis egyfajta paranormális, horrorisztikus, túlvilági síkra repíti a karaktert. Hogy érez ezzel a művel kapcsolatban?

BA: Igen akár értelmezhető folytatásként, de nem kell feltétlenül annak lennie. Amikor elkészítettük ezt a koncepciót, az lebegett a szemem előtt, hogy egyfelől szeretnék valamit kezdeni a kiadó paranormális közegében létező karaktereivel, másfelől pedig szerettem volna igazi kihívás elé állítani Batmant. Ahol ő is ugyanúgy eltéved, mint más földi halandó, továbbá már nem ő a legokosabb és legtalálékonyabb. Az olvasónak végig gondolkodnia kell, vajon meghalt? Vagy talán mégis él? Mi lesz a végkifejlet? Szándékosan nem adtunk egyértelmű és világos választ.  

MN: Munkálkodott a Before Watchmen sorozat két szakaszán is. Mi a véleménye Alan Moore műveiről? Volt alkalma valaha találkozni vele?

BA: Sajnos nem volt alkalmam találkozni vele. Azonban így, hogy megemlítettük a nevét, amellett természetesen, hogy nagyon nagyra tartom a munkáit, visszatekintve, szinte biztos vagyok benne, hogy kiemelten inspirált engem. Legalábbis abban bizonyosan, ahogyan dolgozom és írok.

MN: Mivel mindketten itt vannak a rendezvényen és sokat dolgoztak együtt, szerettem volna feltenni zárókérdésként: mit gondol az Eduardo Rissóval való közös munkáról?

BA: Meg kell mondanom, hogy szörnyű és igazán vehetne egy-két rajzórát…(nevet) Komolyra fordítva a szót, azt hiszem látszik, hogy nagyon szeretek vele dolgozni, hiszen sokkal több együttműködésem volt Eduardóval, mint bárki mással a szakmában. Igazán gyümölcsöző a szakmai kapcsolatunk, amiről mindent elmond, hogy tovább tartott, mint a házasságom!

MN: Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget!

Összefoglalva: Ennyi lett volna a dupla miniinterjú, melyeket elkészíthettünk a képregényes nagyágyúkkal. Amennyiben kíváncsiak vagytok ezen felül hogy tetszett nekünk az idei Budapest Comic Con, csütörtökön érkezünk egy kis élménybeszámolóval. Addig is olvassátok és csodáljátok a két úriember műveit, megéri!