Szerző: Szabo Zsolt Szilveszter

Kulissza

Egy apró mágus nagy varázslatai, avagy egy rögös pályafutás margójára

Enyedi Ildikó filmje, a Testről és lélekről (ld. korábbi írásunkat) 42 évnyi ínség után érte el újra, hogy magyar filmnek ítéljék Berlinben az Arany Medvét. Enyedi Ildikó elsőre nem kapott/kaphatott diplomát a filmművészetin. Hat éve ugyanitt ledoktorált. Néhány napja pedig Prima Primissima díjas lett, negyedik filmes alkotóként annak 2003-as alapítása óta. Az elismerés korábbi kinematográfus tulajdonosai: Koltai Lajos, Kósa Ferenc és Sándor Pál. Illusztris társaság. Enyedi Ildikó őszinte, szókimondó, nyíltszívű ember, amiért egész életében kapott már hideget-meleget, balról is, de főleg jobbról. Enyedi Ildikó 1999-ben nem kapott szemle fődíjat, holott abban az évben ő készítette a legértékesebb magyar filmet. Igen, leírtam. Fentiek ellenére a való életben Enyedi Ildikó egy apró termetű, törékeny, végtelenül szerény, kedves, szeretetre méltó ember. Enyedi Ildikónak néha kicsit sokat kell várnia, míg újra nagyjátékfilmet forgathat. De ő kivárja. Az idő pedig őt igazolja. Mik ezek, ha nem ellentmondások? Nézzünk hát mögéjük! Időrendben és objektíven.

Védd meg, ha bírod, mondd: megérte,
megérte, mondd, hogy így a jó,
megérte minden kaptató…

(Nemes Nagy Ágnes: Védd meg)

(tovább…)

Film

Hidrogénbomba!

Kezdetben volt a legkisebb fiú, a klasszikus népmesei hős. Köpönyegéből bújt ki a maszkulin akcióhős. A gyenge, gyámolításra szoruló nő (és vele a fele királyság), de leginkább a világ megmentése lebegett előtte mindenkori célként. Földön, vízen, levegőben, valamint a sínek között üldözött és üldöztetett; nem töltött, csak lőtt, közelharcban párja nem volt, s végül mindig győzött, mert ő volt a jó, ha mégoly szúrós is volt a tekintete. A hímsoviniszta hajszafilm női karakterei némi leegyszerűsítéssel pusztán díszletelemek, szextárgyak, a vizuális eszköztár falvédői. Az elsősorban férfiakból álló célközönség számára plusz vonzerőt jelentettek.

(tovább…)

Film

Párizs (nem) alszik

Tizenöt éve mutatták be kis hazánkban a fenti remekművet, ami azóta – abszolút méltán – kultuszfilm státuszba került. Eljátszottam a gondolattal, hogy mai, felgyorsult, összezsugorodott világunkban (pontosabban, ha ma született volna eme írás), okos telefonokra „komponálva” hogy nézne ki egy villám-filmkritika. Nagyjából így.
Párizs – Hollywood – Párizs. Jean-Pierre Jeunet eddigi pályája során ezt az utat járta be. Túl a méregerős vizualitású Delicatessenen, a szívbemarkolóan szép Elveszett gyerekek városán és az Alien 4. kissé balul sikerült kitérője után visszatért hazájába, és készített lefegyverzően bájos filmet.
amelie_1.jpg

(tovább…)

Film

A beteljesületlenség gyönyöre, avagy Erósz büntetőhálójában

Luis Buñuel utolsó műve A vágy titokzatos tárgya című film. Többszörösen rétegzett, szimbólumoktól hemzsegő mozgókép, befogadása igazi intellektuális kaland. A kerettörténet helyszíne a Madrid-Párizs expresszvonat: ott mondja el Mathieu Faber/Don Matteo (a főhős) történetét. Szerelmi kudarcairól mesél, jobban mondva egyetlen, nagy, életét betöltő szerelmi kudarcáról…

vagy_1.jpg

(tovább…)

Film

Álmunkban egymáshoz ér az orrunk

Sietve leszögezem, hogy nem kicsit vagyok elfogult a film rendezője, Enyedi Ildikó iránt. A tárgyilagosság jegyében ezért igyekeztem a vetítés kezdetekor jó előre eltávolítani magam minden nemű fellelkesüléstől, és fókuszálni arra, hogy mit lehetett volna jobban, szebben, hol a hiba a feladatban, miközben néztem ezt a fájdalmasan gyönyörűséges filmet. Ellenállásom azonban percekig tartott csak.

(tovább…)