Az elmúlt napok, talán hetek fő témája egyértelműen a legújabb SW-film volt, melynek nem rég jött ki hivatalos trailere. Ez persze mindenkiben megindított valamit, megszülettek az első fanmade verziók, fórumok sokasága telt meg a témához köthető kérdésekkel és esetleges válaszokkal. A számtalan, a furcsa, keresztszerű fénykardot kifigurázó mém után lefordították azt a kemény 3-4 mondatot magyarra, ami persze lehet nem nagy durranás, de a narrátor titokzatos félmondataiból így talán könnyebb következtetéseket levonni. Most már egyértelmű például, hogy a „light” szó alatt egész egyszerűen az Erő világos oldalára utal, nem valami titokzatos fényre. Íme!
Ahogy megnyitom IMDb-n a Top 250 filmet, mindig megakad a szemem már a lista elején. Van egy Remény rabjai, két Keresztapa aztán meg egy Batman-film? Komolyan? Bár lehet ez csak nekem furcsa…
Miután megnéztem a filmet, sőt talán már a felénél a válasz egyértelmű volt, igen, komolyan a Sötét lovag a negyedik. Ez a film mindenkinek ad valamit, olyan dolgokat sorakoztat fel, melyekből legtöbbször már egy is elég egy jó filmhez. Két és fél órában, akció, dráma, érzelmek, maffia-sztori, korrupció, rendőrök, óriási ellentétek, családi sorsok, mindez megfűszerezve olyan jelenetekkel, amik nagyban segítenek megismerni a karaktereket, érdekes csavarokat hoznak és nem mellesleg teret adnak a kiváló színészi játéknak.
„The things you own end up owning you.”
1999.
A film, ami felnyitja a szemed. A film, ami Oscar-díjat ugyan nem nyert, de több mint 980000 ember véleménye szerint csak egy ponttal marad le a tökéletes értékeléstől. A film, ami egy fordulatával úgy nyom bele a fotelbe, hogy percekig nem tudnál felállni. A film, ami talán személyes kedvencem.
