A Kóborló Karaván Ryan Laukat legújabb, 2025 végén magyarul megjelent társasjátéka. A készítő Szunnyadó Istenek című korábbi játéka miatt nagy érdeklődéssel vártam az újabb alkotását is. A Szunnyadó Istenek és a Kóborló Karaván persze dobozméretet és játékidőt tekintve is más kaliber, de Laukat fantáziája és igényessége okot adtak az optimizmusra az új megjelenéssel kapcsolatban is.

A Kóborló Karaván egy egy-négy főig játszható kockalehelyezős, tablóépítős társasjáték. A szabályok nehézségét és tanulhatóságát tekintve nagyjából közepesnek nevezhető. Az Uno után közvetlenül nagy ugrás lehet, de néhány társasjátékkal a hátunk mögött már magabiztosan lehet vele próbálkozni. A szabályok egyébként többnyire elég intuitívan működnek, a sok kártya miatt eleinte egy-két részletszabályt újra kell majd nézni a szabályfüzetben, de aztán gyorsan bele lehet kerülni a játék világába.

Merthogy ez a nagybetűs Karaván igazi világot képes teremteni. Ebben az érdekes világban megférnek egymással óriási robotok, támadó zombik és apró tündérszerű lények is. A játék során tulajdonképpen egy térképen megyünk végig, és az itteni haladásból is származnak pontjaink. Ez mind a mechanikán keresztül, mind pedig az utazás élményének vizuális illusztrálásával segíti a flow-élmény kialakulását. Ezt szolgálja a játék egyedi grafikája is. Ryan Laukat egyébként a játékainak megjelenését is maga csinálja, és egy nagy közös világban helyezi el őket. Ebből adódóan a stílus ismerős lehet például a Szunnyadó Istenekből is.

A világépítést szolgáló utolsó eszköz pedig az elismerésre méltóan nagy kártyapakli. A százharmincöt kártyán a háttér néha-néha ugyanolyan, de még ez is ritka. Két teljesen egyező lap pedig nincs benne. Ez egyfelől nagy újrajátszhatóságot és sok kombózási lehetőséget biztosít, hisz ezen kártyák kijátszásával kell építenünk a tablónkat. Másfelől pedig a játékban végig a folyamatos fejlődés érzetét nyújtják, hiszen minden kijátszott lap valamilyen új akciót biztosít számunkra. Sokkal szerényebb eszköztárra, ha úgy tetszik diszkrétebb és visszafogottabb módon, de a Szunnyadó Istenek játékmenetében lévő hatalmas szabadság és „azt csinálsz amit akarsz”-érzés a játékméretből adódóan kisebb mértékben, de itt is visszaköszön.

Ez viszont el is vezet a játék minimális negatívumainak egyikéhez. Minden körünkben rengeteg dolog közül választhatunk. Ugyan dobott kockáink értéke befolyásolja ezeket, de szinte biztosan nem lesz olyan rossz dobásunk, amit ne tudnánk három-négy jónak tűnő módon felhasználni. Ez pedig a rengeteg játék során elérhetővé váló kártyaakcióval együtt kicsit emelheti a gondolkodással töltött időt és lassíthatja a játékot. De ez a probléma nem igazán komoly, hiszen még ezzel együtt sem nagyon fog kilencven percnél tovább tartani karavánunk útja.

Másik szolid negatívumnak fel lehet hozni az interakció hiányát. Egy-egy jobb akcióért lehet ugyan egy kicsi verseny játékostársainkkal, de lényeges beleszólásunk nincs egymás körébe. Ebből adódóan inkább olyanoknak ajánlható a játék, akik egymás mellett békében szeretnek haladni a maguk játékával, nem pedig aktívan beleszólni mások terveibe. A Kóborló Karaván tehát egy szoliter jellegű játék. Ebből fakadó előny lehet viszont, hogy egyjátékos-módja is kifejezetten jó.

A Kóborló Karaván tehát egy jól összerakott, egyedi arculatú és okos társasjáték. Igazi szerzői darab, Laukat keze nyomát le sem tudná tagadni. Érződik, hogy szíve-lelke benne van ebben a dobozban is. Az óriási pakli és a sokszínű játékmenet pedig biztosíték arra, hogy még sokszor lekerüljön a polcról.