Az idei Budapest Comic Conon nemcsak a külföldi képregényírókkal, illusztrátorokkal és önjelölt kalózokkal lehetett személyesen találkozni. A hazai képregény kedvelők a C csarnok nagy termében a hazai szakma legújabb feltörekvő csillagainak alkotásait is megtekinthették. A szerencsésebbek még a kedvenceikkel is összefuthattak. Természetesen ilyenkor nem maradhatott le egy közös kép vagy egy dedikált példány megvétele sem. Öröm volt látni, hogy az idei Budapest Comic Con újfent teret biztosított a hazai képregény alkotói közösségnek a rendezvényen. A Kritizátor helyszínen lévő csapatának sikerült is két interjú alanyt elcsípnie a hazai szcénából.

Fogadjátok sok szeretettel a Sora Puff Ide képregények alkotójával Kovács Viktóriával és az 5Panels egyik alapítójával és elnökével, Pádár Ádámmal és Szebeni Péterrel készült interjúinkat.

Sora Puff Ide interjú Kovács Viktóriával

A Sora története egy Shiba Inu kutya kalandjait meséli el. Miért pont ebben a témában készítettél képregényt?

Viktória: Anno vettem egy Shiba Inu kutyát és olyan vicces dolgokat csinált, hogy egy idő után arra gondoltam ezt egy fantasy jellegű formában megörökítem az utókornak. Így az ő szemszögéből élhetünk át megannyi izgalmas kalandot az eddig megjelent kötetekben.

Milyen nehézségekkel kell szembenéznie itthon egy független képregény alkotóként és kiadóként?

Alapvetően az önmarketing és az emberek figyelmének megragadása ebben a médiazajban, főleg női alkotóként itthon ez elég nehéz feladat. A kezdetekben mindent egyedül intéztem, és még most is csak önfinanszírozással tudok folyamatosan alkotni. Itt arra kell gondolni, hogy nincs mögöttem egy kiadó, aki bizonyos számú rendezvényre kiviszi a képregényeimet és értékesítik. Ez a feladat rám és a páromra hárul, aki mindig mellettem van és támogatja az álmaimat. Ezenfelül figyelni kell rá, hogy legyen felületünk, ahol betudjuk mutatni a képregényeinket erre is kiváló alkalom ez a Comic Con. Itt nagyon befogadóan és támogatólag állnak a magyar képregényesekhez.

2017-ben jelent meg az első szám a Sora Puff Ide képregénysorozatból, így már kilenc éve fut a sorozat. Voltak-e olyan időszakok, amikor azt érezted, hogy kell egy nagyobb szünetet tartanod?

Azt tudni kell, hogy ezen történetek a hétköznapi munkám mellett készültek, azért ilyen hosszadalmas ez az idő. Igazából a negyedik résznél fordult az elő, hogy annyiszor újraterveztem, mert nem volt jó és nem is felelt meg az elvárásaimnak, hogy ott kicsit betelt a pohár és ott történt egy nagyobb szünet. A következő fejezet az ötödik, pedig csak úgy kirepült a kezemből és nagyon hamar végeztem vele. Természetesen, nem árt ezen történetek írása között egy pici szünetet tartani mert különben az ember megtud benne bolondulni.

Esetleg a jövőben tervezel régebbi projekteket feléleszteni vagy újakba kezdeni?

Rengeteg van. Azonban elsősorban a Sorat és a régebbi képregényemet a Ten Devin-t szeretném folytatni. A Ten Devin-t regény formájában szeretném elmesélni, az egész történetet. Mivel sajnos ez is elakadt annak idején technikai okok miatt. Egyelőre ez a két alkotásom köti le a kreatív energiáimat, de egyébként rengeteg ötletem van még a jövőre nézve.

Köszönöm szépen az interjút Kovács Viktóriának! További sok sikert a jelenlegi és jövőbeli projektekhez. Esetleg, ha felkeltette az érdeklődéseteket Kovács Viktória képregényíró és rajzoló alkotása, akkor keressétek fel honlapját a Sora Puff Ide, ahol megtudjátok vásárolni a képregényeit.

5Panels interjú Pádár Ádámmal és Szebeni Péterrel

Miben különbözött A Karom Rendje harmadik kötetének elkészítése az első kettőétől?

Ádám: A Karom Rendje első két kötete két különálló történetet mesél el. Az első kötetet én írtam és Peti rajzolta, a második kötetnél az alkotói folyamat felcserélődött, így ezzel a munkabeosztással elég gyorsan tudtunk haladni. Így sikerült egy-egy éven belül kiadni két kötetet. A harmadik egy csapatmunka volt, ahol más tehetséges kortárs rajzolót és írót felkértünk, hogy vegyenek részt és egy saját történettel bővítsék ennek az univerzumnak tárházát.

Meddig tervezitek folytatni és bővíteni A Karom Rendje sorozatot?

Ádám: Én most A Karom Rendjét, így teljesen átadtam Petinek. A negyedik résztől a szerkesztői feladatokat és minden mást ő vesz át. Azonban úgy látom, hogy ebben a sorozatban ott van a potenciál, és amíg látjuk, hogy van egy lelkes alkotói és olvasói réteg, addig nem fogunk megállni.

Péter: A harmadik kötet esetén az volt, hogy külsős alkotókkal dolgoztunk. Ádám volt az, aki tartotta a külsős alkotókkal a kapcsolatot a munkafolyamatok alatt. Én eközben egy önálló történeten dolgoztam, aminek jelenleg a kétharmada már teljesen kész van. Ez egy hatvan oldalas kerek egész történet. Ez a patkányokról fog szólni, arról hogy mi történt velük az első rész eseményei után. Eredetileg az volt a terv, hogy ez az történet első kötethez fog kapcsolódni, de már nagyon hosszú lett volna a kötet. Így ez átfog kerülni a jelenleg is készülő legújabb kötetbe, amiben más alkotókkal közreműködve kiadunk egy százhúsz oldalas kötetet. Ez az jelenti, hogy már készül a negyedik kötet, amiben ez az én hatvan oldalas történetem is benne lesz, illetve a már harmadik kötet után visszatérő alkotók történetei is. A jövőben, így az egy vagy két alkotóra fókuszáló megoldás helyett több művésszel társulva próbáljuk folytatni A Karom Rendje univerzumának bővítését.

A jövőben van esély arra, hogy A Karom Rendje képregényfolyammá alakuljon, vagy megmaradtok az antológia struktúránál?

Péter: Igazából, amit én a negyedi kötetnél csinálok az egyfajta folytatása az első kettő kötetben elindított történeti vonalakat folytatom. Az első történetben mellékszereplőként felbukkanó patkány karakterek, akik ugye most főszereplőké válnak az általam írt negyedik kötet sztorijában. Tehát ebben a történetben lényegében az első két kötetben megkezdett cselekményvonalat fogom közvetlen folytatni.

A Busók egyfajta szerelemprojekt a számodra. Jelenleg most hol tartasz a projekttel?

Ádám: Az utóbbi évek számomra egyfajta útkeresés volt, hogy egyáltalán megtalálni azt a történetet, amit én szívesen megírnék. Az elején csak karakter és történet terveim voltak, de ténylegesen az év elején ültem le és kezdtem el megírni. Ez egy nagyon lassú folyamatnak ígérkezik a magánélet, munkahely és a rendezvények menedzselése mellett. A terveim szerint az írást idén szeretném befejezni. A munkafolyamatba egy külsős szerkesztőt is bevonnék, aki segít visszajelzést adni arról, mi működik, és min érdemes még finomítani. Miután a történetet teljesen letisztáztuk, a következő évben kezdek neki a rajzolásnak, ami várhatóan még két-három évet venne igénybe.

Az 5Panels kötelékébe tartozó hazai képregények közül melyeket ajánlanátok a Kritizátor olvasóinak?

Péter: Az Aquarii az egyik legújabb képregényünk, ami Dékány Csenge diplomamunkája volt. Ez a legelső nyomtatásban megjelent képregénye. Ez egy néma képregény, azaz nincsen benne szöveg. A történet egy idegen bolygón játszódik, ahol különböző ökoszisztémák léteznek egymás mellett gömbökben és a víz és gravitáció sem úgy működik, mint a Földön. A főszereplője egy horgász, aki mellé becsapódik egy másik világból érkező űrhajós. Az ő feladata az lesz, hogy idegenvezetője legyen az űrhajósnak ás átvezesse őt ezen az új világon.

Van a The Devil’s Daughter képregénysorozatunk, aminek idén májusban fog megjelenni a harmadik része. Ez Ray Henderson, valódi nevén Zentai András munkája. Ő egy Németországban kint élő magyar alkotó. A történet egy fiatal lányról szól, akinek az ősei boszorkányok voltak és ő maga is megtalál egy könyvet, amibe beleolvas és egy varázsigével véletlenül megidéz egy kísértetet és innentől kezdve keverednek különböző kalamajkákba. Ez egy ifjúsági történet, így nagyon sokszor tinédzser vagy fiatalabb lány olvasóink szokták venni.

A harmadik kötet, amit ajánlani szeretnénk az Tóth Panna – Lelle, az egyetemista zombivadász című képregénye. Ez a képregény két éve indult el és eddig két kötete jelent meg. Hatalmas népszerűségnek örvend az olvasóink körében, illetve már jelölték Alfabéta-díjra és Futaki-díjra. Mint ahogy a címe is elárulja Lelléről az egyetemista zombivadászról szól. Ezenkívül fontos még megemlíteni, hogy haza környezetben játszódik Budapesten. A főszereplő véletlen megtalálja Attila kardját és így magára veszi azt a felelősséget, hogy a feltámadt élőhalottaktól megvédje Budapestet. Ez is egy ifjúsági képregény és nekem sokszor a Buffy, a vámpírvadász szokott eszembe jutni róla, ami ugye a mi generációnknak volt egy ilyen hasonló története. Ott is az iskolai problémákkal vegyült a természetfeletti.

Köszönjük szépen az interjút Kovács Viktóriának, Pádár Ádámnak és Szebeni Péternek. További sok sikert kívánunk nekik a jövőbeli munkáikhoz!