Apple TV+, Sorozat

A múlt iszonyatos emlékei – Siló 3. évad kritika

Szinte napra pontosan másfél év telt el a Siló második és harmadik évadja között. Az AppleTV három éve egy olyan történetet kezdett el, ami egy hihetetlen első szezonnal, azonnal feltette a Hugh Howey adaptációját, az évtized egyik legígéretesebb sorozatai közé. Ugyan az előző etap kicsit takaréklángon égett az elsőhöz képest, de még így is bőven volt benne annyi, hogy tovább folytassák Juliette Nichols és társai történetét. Sőt, már azt is tudjuk hogy a negyedik és egyben utolsó felvonás 2027. július 9-én érkezik. Mindezek mellett bőven van miről beszélgetnünk az idei epizódok kapcsán. Viszont kénytelen vagyok ezt kisebb spoilerekkel megtenni, mert ezek nélkül szörnyen keveset tudnék csak írni.

A harmadik évad kicsivel az előző után veszi fel a cselekmény fonalát. Jules ugye járt a 17-es silóban, ahol találkozott Jimmyvel és a gyerekekkel és megtudta, hogy mi is pontosan a rettegett biztosíték, amivel játszi könnyedséggel végezhetnek az egykori lakótársaival. Pontosan ennek megakadályozása miatt indult vissza. Csakhogy a cél előtt találkozott Bernarddal, ahol nem várt eredménye lett a találkozásuknak, mivel a bejárat előtti kamrában felcsapó lángok vetettek véget a kialakuló konfliktusnak. Juliette a Jimmyéknél talált tűzoltó ruhának köszönhetően túlélte a találkozást, csakhogy valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nemhogy a történtekre, hanem a teljes múltbéli életére sem emlékszik. Véletlen lenne? Aligha. Az, hogy pontosan mitől is felejtett el mindent Jules az évad legfontosabb kulcsa, hova tovább ez teszi alkalmassá arra, hogy Robert és Camille báb polgármestere legyen. Csakhogy Ms. Nichols egy idő után a régi önmaga lesz és egy nem várt társsal durván borsot törnek Camille, az új IT főnök orra alá.

A korábbi szezonhoz hasonlóan ezúttal új szereplők, továbbá egy teljesen új idővonal is a történet aktív része lesz. Eddig ugye hallottuk azt, hogy nem tudtuk kik építették a silót. Na, most erre a régóta érlelődő kérdés végre kiderül, továbbá az okát is megtudjuk, hogy miért kezdtek bele ezeknek a monstrumoknak az építésébe. Itt megismerjük Danielt, aki egy kongresszusi képviselő, húgát Charlotte-ot és Helent, aki egy újságíró. Charlotte pilóta a hadseregnél és a rajával éppen Irán felé tartanak, amikor egy szokatlan felhőbe hajtva valami átveszi a gépeik felett az irányítást, négyük közül egyedül ő éli túl ezt a nem mindennapi incidenst. Viszont Juliette-hez hasonlóan ő sem emlékszik semmire. Összességében kijelenthető az, hogy a múlthoz kapcsolódó szereplők nem valami érdekesek, sőt nyugodtan ki lehet jelenteni azt, hogy egysíkúak is.

Viszont az vitathatatlan, hogy mindegyik múltban feltűnő karakter elengedhetetlen ahhoz, hogy a Siló bebetonozza magát az évtized legjobb szériái közé. Ezzel pedig el is érkeztünk az idei etap számomra legfontosabb eszközéhez, ami a történet mesélés, avagy a narratíva. A készítők tökéletesen időzítve ugrálnak a múlt és a jelen eseményei között. Hiába van az, hogy valamelyik rész túlsúlyban van az adott epizódban, ez még véletlenül sem megy a másik idősík rovására.

Sőt! Van olyan, hogy egy részben a Juleséknál történt kérdésekre a múlt azonnal válaszol is. Ez pedig fantasztikus húzás volt az írók részéről, mert nem halmozzák egymásra a rejtélyeket, hogy azok hosszú ideig vagy örökre a levegőben maradjanak. Ezáltal nem is kell mindegyik résztől hátast dobnunk, mert ez bőven ad elég feszültséget, amiért már tűkön ülve várjuk a folytatást. A legtöbb sorozat főleg a részek végén dob fel valami olyan cliffhangert, ami fenntartja a nézők érdeklődését. Itt viszont nem egy olyan fordulat volt, hogy attól teljesen leesett az állam.

Na, de miért épültek azok a fránya silók? Hasonlóan a mi jelenünkhöz itt is feltűnik egy megalomán milliárdos, aki a világvégétől rettegve összesen ötven darabot épít ezekből a bunkerekből. Különféle forgatókönyveket is kapunk, hogy mitől rettegve kezdett bele Georgia állam szenátorával, Rosalind Thurmannal ebbe a monumentális projektbe. A klímaváltozástól, a globális világjárványon át, az elszabadult mesterséges intelligencián keresztül több opció is felmerül. Csakhogy az Alapítók messze nem olyan körülmények között tengetik mindennapjaikat, mint a többiek. De ez már tényleg annyira durva spoiler lenne, hogy itt inkább megállok.

A Siló ezúttal az emlékezésre, pontosabban a múltból fakadó kellemetlen információkra, morális és erkölcsi dilemmákra helyezte a hangsúlyt. Egészen páratlan az a teljesítmény, hogy a stáb már harmadik éve folyamatosan tartja azt a színvonalat, ami az AppleTV sorozatát messze az átlag fölé emeli. Ezúttal pedig képesek voltak arra, hogy egy olyan etapot tegyenek le az asztalra, ami a széria eddigi legjobbja lett, elég ha csak azt nézzük, hogy az utolsó két epizód közel tíz-tíz ezer szavazat alapján 9,3 ponton vagy afölött állnak.

A sztori és a karakterek továbbra is rendkívül érdekesek és rétegeltek, a hangulat pedig egyre baljósabb, amihez Atli Örvarsson zenéje is tökéletesen asszisztál. Apróság ugyan, de azért külön jár a pacsi, hogy az idei évadhoz Örvarsson kibővített az opening zenéjét, továbbá a jól megszokott képek is kaptak egy alapos frissítést. Némi információt már kaptunk a zárásból, de éppen csak annyit, hogy még türelmetlenebbül várjuk a jövő nyarat, amikor lezárul ez a páratlan sorozat. Az AppleTV pedig ezzel végérvényesen bebizonyította azt, hogy nem csak prémium minőségű sorozataik vannak, hanem sci-fiben köröket vernek az összes streaming szolgáltatóra.