Szerző: Gueth Ádám

2015 nyara óta vagyok a Kritizátor lelkes csapatának tagja. Gyermekkorom óta vonz a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetemen végeztem történelem szakon, majd 2020-ban az ELTE BTK szabadbölcsészet szakán szereztem filmelméleti BA oklevelet. Főállásban egy helyi lapnál dolgozom, mellette több filmes portálnál vagyok állandó és vendégszerző. Legjobban a történelmi és sci-fi filmeket szeretem. Kedvenc rendezőim: Spielberg, Tarantino, Ridley Scott és Stanley Kubrick.
Film

„Indulj, keresztes vitéz!”

„Deus Vult!”– Isten akarja; Ez a bizonyos mondat 1095-ben zengett fel a franciaországi Clermont mezején, amikor II. Orbán pápa kihirdette az első kereszteshadjáratot a Szentföld elfoglalására. E mondat mindig is jó szlogennek számított azok számára, akik valamilyen felsőbb indíttatással próbáltak érvényt szerezni saját érdekeiknek. A kereszteshadjáratokat sokan (és nem teljesen alaptalanul) a kereszténység szégyenfoltjának tartják, és számos alkalommal hozzák fel példának a vallás kártékony hatásaiként. Ridley Scott, a Gladiátor sikerén felbuzdulva úgy döntött, ismét egy történelmi eposzt forgat, de ez alkalommal a szentháborúk vitatott korszakát elevenítette meg a nagyérdemű számára. Sajnos azonban a végeredmény első körben nem hozta meg a várt sikert, amiről viszont ez alkalommal nem is a rendezőzseni tehetett, sokkal inkább a vágószoba és a filmstúdiók üzleties ördögei. A Kritizátor kereszteshadjáratának célja ezúttal nem más, minthogy megismertessük veletek Ridley Scott félresiklott , majd megdicsőült remekét, a Mennyei királyság rendezői verzióját és a film mögött rejlő történelmi igazságot. A Moby Dick zenekar dalát idézve: „Indulj, keresztes vitéz!

kingdom.jpg

(tovább…)

Film

Gavrilo Princip újratöltve

Jól ismerjük a szállóigévé lett közmondást a múlt század elejéről; a Balkán Európa lőporos hordója. 1914. június 28-án az a bizonyos lőporos hordó Gavrilo Princip merényletének hatására szikrát kapott, és a robbanás nemcsak a Balkánt, de Európát és az egész világot is megrengette. A 2014-2018 közötti időszakban az első világháború -vagy ahogy annak idején hívták, a nagy háború – centenáriumára emlékezünk. Azt gondolhatnánk, hogy egy efféle világégésnek csupán egy nagyszabású, monumentális és könnyfakasztó háborús drámával lehet méltóképpen emléket állítani, ráadásul a II. világháborús filmek számához mérve méltatlanul kevés alkotás dolgozza fel az első borzalmait. A bosnyák származású Danis Tanović viszont ahelyett, hogy a több mint 100 évvel ezelőtti Boszniába kalauzolna minket, inkább azt mutatja be, milyen hatással van a hírhedt szarajevói merénylet a mai modern Balkánra.smrt-u-sarajevu_poster_goldposter_com_1.jpg

(tovább…)

Kulissza

A mozgókép templomaiból kufárok barlangja?

Valaha a moziba járás olyan eseménynek számított, mintha színházba menne az ember. Valaha a mozik méltán érdemelték ki a filmszínház titulust; az előkelő és pompás vetítőtermekben teltházas vetítések zajlottak, a nézők és a film kapcsolata is sokkal intimebb volt, mint napjainkban. Aztán valami megváltozott…a digitális technológiával (DVD, internet) és a plázás tömegkultúrával együtt megérkeztek a plázás mozik és vele egy, a korábbitól teljesen eltérő filmnézési kultúra, mely ugyanolyan tömegtermékként tekintett a mozgóképre, mint például a Coca-Colára. Sajnos ezzel együtt a korábbi intim moziélmény is elkezdett visszaszorulni és a filmnézés vásári mulatsággá alakult át, melynek állandó kísérője, a kóla, a popcorn, a nachos, és sajnos sokszor a vásári viselkedésmód is. De eltűnhet-e végleg az igazi filmszínházi mozinézés?

a1_1.jpg

(tovább…)

Film

„A tangó divat”

Tangó: forró, tüzes, feszes és persze szexi, így nemcsak Argentínát, de az egész világot meghódította, beleértve a filmvásznat is. Egyik legjobb példa erre talán Itzak Perlman Tango-ja, mely a Schindler listájában és az Egy asszony illata című filmben is felcsendült. Az utolsó tangónk (mely nem összekeverendő Az utolsó tangó Párizsban című filmmel) direktora, az argentínai születésű német rendező, German Kral, arra vállalkozott, hogy az argentin tangó két legnagyobb ásza előtt tisztelegve készítsen portréfilmet. A Kritizátor képzeletbeli parkettjén, Az utolsó tangónk!

az_utolso_tangonk_plakat.jpg

(tovább…)

Film

Hét darabos vadnyugati kollekció

A western; olyan műfaj, melyet sokszor temettek már, de valamilyen úton-módon mindig feltámad hamvaiból, akár a főnixmadár. Az újraéledésre talán Quentin Tarantino Django elszabadulja a legjobb példa, melyben a rendező jól kombinálta a western legjobb hagyományait saját egyéni stílusjegyeivel. Antoine Fuqua, a Kiképzés és az Artúr király rendezője pedig egy igazi klasszikusnak számító darabba próbált meg új életet lehelni, és ehhez szép kis szereplőgárdát gyűjtött parancsnoksága alá.

Pisztolyt tölts, lóra fel, és lássuk, hogyan teljesít a 2016-os A hét mesterlövész.
adam1_1.jpg

(tovább…)

Kulissza

Erősen korhatáros cikk

„Fiam, ehhez te még túl pici vagy” -ezt a mondatot biztos sokan hallottátok kiskorotokban a szüleitektől, amikor például a Terminátort szerettétek volna megnézni. Az egészséges testi-lelki fejlődés érdekében valóban szükséges lenne, hogy a fiatalok a korosztályuknak és érettségüknek megfelelő filmes alkotásokat nézzenek. Azonban az, hogy egy adott film mely korcsoport számára ajánlható, számos tényezőtől függ.

a1.jpg

(tovább…)

Kulissza

Miért kell a stáblista?

A stáblista minden filmes alkotás elengedhetetlen része… kéne hogy legyen. A valóságban azonban igen kevés néző marad benn rajta a vetítőteremben, és a televíziós vetítések alkalmával is gyakran előfordul, hogy a gördülékeny műsor érdekében megszabadítanak minket a film alkotóinak névsorától. Káros-e ez a jelenség? Abszolút! Miért? Azért, mert a stáblista a készítők seregszemléjén túl a mozi egy igen fontos hangulati eleme is. Miért? Cikkünkből kiderül.

1311368923-j1gvsy.jpg

(tovább…)

Sorozat

Egy amatőr filmsorozat

Ki mondta, hogy a sorozatkészítés csak a nagy stúdiók kiváltsága? Az internet és a digitális technika rengeteg hátránya mellett rendelkezik azzal az előnnyel is, hogy fiatal és tehetséges alkotók is lehetőséget kapnak arra, hogy elkészíthessék saját kisfilmjeiket, és a világháló révén azokat szélesebb közönséggel is megoszthassák. Ezek a munkák a későbbiekben referenciaként is szolgálhatnak komolyabb projektek leforgatásához. A fiatal alkotó, Schlichter György egy amatőr játékfilmsorozattal igyekszik megfogni a netes közönséget. Nézzük meg, hogyan teljesít!13933377_10157268914485068_1894869472_n.jpg

(tovább…)

Film

Bourne to be Wild

Jason Bourne, az amnéziában szenvedő egykori titkosügynök 2002-ben indult lövöldözésekkel, autósüldözésekkel és verekedésekkel tarkított világhódító turnéjára. A Bourne Identity (Bourne rejtély) az azonos című regény sikerén felbuzdulva Paul Greengrass rendező dirigálásával további két remek folytatás és egy kevésbé sikeres spin-off rész is született, ez utóbbit a széria forgatókönyvírója, Tony Gilroy követte el. Az 5. Bourne-filmhez Greengrass visszatért a direktori székbe, hogy a szűkszavú főhős múltjának újabb titkait fedje fel, újabb leckét adva ezzel a CIA-nak. De vajon képes-e megújulni az egyre inkább korosodó Matt Damon, Mr Greengrass és a Bourne-széria?

jason-bourne-2016-movie-poster.jpg

(tovább…)

Film

Giga alien és amcsi zászló

Őszintén szólva már az első A függetlenség napja filmtől sem estem hanyatt, de az legalább szórakoztató volt a maga primitív és ostoba módján. Roland Emmerich ugyanis egyáltalán nem rendezői zsenialitásáról híres, hanem maximum arról, hogy több száz zsillió dollár értékű szídzsíáj effekttel teleküldött mozijaival nyújt afféle bűnös élvezeti értéket a nagyérdeműnek (talán A hazafit mondanám messze a legértelmesebb filmjének). A Függetlenség napja második részére 20 esztendőt kellett várni…Nos, József Attilához hasonlóan én inkább eladnám ezt a húsz esztendőt az Ördögnek, minthogy még egy ekkora galaktikus trágyadombot nézzek. Hogy miért? Vonjuk fel a csillagsávos lobogót, és készítsük a tűzijátékokat.

independence-day-resurgence-tv-spot.jpg

(tovább…)