Mi, akik halmazként ‘gamer’ névvel vagyunk illetve, játszhatunk egy csomó okból. Vannak köztünk néhányan akik versenyszerűen, emgélhetésként űzik. Vannak megrögzött játékosok, akiknek a videojátékok a mindenei és igazo fantikuok. De többségünk talán „pusztán” relaxációs céllal, vagy csak időközönként nyúl a kontroller/egér után. Akárhogyan is legyen, elsősorban azért játszunk, mert élvezzük ezen médium nyújtotta lehetőségeket, mert szórakoztat és mert kikapcsol minket. Azért szép a szórakoztatóiparnak ezen ága, mert bárki, sőt mindenki meg tudja találni a kedvére való produktumot. Legyen ez egy immerzív RPG, egy sztorivezérelt akció-kalandjáték, egy brutál látványos és pörgős lövölde, egy lassú és gondolkodós point&click, egy hátborzongató horror, szélsebesen száguldozós autóverseny, vagy akár csak egy egyszerű sportjáték (bár valljuk be, csak FIFA-val játszani még nem igazi gamerség), a lehetőségeink tárháza végtelen. Mi pedig pontosan ezen sokszínűség miatt szeretjük a videojátékokat. De vannak emberek, akik nem olyanok, mint mi. Na, ebben a cikkben róluk lesz szó.












