Szerző: Dr Gonzo

Film

A legjobb természetfilmek Magyarországról – 2. rész

Az 1. részben szót ejtettem arról, hogy hazánkban manapság már csak elvétve találkozni hóval – minek sem örülök jobban, mint, hogy az idei téli szezon gyönyörűen rám cáfolt. Hosszú évek óta először volt egy olyan telünk, amilyennek a klímánk és az élővilágunk fennmaradása érdekében mindig lennie kellene. Habár a közérzetünkre ez jól hathat, sajnos hosszútávon a pár évenként jelentkező kemény telek nem tudják megállítani a talaj kiszáradását. Az, hogy Magyarország a vizek országa, mai napig ismételt közhely, azonban szembe kell néznünk a ténnyel, hogy ezt a státuszunkat folyamatosan veszítjük el, sőt, a magyar táj és vizeink már most is felismerhetetlenek egykori önmagukhoz képest.

(tovább…)
Netflix, Sorozat

A búcsú – Stranger Things 5. évad sorozatzáró kritika

Eljött a könnyes búcsú ideje. A Stranger Things (Különös dolgok, félmosoly) vitathatatlanul az elmúlt évtized olyan szériájává és szórakoztatóipari termékévé nőtte ki magát, amely hatását és népszerűségét tekintve olyan monstre intézményekkel vetekszik, mint a Csillagok háborúja, a Gyűrűk ura vagy a (még) rivális streaming-szolgáltató nagy fegyvere, a Trónok harca. Egy olyan korszak szüleménye, ahol a mozitermekben már elkezdődött egy visszavágyódási hullám az idealizált régi idők nagy hőseihez, a monitorokon történő tartalomfogyasztás pedig még az evolúció elején járt, aminek ez a sorozat lett az egyik nagy úttörője. Barátságos kisvárosi miliője, szerethető karakterei, rejtélyei, szörnyei, nosztalgiája (amire való alapozás a 2010-es évek közepén virágzott) és legfőképpen hatalmas szíve olyan varázslatos egyveleget alkottak, melyek több generáció figyelmét szegezték a képernyőre egy évtizeden keresztül. És, ha voltak is kétségek ezzel kapcsolatban, a sorozatnak ezt a hatalmas szívet a fináléra is sikerült megőríznie.

(tovább…)
Netflix

A finálé előtt – Stranger Things 5. évad 2. felvonás kritika

Egy epizód maradt vissza a Netflix ősidök óta legmeghatározóbb sorozatából: az újév első napján elbúcsúzunk Hawkins városától, és attól a megannyi szerethető karaktertől, akit megismertünk az elmúlt évtizedben. A karácsonykor megjelenő három epizóddal együtt már körvonalazódik a mindent eldöntő végkifejlet Vecna (Jamie Campbell Bower) és Tiziék (Millie Bobby Brown) egyre terebélyesedő csapata között. Ezért ez a cikk is abban a szellemben íródik, hogy pár nappal később egyes megállapításai már elavultak lesznek, a sorozat végső mérlegét még nem lehet megvonni. Az 5-7. részek azonban finoman fogalmazva megosztották a rajongókat és kritikusokat egyaránt, így a sorozatzáró finálé iránti izgatott várakozásba egy jó adag aggódás is vegyült.

(tovább…)
Netflix, Sorozat

Ez már nem az a Hawkins – Stranger Things 5. évad 1. felvonás kritika

Közel három év telt el a Netflix vitathatatlan zászlóshajójának, a Stranger Thingsnek (a magyar nevet nem használja senki) negyedik évada óta. A Duffer-testvérek sorozata nagyjából egybeesik a streaming-szolgáltató felfutásával, és nagyban hozzájárult a Netflix népszerűségéhez. Tökéletesen érthető tehát, hogy tőlük szinte kuriózumnak számító módon jutott el a sorozat egészen az ötödik évadig, sőt, a végkifejletig, ami már tényleg a sci-fi kategóriába sorolandó Netflixes mércével mérve. Ahogy az is érthető, hogy nem bírják elengedni a világot, és már terítéken van egy spin-off sorozat is. De ennyire ne szaladjunk előre, hiszen az utolsó évad első fele már itt is van a hosszas várakozás után. A családok újra a televízió köré gyűlhetnek, együtt, vidámságban és békességben!

(tovább…)
Film

Siker, és ami mögötte van – Christy kritika

Amerikában nem telhet el év új boxolós mozi nélkül, legyen az fikció vagy életrajzi film. Ebben bizonyosan a sport közérthetősége és képernyővel való kompatibilitása is közrejátszik. No meg tényszerűen sok sikeres film született a ring világából, olyan rendezők tolmácsolásában, mint Scorsese és Eastwood, akik már jócskán learatták a babérokat. Ebből, meg a sportfilm természetes műfaji korlátaiból adódóan nehéz új történetet elmesélni, ami képes megragadni a moziba járó közönség figyelmét. Ez a Christyvel sem sikerült, mely az egyik leghíresebb amerikai női bokszoló, Christy Martin életéről és sportkarrierjéről szól.

(tovább…)
Egyéb

A legjobb természetfilmek Magyarországról – 1. rész

Ha van ország, ahol fokozottan lehet észlelni az emberiség okozta klímaváltozás letaglózó hatásait, akkor az éppen kis hazánk a Kárpát-medence közepén. Tágabb metszetben egész Európa gyorsabban melegszik a világátlagnál – a kontinensek közül az első helyen foglal helyet. A kontinentális éghajlat felborulni látszik; az átlaghőmérséklet növekedésével a négy évszak egyensúlya eltolódik, a meleg nyarak egyre hosszabbak és perzselőbbek lesznek, míg a hideg telek rövidülnek, havat pedig elvétve lát csak az ember. Magyarország problémái azonban nemcsak a globális problémákból, hanem az őshonos táj radikális megváltoztatásából is fakadnak.

(tovább…)
Film

Most Wanted – A menekülő ember kritika

Úgy tűnik, Stephen King művei kiapadhatatlan forrást jelentenek Hollywood számára: A menekülő ember a harmadik adaptált King-mű idén, A hosszú menetelés (regény) és A majom (novella) után. Az azonos című regénynek nem ez az első mozis verziója, 1987-ben Arnold Schwarzenegger főszereplésével már egyszer nagyvászonra került, mérsékelt nézői és financiális sikerrel. Az alapmű drámai és disztópikus felhangját lejjebb csavarva, sokkal inkább az akcióra és a B-filmes szórakoztatásra tevődőtt a hangsúly (Arnolddal aligha lehetett más a koncepció). Edgar Wright idei filmjével egészen más a helyzet. Ugyancsak popcornfilm, de a jelen kor elvárásaihoz és valóságához igazítva a társadalomkritika erősebb kontúrokat kapott.

(tovább…)
Film

A kapitalizmust 8 milliárdan játsszák, és mindig a nagytőke nyer – Eddington kritika

Nehéz időket élünk, tele különböző válságokkal, a fajok tömeges pusztulásától az olvasás, mint hobbi eltűnéséig a digitalizált világban. Vajon ezek a jelenségek összefüggenek egymással? És, ha igen, milyen mértékben? Közhely, hogy a művészet, jelen esetben a filmművészet reflexió az alkotó megélt valóságára, legyen szó a személyes élményeiről, vagy az adott korszak uralkodó filozófiai, politikai nézeteiről, a mindennapi ember gondolatairól és problémáiról. No persze ott vannak az olyan egységsugarú műfajok, mint a történelmi film és az életrajzi film, melyek funkciójukat tekintve dokumentaristák kell legyenek. Amire én gondoltam, hogy a Függetlenség napja vagy az Élősködők visszatükrözik azt a korszakot, amiben születtek: a hidegháború lezártát követő abbéli reményt, hogy a bolygó nemzetei az egymással való viaskodás korszakát végleg lezárván közös célokért küzdenek és a jövő mindenki számára hasonló lesz; illetve, hogy ez a jelenné vált közös jövő kifulladt, és élhetetlen, sőt, igazságtalan társadalmi viszonyokat eredményezett.

(tovább…)
Film

Túlélés magyar módra – Silent Zone kritika

Kuriózummal állunk szemben, elvégre nem gyakran adatik meg a magyar közönségnek, hogy egy jellemzően nagy költségvetésű zsáneren belül tekinthessen meg filmet magyar alkotóktól. Főleg egy klasszikus, zombi apokalipszis köré épülő mozit, márpedig a Silent Zone esetében erről beszélünk. Az angol cím sem véletlen, elvégre a film amerikai forrásokból valósult meg és angol nyelven lett leforgatva, főleg külföldi színészgárdával. A film tehát se nem műfajilag, se nem kulturálisan nem kötődik a Kárpát-medencéhez, emiatt annál figyelemre méltóbb, hogy minden sarkalatos fázisa a filmgyártásnak magyar kézen ment keresztül, a rendezéstől a vágásig. Erre érdemes büszkének lennünk, elvégre a gazdag múltra visszatekintő filmgyártásunk és mozgóképes kultúránk ettől csak sokoldalúbbá válik, ráadásul képes olyan művészek kitermelésére, akik innovatívak, és fiatalos frissességükkel felrázzák a hazai mozis kínálatot. És a külföldit, hiszen a filmet a hazai bemutató előtt számos országban láthatták a nézők (amerikai premierrel), és kifejezetten szépen termelt.

(tovább…)
Sorozat

Az utolsó paradicsomban – Válogatás Sir David Attenborough legjobb munkáiból

Az eddigi két, természetfilmet bemutató cikkemben részletesebben foglalkoztam két rendkívül fontos művel, melyek közül egyik az óceánjaink állapotával foglalkozik, hogy felhívja a figyelmet arra, mennyire nélkülözhetetlen a jogi védelem a földi ökoszisztémáink védelme érdekében, míg a másik Sir David életszakaszain keresztül prezentálja, hogyan szorult vissza a természetes vadon egy emberöltő alatt. A kilencvenkilenc éves dokumentumfilmes legenda szinte évente szerepel egy-egy újabb produkcióban egészen napjainkig. A szorongás helyett ezúttal a természetes környezetünk csodáira fókuszálva szemezgettem azokból a dokusorozatokból, amelyek a legközelebb hozzák a számunkra ezeket a megmaradt szigeteket, hol mai napig burjánzik az élet. Habár Sir David régebbi munkái a gyerekkorom integráns részét képezték, ezúttal az elmúlt tizenöt év terméséből válogattam, mivel (sajnos) a környezetünk olyan sok változáson ment keresztül, hogy már az eredeti Kék bolygó széria sem a jelenlegi állapotokat tükrözi vissza.

(tovább…)