Kulissza

Elment Milos Forman, a rendszereken kívüli lázadó

Múlt héten, 86 éves korában elhunyt Milos Forman, aki a cseh (csehszlovák) filmművészet egyik megújítója volt az ottani újhullám vezető alakjaként. Amerikában is jóval több volt mint tisztes iparos. Az egyik legjelentősebb kortárs filmrendező távozott, aki örökre a filmtörténetbe írta magát.

2ehtxuczcbblzhzk6yvgrrnuqy.jpgMilos Forman

Nem indult könnyen az élete: szüleit a nácik Auschwitzben ölték meg, mert részt vettek a velük szembeszálló cseh ellenállásban. Első filmjét 1963-ban készítette. A Magyarországon Verseny címmel futó alkotás tulajdonképpen két elkülönülő részből áll, amelyből a második az ismertebb. A Meghallgatás című része a filmnek, amely dokumentalista stílusban, ám azzal a szatirikus hangnemben közelít egy színházi tehetségkereső meghallgatáshoz, amely tulajdonképpen egész pályafutását, de annak Csehszlovák szakaszát mindenképpen jellemezte. 

Az 1964-es Fekete Péter, majd az 1965-ös Egy szöszi szerelme című filmek egymás párdarabjai. Míg az első egy fiatal, felnőttkorba lépő fiúról, a második egy hasonló korú lányról szól. Mindketten csető-botló ügyetlenséggel próbálják megtalálni helyüket a szocialista társadalomban, és a felnőttek világában. Az újhullámra az „így jöttem” típusú generációs filmek mindenhol jellemzőek voltak. Forman azonban jellegzetes cseh humorral, könnyed groteszkséggel tudta megragadni a témát.

A világhírnevet alighanem a Tűz van, babám! című ’67-es film hozza el számára. A falusi tűzoltó bálról szóló abszurd mindent elmond a szocializmusról annak túlzásaival, bürokratikusságával együtt. Az alkotást külföldi film kategóriában Oscar-díjra is jelölték. Utolsó otthoni filmje is ez volt. Csehszlovákia 1968-as lerohanása után az Egyesület Államokba menekült.

tuz-van-babam-04.jpgTűz van, babám!

Első kinti filmje az Elszakadás a jellegzetes cseh környezet helyett a jellegzetes amerikai környezetben játszódik, de ismét egy tinédzser áll a középpontban. Az 1975-ös Száll a kakukk fészkére című film az elnyomásról szól. A film sztárrá tette Jack Nicholsont aki Formannal együtt Oscar-díjat is kapott, akárcsak a film. Négy évvel később folytatódott a sikerszéria: a Broadwayben már évek óta sikerrel futó, a hippikorszakot bemutató Hair című musicalt rendezhette meg. A mű mai is az egyik legismertebb zenés film.

1981-es filmje ismét zenés alkotás. A Ragtime az erőszaktól sem megriadó fekete polgárjogi küzdelmekről szól. A szertelen és infantilis zseni Mozart életét bemutató Amadeus ismét Oscar hozott a rendezőnek (összesen 8 Oscar-díjat söpört be). A kosztümös műfajt ezt követően sem engedte el Formann: a Valmont című dráma népszerű történetét 1999-ben is feldolgozták Kegyetlen játékok címmel.

szall_a_kakukk.jpgSzáll a kakukk fészkére

A társadalommal szembeszálló lázadók egész életében érdekelték Formant. A Larry Flynt, a provokátor című alkotása a Hustler magazin alapítójának történetét ábrázolja, melyért Golden Globe- és a Berlini Filmfesztivál Aranymedve-díját nyerte el a rendező. Szintén a normáknak, elvárásoknak megfelelni nem tudó embert, Andy Kaufmant mutat be az Ember a holdon. A humoristáról szóló életrajzi mozi Jim Carrey jutalomjátéka volt, amelyben bebizonyíthatta, hogy több egyszerű gumipofánál. 

ember_a_holdon.jpgEmber a Holdon

Forman utolsó filmje már több mint 10 éves. A Goya kísérleteiben visszatér a kosztümös életrajzhoz, melyben a háború és a mindennapok kegyetlenségét élethűen bemutató spanyol festő küzdelmeit ábrázolta.

Milos Forman óriási utat járt be térben, időben, műfajok között. Életműve az elnyomással szembeni küzdelmet szolgálata játszódjon az egy hippi közösségben, egy elmegyógyintézetben, vagy akár egy cseh falu leégésre váró közösségi házában. A közel 90 év alatt korszakok, rendszerek jöttek, mentek, ám az emberi természet nem változott meg, így filmjei mindig érvényesek és frissek lesznek azok számára, akik a társadalommal szembenéző kisember szemszögéből szeretnék látni a világot.