Zach Cregger kétségtelenül emlékezetesen tudott megjelenni a horrorrendezők között. Előző filmje, a Barbár sokak elismerését kivívta nézők és kritikusok közt egyaránt. Semmiképp sem volt tökéletes film, viszont mindenképp figyelemre méltó. Ebből adódóan óvatos kíváncsisággal vártam a Fegyverek vetítését is.

Szerda, hajnali 2:17. Ekkor tűnt el egy kivétellel az összes gyerek Justine Gandy tanárnő osztályából. Senki nem érti, mi történt. Az összes gyerek egyszer csak kifutott otthonából, és azóta a rendőrség egyiküket sem találja. Az iskola teljes közössége is értetlenül áll az események előtt. Sokan úgy gondolják, Gandy tanárnő lehet a megoldás kulcsa.

A Fegyverek kezdése már-már tanítani valóan jól eltalált. Ahogyan látjuk a kísértetiesen, ismeretlen cél felé futó gyerekeket: profi, hangulatosan megrendezett jelenetsor, az ilyenekért érdemes moziba járni. Ügyesen építkezik Cregger rendező, a feszültség tapintható, a szülők érthető módon válaszokat akarnak. A gyerekek eltűnésére a néző is kíváncsian várja a magyarázatot.

A megoldáshoz a rendező különböző szereplők nézőpontjain keresztül juttatja el a közönséget. A felépítés így külön érdekes. Folyamatosan várhatjuk mozinézés közben, hogyan fog kapcsolódni az éppen aktuális mozaikdarabka az előzőekhez. Itt kell megemlíteni, hogy a színészi munkára sem lehet panasz. Mindenki hozza azt, amit a szerep tőle megkövetel. Talán csak Josh Brolin emelkedik ki egy kicsit az egyik eltűnt gyerek kétségbeesett apjának szerepében.

Ezen a ponton pedig el kell kezdeni spoilerek nélkül beszélni a film megoldásáról. Véleményem szerint eddig tudta Cregger jól összetartani a meséjét. Egyszerűen ezzel az érdekfeszítő és színvonalas felvezetéssel illett volna valami komplexebb megoldással előállni. Mert a végső magyarázat nem egy okos és csavaros forgatókönyvírói megoldás, aminek a logikus kifutása pont a gyerekek eltűnése. Hanem egy banálisnak érződő, horrorfilmben bármikor előhúzható magyarázatot kapunk Creggertől.

Ez pedig több szempontból is szomorú. Egyrészt azért, mert a gyerekek eltűnése kapcsán a film elején felvetődő társadalmi kérdésekről ezzel a háttérrel már nehéz bármi igazán érdekeset vagy érvényeset mondani. Ennek megfelelően ez sajnos nem is sikerül. Másrészt pedig mert ettől a film horrorként is a komolyan vehetőség határán táncol. Hoz magával egy kisebb stílusváltást a film második felére, ami vagy nem elég vicces, vagy nem elég hihető. A legbrutálisabb jelenetsorok a történet végére maradnak, de ezen a ponton ez már túl sok, túl későn.

Mindezekkel együtt is egy érdekes film a Fegyverek. Mindenképpen Cregger érdeme, hogy érezhetően önálló alkotói hangját keresi, még ha nem is feltétlenül jól. Az biztos, hogy a horrorrajongók számára sokáig ad még jó beszédtémát. Lesznek, akik számára az érdekes rendezői kísérletezés filmje lesz a Fegyverek. Vagy a szokatlan megoldásoké. Számomra viszont összességében inkább a kihagyott lehetőségeké.