Pókember karakterét talán senkinek nem kell már napjainkra bemutatni. A hatvan éve megalkotott szuperhős talán minden idők legnagyobb kedvence a képregényrajongók körében. Ennek megfelelően a különböző képregénysorozatokon túl csilliárdnyi egyéb feldolgozásban is láthattuk már. Természetesen a videojátékos formátum sem kivétel. Az elmúlt évtizedek során rengeteg, hol jobb, hol rosszabb játékban bújhattunk a hálószövő hős maszkja mögé. Szerencsére elmondhatjuk, hogy lehet bőven válogatni igazán emlékezetes címek közül is, de talán az egyik, ha nem a legmeghatározóbb Spider-Man játék a 2019-ben napvilágot látott, Marvel’s Spider-Man, az Insomniac jóvoltából, a Sony bábáskodása alatt, ami akkora sikert aratott, hogy nyilvánvaló volt, hogy érkezni fog a folytatás, ami kvázi megtörtént a Miles Morales című, különálló kiegészítő személyében ugyan. De végül igazi, nagy folytatás is érkezett 2023 októberében.

Mielőtt nagyon belemennék a játék kielemzésébe, talán érdemes összefoglalni, hogy miről is szól az Insomniac Pókember univerzuma, ugyanis már ez nem mindegy, ugyanis a készítők úgy döntöttek, hogy az eredeti képregények által ihletve, de teljesen új univerzumot építenek, ezzel sokkal nagyobb szabadságot adva a kezükbe. Ebben az univerzumban Peter Parker lassan egy évtizede igyekszik rendet tartani az utcákon miközben folyamatos pénzügyi problémákkal, meg nem tartott állásokkal, kapcsolati nehézségekkel és a felnőtt lét általános nyűgjeivel is meg kell harcolnia. Szerencsére csak hamar igazi segítségre talál, a képességeit frissen elnyerő Miles Morales szerepében, akinek mentorává előlépve két Pókemberrel is megajándékozzák New York városát, miközben a képregényekből már jól ismert és kedvelt gaztevők képét bucira verve igyekeznek úrrá lenni a metropoliszt eluraló káoszon.

A Spider-Man 2-ben a két Pókember már lényegében egyenértékű hősként őrködik a város felett, saját “közösségi appjuk” segítségével. New York városa, kettejük ügyködése ellenére is a  nemzetközi bűnözők kedvelt úti célja, hogy véletlenül se maradjon nyugton a két szerencsétlen. Bár már nem tegnap jelent meg a játék, sokat nem kívánok elárulni a történetből, ugyanis az Insomniac remek munkát végzett, ami az írást tekinti. Minden Pókember rajongó ismerni fog mindenkit, minden motiváció, eredettörténet ismerős lesz. De a karakterek többségébe vittek egy csavart, vagy megléptek akár meglepő változtatásokat is, amin még a régi rajongók is érdeklődve felhúzhatják a szemöldöküket. Természetesen az ismeretes, hogy a két legnagyobb galibát okozó ebben az epizódban Kraven és a Venomért felelős fekete szimbióta. De rajtuk kívül még bőven találkozunk ismerős arcokkal. De ez legyen meglepi, ha még nem játszottál vele.

Az Insomniac külön figyelmet fordított a két Póki közötti dinamikára, ami a történetben is megmutatkozik. Nagyon jól sikerült kidomborítani a kis tesó-nagy tesó vonalat kettejük között. Peter úgy érzi felelősséggel tartozik Miles iránt, nem csak a szuperhős kosztümben, hanem azon kívül is. Miközben Miles pedig erejét megfeszítve szeretne belenőni Peter cipőjébe. Emellett mindkettejüknek van valóban egy rakás személyes nyavalyája, ami mind megmutatkozik a sztori során. Ettől a történet, egy jó Pókember sztorihoz híven, nagyon emberi és átérezhető. És ez igaz a támogató karakterekre is, mint Mary Jane, Rio Morales, Dr. Connors, Harry Osborn, és a többiek. A karakterek írói is remek munkát végeztek. Talán itt érdemes kiemelni azt, amiben a Sony játékai mind zseniálisak szoktak lenni: Mind a szinkron, mind a mocap ismételten zseniális. Peter új fizimiskájával továbbra sem vagyok kibékülve, de ez egyéni probléma, gondolom.

A játékmenetet tekintve az Insomniac a biztonságos utat választotta. Nem nagyon baszkurálták az első rész rendszerét, inkább csak csiszoltak rajta. Persze ez nem baj, ami működik, azt nem kell megjavítani. A harcrendszer például még mindig zseniális. Intuitív, könnyen elsajátítható és kezelhető, de igazán jónak lenni benne kihívás, látványos, pörgős. Ráadásul a két főszereplő egyedi képességeinek és a felhasználható kütyüknek köszönhetően még kimondottan változatos is tud lenni. Kell is próbálkoznunk, mert minden ellenségtípusnak megvan a maga ellenszere, ráadásul van akivel szemben Peter, van akivel szemben Miles képességei a nyerőbbek. Ha már ez szóba jött, a két Pókember közötti váltás szabadon mászkálva valós időben történik, a már említett, előhívható telefonos appon belül. 

A küldetéseket előre meghatározott módon teljesíthetjük vagy egyikükkel, vagy másikukkal, és ez igaz a sztori küldetésekre és bizonyos mellékküldetésekre is. Igyekeztek elég jól kibalanszolni kettejük szerepét, de nyilván van döntésünk abban, hogy melyik Pókembert kedveljük jobban, hiszen a térképen kb. azzal mozgunk, akivel szeretnénk. De külön poén egyébként, hogy bűncselekmények megállításánál néha összetalálkozunk a másik Pókival és egymást segítve küzdhetünk meg a rossz arcúakkal. Szerintem az Insomniac itt megtalálta a tökéletes megoldást, így bízom benne, hogy a jövőben is ezt fogják alkalmazni. 

Feljebb már szó esett a képességek változatosságáról. Itt is lényegében megmaradt a korábbi fejlődés rendszer, azzal a különbséggel, hogy három képességfát kapunk. Egyet Peter, egyet Miles, melyekben a saját, egyedi képességeiket fejleszthetjük, illetve egy közöset, amiben a világban történő mozgáshoz tartozó képességek találhatóak. Közös XP-ből, közös skill pontokból döntjük el, hogy kinek a képességeit fejlesztenénk inkább. És szükség is van a taktikázásra, mert ha nem grindolunk kimondottan, akkor kb. csak a játék legvégére sikerül mindent megvásárolni. Ezen felül külön lehet fejleszteni a hőseink rendelkezésére álló kütyüket, a ruhájuk “képességeit”, vagy éppen új jelmezeket vásárolni, mindezeket a városban végrehajtott mellékes tevékenységekért kapott erőforrásokért. Az előbbi állítás itt is igaz, ha nagyon ki akarunk mindent maxolni, azért kell egy kicsit grindolni. Még szerencse amúgy, hogy a mellékes cuccok többsége is egész szórakoztató. Igyekezett az Insomniac nem a Ubisoft hibájába esni és értékelhető tartalommal megtölteni a térképet.

És ha már térkép, az Insomniac állítási szerint a térkép kétszeresére nőtt, ami ezúttal kiegészült a Peter lakhelyéül szolgáló Queens-szel is, ami így a készítők állítása szerint kétszer akkora lett, mint az első részben. Nagyságrendileg ez igaz is, ráadásul a laposabb környezet extra játékmenetbeli lehetőségeket rejt. Például kihasználhatjuk az újonnan bevezetett szárnyakat, amellyel mindkét Pókember rendelkezik. Ezt egyébként gyakran meg is fogjuk tenni, mert nagyon hasznos. Természetesen a bunyón túl a legnagyobb buli a játékban egyértelműen a hálóhintázás, ami meglátásom szerint pontosan ugyanaz maradt, mint az előző részben. De ez nem baj, mert továbbra is akkor poén, mint ott. Jómagam ebben a játékban is képes voltam eltölteni hosszú-hosszú időt pusztán azzal, hogy ezt a játékelemet kiélvezem. Zseniális!

Úgy vettem észre, hogy az Insomniac technológialag is elég jól összerakta a játékot. Nem találkoztam komoly bugokkal, glitch-ekkel, crash pedig egyáltalán nem fordult elő. Tudom-tudom, mindig kiemelem, de manapság már ez is értékelendő. A grafikai megvalósítás is kiaknázza a PS5 hardverének igényeit. Szokásos módon van Fidelity és Performance mód. Előbbi nyilván magasabb grafikai minőséget és felbontást ígér, míg utóbbi magasabb framrate-et és némileg visszafogott grafikát. Viszont mindkettő kínál Ray Tracing-et, amire lehet csöpögni. Őszinte leszek, én komoly különbséget nem láttam a két mód között. Lehet prón ez jobban kidomborodik. De ha alap gépen, vagy slimen vagy, nyugodtan válaszd a Performance opciót, mert ugyanúgy keresgetni fogod az állad. 

Amiben kicsit alibiztek a készítők, az a mellékes karakterek, NPC-k fizimiskája. Nem kimondottan rusnyák, de a részletességük messze alulmarad a főbb karakterekének, animációik néhol darabosak. Egyáltalán nem zavaró. Talán ez legyen a legnagyobb bajunk. Cserébe a hangmérnökök ezúttal is remek munkát végeztek. A város felett lengedezve valóban elhisszük, hogy egy élő, nyüzsgő metropoliszban vagyunk, annak minden zajával, hanghatásával együtt. Ugyanez igaz természetesen a különböző effektek hangjaira is, amik mind-mind nagyban segítik a beleélést. Zene frontján megmondom őszintén, nem találtam olyan erősnek ezt a részt, mint a korábbi két játékot. A muzsikát amúgy ezúttal is John Paesano írta és mielőtt szó érné a ház elejét, egyáltalán nem rossz. Csak valahogy nem találtam olyan emlékezetes dallamot a repertoárban, mint az első részt főcímdala például.

A Marvel’s Spider-Man 2, ahogy elődjei sem, nem váltja meg a játékipart, sőt magát a „szériát” sem forradalmasítja. De nem is kell neki. Ahogy fentebb elhangzott, ami működik, azt nem kell megjavítani. És az Insomniac receptje működik, nagyon is. Soha nem volt még ilyen élvezetes Pókember játékkal játszani. Ráadásul hiszem, hogy nem csak a képregények rajongóinak lehet szórakoztató, mert mint nyílt világú akciójáték is működik. Remek történet, élvezetes játékmenet, megfelelő méretű térkép, ami éppen elég tevékenységgel van megtöltve és semmire nem kényszerít, szép látvány és magába húzó hangulat jellemzi. Kötelező darab.