A világűr hatalmas játszótér a filmesek fantáziájának is. Gondolhatunk például a Gravitációra, az Ad Astrára, vagy akár a Mentőexpedícióra. Ez utóbbi film egyébként szintén egy Andy Weir regény adaptációja, és sikere így cikkünk tárgyával kapcsolatban is némi bizakodásra adhat okot.

Egy tanár, Ryland Grace (Ryan Gosling) felébred a kómából. Nem sokkal később rájön, hogy egy űrhajón van. Kicsivel később a célja is eszébe jut: a Föld megmentése. Már csak a „Hogyan?” kérdésre kellene válaszolnia. Ennél jelen filmünk előzetese is többet árult el, de szerintem minél kisebb előzetes tudással megy valaki a moziba, annál érdekesebb élményben lesz része.

Persze a történettel a Miller-Lord rendezőpárosnak bizonyos szempontból könnyű dolga volt. Andy Weir azonos című regénye alapvetően is egy fordulatos, jól megírt történet. Mondhatni, adaptációért kiált. És bár az eredeti történetek kérlelhetetlen szószólói akár érvelhetnek is azzal, hogy megint nem sikerült semmi újat kitalálni, én inkább azt mondanám: ilyen minőségben adaptálni igenis művészet.

Itt-ott természetesen változtatni is kellett az eredeti történeten. Sokszor éltek például a sűrítés eszközével, de egy ötszáz oldalnál hosszabb regény esetében ez valahol természetes. Így Grace néha egy-egy problémát talán kicsit gyorsabban old meg a kelleténél. A rendezők kézjegye leginkább talán a film humorán érződik. A Miller-Lord páros itt-ott kicsit gyerekesebb módon viccelődik, mint ahogyan Andy Weir teszi. De azért alapvetően jól adja vissza a film a könyvet ebből a szempontból is. Illetve néhány karakter is kicsit nagyobb súlyt kap, ami szerintem jó irányban tér el kicsit az alapanyagtól.

Másra viszont alig lehet panasz a megfilmesítéssel kapcsolatban. Először is: Ryan Gosling valószínűleg Ryland Grace eljátszására született. Ez kis részt talán a monogramjuk egyezése is megmutatja… talán ennél is fontosabb viszont, hogy Gosling ügyesen találja meg az egyensúlyt a karakter humorosabb és drámaibb oldala között. És ez az egyensúly, hogy még egy igazán sorsdöntő szituációban sem kezd el fölöslegesen komolykodni sem a film, sem a könyv, a történet egyik fő erőssége.

A másik erősség természetesen a látvány. Ez a sci-fi a filmvásznakra termett. A rendezőpáros pedig szerencsére tudja ezt. Az űr végtelenje alapvetően is egy nagyon szemet gyönyörködtető, lenyűgözően impozáns, valahol egyszerre félelmetes és gyönyörű háttér. A filmkészítők tisztában vannak ezzel, és ügyesen megkomponált jelenetekben ki is használják az adódó vizuális lehetőségeket.

Ahogyan fentebb is írtam, minden bizonnyal célszerű minél kevesebb előzetes tudással megjelenni a moziteremben. Viszont egyszerűen muszáj leszögeznem: Rocky karaktere telitalálat. Az ő megjelenése kicsit már-már egyfajta buddy movie-vonulatot hoz be az erős sci-fi szál mellé. Lord-ék kicsit jobban ki is hangsúlyozzák ezt a regényhez képest. A mozis formátumhoz és nézői igényekhez alighanem jól illeszkedik ez a döntésük is.

Az A Hail Mary küldetés igazi nagybetűs Moziélmény. Olyan történetet tud elmesélni igényesen és filmtechnikai szempontból maximális hozzáértéssel, amiért ezt az egész mozgókép-dolgot kitalálták. Űrbéli jelenetei látványosak, szereposztása is remek, története pedig egyszerre csavaros és felemelő. Ezer Alien se tartson vissza senkit a mozizástól!