Ki bírja tovább? – Until Dawn filmkritika
Néhány éve felütötte a fejét az a trend, hogy elkezdték filmre adaptálni a különböző videojátékos címeket. Ez amennyire hálás, legalább annyira problémás dolog is egyben. Hálás, mert így készen vannak az alapok, vagyis a történet és a karakterek. Sőt, bizonyos videojátékok eleve filmszerűen vannak megcsinálva, szóval kvázi csak élőszereplőssé kell tenni őket. Problémás viszont azért, mert sok olyan az interaktivitást elősegítő játékmechanikai elem van, amelyeket nem igazán lehet filmre adaptálni és mivel ezek az elemek sokszor összefüggésben vannak a játék történetének az alakulásával, így sok esetben az is megsínyli ezt. Erre tökéletes példa a 2010-es Perzsia hercege, ami bár filmként nem annyira rossz. Viszont köszönő viszonyban sincs magával a játékkal. Hasonló a helyzet az Until Dawn-nal is, ami valamiért nem kapott valamilyen magyar címét. Azonban ez valamiben most mégis más.

Az Until Dawn egy 2015-ös videojáték, ami PlayStation exclusive címként jelent meg és egy afféle túlélő horror kalandjáték, ami eleve filmszerűen lett megvalósítva és a maga idejében egész jól is nézett ki. Ráadásul az egyik főszerepben az a Rami Malek volt, aki később a Bohém rapszódiában nyújtott alakításáért Oscar-díjat is kapott. A játék elég sikeres lett, amit mind a szakma, mind pedig a célközönség is szeretett. A különlegessé pedig abban rejlett, hogy bizonyos pontokon az egyes karakterek véglegesen meghalhattak és ennek kihatása volt a történet későbbi alakulására. Persze a sztori helyenként elég abszurd és bugyuta volt, de összességében véve működött. Azonban a filmes adaptáció jó szerével semmit nem vett át ebből és egy teljesen új megközelítéssel futott neki ennek az egésznek.
Az Until Dawn film története röviden abból áll, hogy egy öt tagú fiatalokból álló csapat, akik egy afféle rekreációs túrán vesznek részt, mivel az egyikük húga nem sokkal ezelőtt rejtélyes körülmények között eltűnt. Ezért felkeresik azt a helyet, ahol a lányt utoljára látták, amiről mint az menetközben kiderül egy misztikus hely, ahol éjszakánként az arra tévedők belekerülnek valamiféle időhúrokba és innentől kezdve az a feladatuk, hogy valahogyan éljék túl hajnalig. Innen jön ugye az eredeti cím is.
Természetesen a hely rájuk szabadít mindenféle horrorisztikus dolgot, amik között látszólag semmi rendszeresség vagy logikai összefüggés nincs és kezdetben úgy tűnik, mintha ez az egész történet csak valami elcseszett baromság lenne, aminek semmi értelme. Azonban a film és azon belül a karakterek is ezt szintén ugyanígy élik meg és így konkrétan a közönséggel együtt fedezik fel, hogy pontosan mi is ez az egész? Mi és miért van? Szóval van egy afféle interaktív jellege is a dolognak, igaz nem annyira mint a játék esetében.

Persze ahhoz, hogy mindez megfelelően működjön elsősorban jól megírt és szerethető karakterek kellenek, akikkel a néző ha nem is feltétlenül tud azonosulni, de legalább tud értük aggódni. Már pedig ez az öt főszereplő ha nem is feltétlenül mindannyian rendelkeznek Shakespare-i mélységekkel legalább szimpatikusak és ami talán a legfontosabb, hogy adott körülményekhez képest teljesen reális döntéseket hoznak. Ha pedig még sem, akkor általában valamilyen érzelmi befolyás alatt állnak. Például ki ne szaladna be egy sötét erdőbe, ha az eltűntnek nyilvánított testvére segélykiáltásait hallaná?
Emellett a film másik nagy erénye az atmoszférája. Baromi ijesztően van megcsinálva ez az egész erdőbéli víkendházas közeg. A sötétség sok esetben tényleg elég nyomasztó és félelmetes. Ráadásul soha sem lehet tudni, hogy éppen mi fog majd történni. Tehát ergo a film még kiszámíthatatlan is. Illetve nem mellesleg sokszor tényleg képes a frászt hozni a közönségre. Például van egy jelent a filmben, amire az egész moziterem egy emberként döbbent meg, hogy ez most mégis mi a… fene volt. Erre amúgy a film ad egyfajta a magyarázatot, ami a maga nemében véve logikus, ám fogalmazzunk úgy, hogy meg tudom érteni azokat, akik inkább ráhagyják az egészet.
Végszó
Összességében véve az Until Dawn egy meglepően jó film lett. Noha adaptációként elég nehezen értelmezhető. Lényegében véve csak a játék címét tartották meg. Viszont, aki szereti az izgalmas, érdekes és ijesztő filmeket azoknak mindenképpen csak ajánlani tudom.