Jelenleg a piacon jó krimiből nem éppen akad bőség, legalábbis ami a sorozatokat illeti. Igazán kiemelkedő alkotásként még mindig a kultikus Twin Peaks-et vagy a True Detective első évadát szokás emlegetni. A Netflix legújabb üdvöskéje, a Vad természet azonban az előzeteseiben azt ígérte, hogy e szériák nyomdokaiba kíván lépni mindezt megfűszerezve egy jó adag neowestern életérzéssel. A kérdés már csak az: sikerült-e neki?

A történet szerint az amerikai Yosemite Nemzeti Parkban egy nő holtteste két hegymászóra zuhan. A jelek arra utalnak, hogy a természet nem volt kíméletes a hölgyhöz: valószínűleg farkasok támadták meg, és kergették le a szikláról. Ám az ügyhöz kirendelt Turner nyomozó (Eric Bana) mást sejt a háttérben. Nem is akárki ő: a Nemzeti Park Szolgálat Különleges Nyomozói Osztályának speciális ügynöke. Így hát megkezdődik a mélyebb nyomozás a nő halála körül, amely nem várt fordulatokhoz és tragédiákhoz vezet, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Aki Twin Peaks– vagy True Detective-szerű csavarokra, netán összetett történetre számít, az jó eséllyel csalódni fog a Netflix legújabb sorozatában. Ugyanis még a True Detective utóbbi évadai is több eredetiséget mutattak fel, mint a Vad természet. Nehéz elképzelni, mi készült ezen öt évig, hiszen a készítők fogták a krimi műfaj összes ismert kliséjét, és összegyúrták azokat egy hatrészes sorozattá. Van itt alkoholista, elvált nyomozó, korrupt rendőr, és minden más, ami csak elő szokott fordulni, kivéve az eredetiséget és az izgalmat. A jól ismert panelek miatt a fordulatok jelentős része előre kiszámítható, ami nem kis mértékben rontja a sorozat élvezeti értékét.

A neowestern elemekkel sem tud mit kezdeni a sorozat: az indián szál csupán alibiből van jelen, az amerikai vidék romantikus bemutatása pedig túl felszínes. Ezt a topikot a Yellowstone már sokkal mélyebben és részletesebben körbejárta. A Vad természet inkább csak felületesen érinti ezeket, így a nézőjében inkább hiányérzet hagy maga után, mintsem érdekes dilemmákat és elgondolkodtató mondanivalókat. Egyedül a karakterek személyes drámája működik igazán, csakhogy az sem tart ki hat részen át. A nyomozás hamar unalomba fullad, és a végső megfejtés inkább csalódáskeltő, mint kielégítő.

A színészi alakításokra viszont nem lehet panasz. Eric Bana talán pályafutása egyik legjobb játékát nyújtja az alkoholista, elvált nyomozó szerepében. Habár a karaktere nem sok újdonságot tartogat, Bana végtelenül hitelesen és emberközelien kelti életre Turner nyomozó személyes tragédiáját. A többiek is remekelnek: Sam Neill, Rosemarie DeWitt, Lily Santiago és Wilson Bethel egyaránt parádés alakításokat nyújtanak. Kár, hogy a történet nem lett ennyire acélos.

A látványvilágra azt tudom írni, hogy megosztóra sikeredett. A tájak valóban lélegzetelállítóak, az operatőri munka révén a sorozat meseszép környezetbe ágyazza az egyébként sablonos történéseket. Annak ellenére, hogy nem is Amerikában, hanem Kanadában forgatták az egész sorozatot. Viszont a CGI-állatok minősége sokszor kizökkenti a nézőt: a szarvascsordák még elmennek, de egyes VFX-megoldások (digitális sas és medve) kifejezetten gyengék. Ez különösen akkor zavaró, amikor a történet éppen a természet közelségét próbálja érzékeltetni. Legalább a lovak valódiak voltak.

A Vad természet-ben ott lett volna a lehetőség, hogy egy újabb kiemelkedő krimisorozat szülessen a személyében, ám a készítők sajnálatos módon megelégedtek a megszokott panelek ismételgetésével. Ennek eredménye egy minden szempontból átlagos történet, amelyet a kiváló színészi alakítások és a lenyűgöző környezeti elemek próbálják megmenteni az unalomba fulladástól. Azok, akik csavaros nyomozásra és egy új True Detective-re vágynak, nem itt fogják megtalálni a számításaikat. Viszont akik egy különleges atmoszférával és látványvilággal rendelkező, de történetében sablonos krimire kíváncsiak, azok bátran bepróbálhatják, csak ne ijedjenek meg a CGI-állatoktól útközben.