Apple TV+, Sorozat

Harcban a nevekkel – Chief of War/Hadvezér kritika

Jason Momoa neve valószínűleg sokak számára ismerős lehet. Eleve van egy igen jellegzetes megjelenése és az idők során behúzott olyan ikonikus szerepeket, mint a Trónok harca Khal Drogo-ja, vagy akár Aquaman. Ugyan a színészi teljesítményéről lehetne mit vitatkozni, azonban egy valamit kétségtelenül nem lehet elvenni tőle, még pedig azt, hogy Jason Momoa menő. Mármint bakker a csávó képes volt menővé tenni még a vakságot is. Lásd a SEE című sorozat. Így hát mivel feltehetően mostanra Momoa úgy érezte, hogy kellő mennyiségű ismertségre és szakmai jártasságra tett szert, ezért Momoa most belevágott egy olyan projektbe, ami az elmondása szerint mindig is egy afféle vágyálom volt a számára. Nevezetesen hogy bemutassa születési helye Hawaii történelmi és kulturális hátterét egy nagy költségvetésű produkcióban. Ez lenne a Chief of war, avagy magyar címén a Hadvezér, amit szintén az AppleTV karolt fel.

Jelenleg és úgy általában véve is kétségkívül van igény a történelmi témájú alkotásokra. Pláne hogyha azok még ilyen úgymond el nem mesélt vagy kevésbé ismert eseményekre per személyekre koncentrálnak. Ennek ékes bizonyítéka A sógun, ami mondjuk persze csak részben történelmi, vagy akár hazai vonatkozásban a Hunyadi sorozat is. Márpedig a Hawaii szigetek egyesítésének és még inkább gyarmatosításának története tényleg van annyira érdekes, mint amennyire nem ismert. De akkor nézzük is át röviden a történelmi hátteret.

A XVIII. század vége felé járunk, amikor is az Egyesült Államok már létrejött és a világ vezető hatalmai nagyban gyarmatosítanak mindent, amit csak lehet. Eközben a Hawaii szigeteken véget nem érő háborúskodás zajlik a különböző királyságok, szám szerint pontosan négy nagy királyság között. Noha a sorozat cselekménye szerint a gyarmatosítók korábban már kapcsolatba kerültek a hawaii őslakókkal, sőt sokat emlegetik a legendás Cook kapitány halálát is, aki egyébként tényleg Hawaii-on halt meg egy a bennszülöttekkel való nézeteltérés miatt. Ráadásul bejön a képbe valami helyi jóslat is. Szóval elég feszült az alaphelyzet az egész szigetországban.

Itt veszi fel a fonalat a sorozat cselekménye főszerepben Jason Momo-ával, aki ezúttal író, rendező és producer is ebben az alkotásban. Valamint ő alakítja Kaina karakterét, aki amúgy egyébként egy valóban létező személy volt. Kaiana egy afféle hadúr, aki jelenleg elvonultan él a családjával, ám a királya, a megszállott Kahekili, akit Temuera Morisson játszik ismét hadba hívja, mondván, hogy veszélyben a népe és csak Kaiana tudja őket megmenteni. Ám Kahekili természetesen csak átveri Kaianat, aki emiatt menekülni kényszerül ám bosszút esküszik az őrült király ellen.

Így sodorja össze őt a sors a fehér emberekkel, akikkel végül is lepaktál. Illetve a családja lévén összeköttetésbe kerül egy másik rivális királysággal, akik bár szimpatizálnak az ügyével, viszont náluk meg éppen egy polgárháború van készülőben. Ugyanis a jelenleg regnáló király, aki az elmondottak alapján ugyanaz a személy, aki Cook kapitányt is megölte éppen haldoklik és utolsó rendeletével kvázi felosztja a királyságot a fia Keoua és az unokaöccse Kamehameha között. Természetesen Keoua ezt rossz néven veszi és hadat üzen Kamehameha-nak. Persze mind ez alatt történnek még más egyéb dolgok, de arról már spoileres lenne bármit is mondani.

Szóval lényegében adott egy izgalmas királydráma. Egy afféle bosszúsztori. Valamint egy amolyan kulturális tárlatvezetés. Ugyanis a készítők látványosan nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy minden korhű és autentikus legyen. A fegyverek, amelyek mind fából készültek és bár elsőre nem tűnnek olyan veszélyesnek, mint a fémből készült társaik. Ám a sorozat igen hamar bemutatja, hogy bizony igen hatásosan is lehetett ezekkel harcolni. Emellett teret kap még az őslakosok vallási és kulturális szokásaik. Illetve hogy milyen volt a társadalmi berendezkedésük. Azonban van egy pár dolog, ami képes lehet elidegeníteni a közönség egy részét.

Egyfelől ugye az autentikusság miatt az őslakosok sokszor a saját nyelvükön beszélnek, ami így feliratozva van. Noha a harmadik résztől kezdve a gyarmatosítók megjelenésével, spoiler, ezt igyekeznek valamelyest feloldani. Ehhez kapcsolódóan jönnek még azok a bizonyos nevek. Bevallom én több fontosabb szereplőnek egyszerűen ha akarnám, se tudnám visszamondani a nevét, mert annyira kimondhatatlan és megjegyezhetetlen. Habár azt azért meg kell hagyni, hogy ezzel valószínűleg a készítők is tisztában voltak és amennyire lehetett azért igyekeztek legalább megjelenésükben jól megkülönböztethetővé tenni az egyes szereplőket. Viszont megértem azokat, akik így a sorozat felére már azt se tudták, hogy ki kicsoda.

Másfelől pedig és lehet hogy most ezért kapni fogok, de nem érdekel, mert azok a jelmezek. ATYAÉG!!! Oké, persze értem én hogy ez egy ottani kulturális sajátosság, amit részben valószínűleg az indukált, hogy limitáltak voltak a hozzáférhető nyersanyagok. De amikor az ember meglátja azokat a tolldíszes, színes szőrme sapkákat meg köpenyeket vagy még inkább azokat a kókuszdió sisakokat… hát barátom engem aztán nem érdekelne, hogy milyen előkelő nemes vagy éppenséggel akár király az a bizonyos illető ott fetrengenék a röhögéstől. Pláne harcközben, amikor ugye ezekre a polinéz sziget kultúrákra jellemző ilyen harci huhogásokat csinálják. És igen van ilyen jelenet.

Persze idővel ezeket a dolgokat meglehet szokni. Valamint, mint azt már említettem a történet maga egyébként érdekes és izgalmas. Noha nem állítom, hogy a szereplők mindegyike kellő mértékben érdekes, illetve persze a sorozat egyes részei meglehetősen lassúak. Ám ez mind persze csak alapozás a későbbi eseményekhez. Noha nem tudom hány évadosra tervezik ezt az alkotást, bár így az eddigi cselekményből és a SEE sorozatból kiindulva olyan három évadra tippelnék. Noha bevallom nem értem, hogy miért nem lehetett tíz részes az első évad.

Amit még mindenképpen szeretnék kiemelni azok a harcjelenetek. Főleg az utolsó részben, ami amellett hogy rendkívül véres és erőszakos, mégis látványos és követhető. Noha meg kell hagyni azért, megvannak a maga bizarr jelenetei. Ám ezek is inkább csak a polinéz sziget kultúra miatt vannak, amelyek így nekünk az európai hadviseléshez szokott társadalomnak olyan furcsa. Viszont legalább az is kiderült, hogy Jason Momoa rendezni is tud.

Végszó

Igazából én csak ajánlani tudom mindenkinek ezt az sorozatot. Ugyan van pár dolog, amit meg kell szokni benne. Ám ha ezen túl tud lépni valaki, akkor egy nagyon minőségi és egyedi alkotáshoz lesz szerencséje.