A tizenhárom éve csendes város

A Silent Hill története 1999-ben kezdődött, amikor PlayStation 1-re megjelent a széria első része, amelyben Harry Masonnel kellett megtalálnunk elveszett lányunkat a ködbe burkolózott városban. Azóta több évtized telt el, felnőtt néhány generáció, és a sorozat számos hullámvölgyön ment keresztül.

Most azonban hosszú hallgatás után visszatért a Konami. Tizenhárom év után egy új, számozatlan epizóddal próbál ismét életet lehelni a legendás horroruniverzumba. Vajon sikerrel vették a nagy kihívást, vagy rossz döntés volt az eddig inkább kisebb projekteken dolgozó, tajvani székhelyű NeoBards Entertainmentet (Resident Evil Resistance, Resident Evil Re:Verse, Dead Rising Deluxe Remaster) megbízni egy ekkora feladattal?

Lássuk, hogyan sikerült a Silent Hill visszatérése – de ígérem, megpróbálom rövidre fogni.

A hagyományok fogságában

Az 1960-as években járunk, egy fiktív japán városban, Ebisugaokában. A történet helyszínéül ezúttal nem a megszokott amerikai Silent Hill szolgál.
A széria identitását a kezdetektől az ikonikus, ködbe burkolózott város határozta meg, így sokak számára furcsa döntés lehetett a cselekmény áthelyezése egy távol-keleti országba.
A producerek ezzel a lépéssel azonban azt szeretnék hangsúlyozni, hogy a Silent Hill már nem csupán egy hely, hanem egy univerzális fogalom: a sejtelmes köd, a bűntudat és a karakterek pszichológiai borzalmainak szimbóluma.

A franchise ezzel – ha nem is véglegesen – elmozdul a megszokott környezetből, és hasonlóan bátor irányváltást hajt végre, mint amit a God of War tett 2018-ban.
Kérdés, hogy a játékosok miként fogadják majd ezt a váltást, de tény, hogy ez egy bátor és szükséges lépés a sorozat életében. A döntés lehetőséget teremt a hosszú távú kísérletezésre, és arra, hogy egyedi projektek születhessenek a jövőben.

A köd újra lecsap

A főszereplő Shimizu Hinako, egy középiskolás diáklány. A Silent Hill franchise történetében ez már a harmadik alkalom, hogy női főhőst irányíthatunk – ha beleszámítjuk a Short Message-t is.
A történet szempontjából kulcsfontosságú döntés volt, hogy női szemszögből mutassák be az 1960-as évek konzervatív japán társadalmát. Látszik, hogy a fejlesztők komolyan vették a feladatukat, így a korrajz kifejezetten hitelesre sikerült.

Ebisugaoka városa részletesen kidolgozott, atmoszférája pedig erősen idézi a klasszikus Silent Hill hangulatát. A kulturális sokk azonnal érezhető. Különösen akkor, ha nem vagyunk jártasak a japán hagyományokban. Szerencsére a játék naplóbejegyzései folyamatosan bővítik a történetet, a karakterek hátterét és a helyi szokásokat, így fokozatosan betekintést nyerünk a második világháború utáni vidéki Japán életébe.

A sztori egy megható visszaemlékezéssel indul, Akira Yamaoka hamisíthatatlan dallamaival kísérve, hiszen nélküle már évtizedek óta elképzelhetetlen egy Silent Hill játék. Rögtön bepillantást nyerünk Hinako nem éppen idilli családi életébe is. A nyitójelenet egy heves veszekedéssel kezdődik, amely után a lány elmenekül otthonról, és barátaihoz indul.
Már a városba vezető úton megmutatja a NeoBards fejlesztőcsapata, hogy pontosan tudják, mitől lesz egy játék Silent Hill. A kihalt, ködbe burkolt utcák felfedezése azonnal megalapozza a későbbi, atmoszférikus borzongást.

A két világ között

A Silent Hill F megőrizte a sorozat jellegzetes elemeit, mint a harmadik személyű nézet és a korlátozott fegyverhasználat. A történet két idősíkon játszódik. Az egyik Ebisugaoka városa és környéke, a másik pedig egy sötét, túlvilági dimenzió. A játék elején még nem világos, hogyan kapcsolódik össze a két világ, de később kulcsfontosságú szerepük lesz. Mindkettő világot bejárhatjuk, és ellátmányt gyűjthetünk, amivel a gyógyulást, fejlesztéseket és fegyverjavítást könnyíthetjük meg.

Érdemes megjegyezni, hogy a túlvilágon használt kötszerek és gyógyszerek nem töltődnek vissza a valóságba visszatérve, míg a fegyverek a másvilágon nem sérülnek, így ott bátran használhatók. A valóságban azonban el tudnak törni, és csak javítókészlettel állíthatók helyre, amelyeket a pályákon találhatunk. Ez arra ösztönöz, hogy mindig átgondoljuk, mit érdemes megjavítani.

A játékban egyszerre legfeljebb három fegyvert tarthatunk magunknál, és harc közben is válthatunk közöttük. A gyors ellenségek miatt érdemes előre eldönteni, hogy közelharci vagy távolsági fegyvert használunk. Lőfegyverek ezúttal nincsenek – Hinako, a játék főhőse egy japán diáklány –, így a klasszikus eszközökre, mint a vascső, kés, baseballütő vagy más gyors és lassú fegyverekre kell támaszkodnunk.

A tárgymenedzsmentet is átdolgozták. PlayStationön az R1 gombbal két előre beállított felszerelés slot között válthatunk harc közben, így a felfedezés folyamata nem szakad meg. A teherbírásunkat a pályákon található tárhelybővítésekkel növelhetjük, ami hosszabb távon jelentős előnyt fog jelenteni.

Ki is vagyunk valójában?

A harcrendszert sokan kritizálták, de fontos hangsúlyozni, hogy a Silent Hill játékok sosem a kifinomult harcra épültek. A Silent Hill F harca egyszerű, de hatékony: gyors és lassú, erősebb támadások váltakoznak, van fókusz mód is, amely főzetekkel vagy imával tölthető vissza, és lehetővé teszi, hogy hosszan lenyomva az R2 gombot végzetes csapást mérjünk az ellenfélre. A támadások és kitérések az állóképességet fogyasztják, így minden elhibázott mozdulat súlyos következményekkel jár. A játék során talizmánokat is gyűjthetünk, amelyek különféle bónuszokat adnak. Kezdetben kettőt viselhetünk, később ez is bővíthető.

Fejlesztéseinket az oltárként szolgáló mentési pontoknál végezhetjük el. Növelhetjük Hinako életerejét, állóképességét és hitét bizonyos tárgyak felajánlásával vagy akár kreditekért cserébe. Fontos azonban, hogy melyik világban fejlesztünk: a túlvilágon végrehajtott fejlesztések csak ott érvényesek, és ugyanez igaz fordítva is.

A rejtvények sem hiányozhatnak egy Silent Hill játékból. Viszonylag logikusak, érthetőek, de gyakran kreatívak és kihívást jelentenek. Az adott rejtvényeket automatikusan rögzít a napló ezzel is segít a játék során, ha elakadnánk. A rejtvények közül külön kiemelkedő a promóciós anyagokban is látható madárijesztős fejtörő, ami az egyik legemlékezetesebb puzzle a játékban. Silent Hill F tehát hű marad a sorozat hagyományaihoz, miközben friss mechanikákkal és újításokkal gazdagítja az arra fogékony horrorrajongók élményét.

A ki nem mondott szavak súlya

A történet során több érdekes mellékszereplő is felbukkan, akik fontos szerepet játszanak Hinako útján. Különösen titokzatos a túlvilági rókamaszkos férfi, aki minden alkalommal segít a főhősnek a túlvilági dimenzióban. A nyájassága mögött azonban rejtőzik valami sötétebb, amelyre a játék első végigjátszásakor nem kapunk kielégítő választ. A fejlesztők szándékosan hagyták így, hogy a karakter háttere csak a játék többszöri felfedezése során táruljon fel.

Ahogy a régebbi Silent Hill részeknél, itt is több befejezés érhető el. Az első végigjátszás során minden játékos azonos befejezést kap, de az Új játék+ mód nyitja meg a többi lehetséges végkimenetelt. Ezekhez a View Endings menüpontban férhetünk hozzá, ahol útmutató segíti a játékost a különböző befejezések feloldásában. Ha a normál befejezést nem számoljuk, az Új játék+ során négy további befejezés érhető el, amelyek mind más-más aspektusát mutatják meg a történetnek.

Az Új játék+ nemcsak új befejezéseket hoz, hanem új fegyvereket, párbeszédeket, feljegyzéseket és ellenfeleket is. Ez lehetővé teszi, hogy a játékos mélyebben elmerüljön a történetben, és új összefüggéseket fedezzen fel. Emellett a napló folyamatos böngészésével további érdekességeket tudhatunk meg Hinako barátairól és érzéseikről, így a játék második végigjátszása során sok eddig rejtett részlet is értelmet nyer.

Egy új klasszikus modern köntösben

A Silent Hill F minden elemében hű marad a sorozathoz, miközben a NeoBards egy modern klasszikust alkotott. A történet prezentálása egyszerre sokkoló és megrendítő, és több végigjátszással újabb rétegeit is felfedi. A vizuális megjelenítés és az okosan felépített narratív immerzió végig kitart, miközben a rejtvények és a játékmenet kihívás elé állítják a szürkeállományunkat és a reflexeinket egyaránt.

A harcrendszer és a tárgykezelés tipikusan Silent Hill-es módon korlátozott, így a játékosnak mindig mérlegelnie kell, hogyan használja fel az erőforrásait. Ez a gondosan kialakított feszültség a sorozat legfontosabb jegyeit idézi, miközben a modern mechanikák új dimenziót adnak a játékélménynek.

A NeoBards és Ryukishi07 (When They Cry) munkája hasonló hatást ért el, mint amit a Capcom a Resident Evil 7-tel. Egy új irányt és alapokat fektettek le egy 26 éves franchise számára, miközben megtartották annak jellegzetes, hamisíthatatlan elemeit. Akira Yamaoka és társszerzői pedig újabb, zseniális zenei albummal gazdagították a sorozatot.

A Silent Hill F nem feltétlenül lesz az év játéka mindenki számára. Ez köszönhető a megosztó harcrendszerének és az ázsiai környezetnek. A sorozat rajongóinak azonban pontosan azt adja, amire 13 éve vártak: egy kiváló, szimbolikával teli játékot, amely mély emberi történeteket mesél el, és hű marad a sorozat identitásához.