Annyi meg annyi könyv, film és sorozat szól a börtön létről, az elítéltekről, mégis kevés az, ami ténylegesen visszaadja azt a világot. Persze, itt most csak a szórakoztató történetekről beszélek, a dokumentum jellegű feldolgozások egy külön fejezet. De nem kell messzire menni, a haza irodalomban is nem egy olyan szerző van, aki erre építi fel a könyvét. Aztán hogy az mennyire fikció, mennyire ismerte meg a börtönök felépítését, és ha valóságos börtönről beszélünk, járt-e ott – mert bizony van rá lehetőség, csak nem olyan egyszerű – az már nagyon eltérő lehet. Közülük most B. E. Belle Ártatlanok című regényéről hoztam az írásomat.

B. E. Belle – vagy polgári nevén Barát Enikő – a fiatal hazai írók táborát erősíti. Közel sem mondható már egy könyves szerzőnek, hiszen egy egész listát össze lehet állítani a műveiből. Ezek között szerepel olyan munkája is, ami a saját életéről szól, de akad olyan, ami a tánc nem is olyan szép világába kalauzolja el az olvasókat. Ez utóbbiról szintén elmondható, hogy közel áll hozzá, mivel nagyon sokáig táncolt, majd tanította is. Mint személy, elég megosztó tud lenni, és lehet szeretni vagy nem szeretni, de az biztos, hogy az írásai elgondolkodtatóak és mélyek; a témái nem mindig hétköznapiak, vagy nem olyanok, amiről könnyű beszélni. Elég nyersek tudnak lenni az írásai, így aki a viráglelkű irodalmat keresi benne, meg fog lepődni, mennyi káromkodást tartalmaznak. Ettől függetlenül szerintem mindenki megtalálja a listából a hozzá közel álló gondolatokat.

Minden újítás és kezdet nehéz

B. E. Belle-nek nem az Ártatlanok az első börtönsztorija. Ez Elítéltek nagyjából egy évvel az új történet előtt jelent meg. Abból a szempontból is különleges volt, hogy ez volt a nyitó könyv a színes lapok világába, a fekete alapon fehér betűkkel pedig tényleg kuriózumnak számított. Aztán megjelent ez a regény a maga zöld lapjaival, ami már több problémába ütközött a megjelenés előtt is. Kezdetnek nem is olyan egyszerű színesen nyomtattatni egy könyvet, mint ahogy mi gondoljuk. A színes nyomtatásnak olyan költségei vannak, amit elég nehéz megfizetni. Ennek következtében került másik földrészre a kibocsátás feladata, majd a beutaztatása sem ment zökkenőmentesen.

De a lényeg, mindenki örül, ideért. Majd jöttek az újabb problémák: büdös és esik szét. Szóval elég hányattatott sorsa lett ennek a könyvnek. Bár csak a személyes véleményem, de a szaga elpárolgott, ahogy olvastam; a szétesés körüli hisztit meg nem is értettem, eddig is voltak könyvek, amik sajnos egy olvasással romokba lettek – és azokat nem is cserélték szó nélkül. Én személy szerint hálás vagyok az írónőnek, hogy ezt vállalta az olvasókért, és bízom benne, hogy a sok támadás ellenére is képes lesz még folytatni ezt a munkát. Mert támadni azt könnyű… És még azt hinnénk, az olvasó közösség tud normálisan viselkedni.

Amint sikerült túllépni azon, hogy nem a legkellemesebb festék szagot árasztja a könyv, már máshogy kell rá tekinteni. Először is az, hogy zöld színűek a lapok, már önmagában különlegessé teszi az egész felépítését. Másodszor ott vannak a tagolásnak használt festményszerű képek, amik egyszerűen csodálatosak. Nem tudom, ki hogyan volt vele, de én nagyon el tudtam mélázni rajtuk olvasás közben. Persze, aki már olvasta a “fekete könyvet”, annak ez nem volt meglepetés, viszont aki először találkozik ezekkel a részletekkel, biztosan fenn fog akadni eleinte rajta.

Nem mindenki olyan, mint elsőre mutatja magát

Mint ahogyan a könyv borítóján olvasható, ez is egy börtönsztori, szóval sokat nem spoilerezek el vele, ha elárulom, hogy a börtönéletről, a börtönben töltött időről szól a könyv. Legalábbis a nagy részében. Mivel a két főszereplőnk, Rosabelle Carter és Caleb Norton nem elítéltek, hanem felügyelők, így nekik van olyan életük, ami a falakon kívül zajlik, és azt is nyomon követhetjük. De hogy pontosan ki hogyan él, az már nagyon sokat elárulna róluk, szóval a továbbiakban csak nagy körvonalakkal tudok róluk mesélni.

Történetünkben Caleb a jófiú, aki az egész életét a rosszak között töltötte, felügyelőjük, sőt, ma már főfelügyelőjük. Tudja, milyen az élet, de igyekszik, hogy jó példát mutasson a kislányának. A munkahelyén becsületesen, jól dolgozik, és a kollégáktól is ezt várja el. Rosabelle ellenben csak a rosszat látta maga körül, sőt, elég rosszat is tett már életében. Felügyelő sem azért akart lenni, hogy jóvá tegye a bűneit. Nem is feltétlenül az önös érdekei miatt, a családja befolyása sokkal nagyobb volt nála. Aztán ott vannak az elítéltek, akik pedig természetesen mind ártatlanok… Legalábbis annak vallják magukat. Persze ez így elég egyoldalú leírás, és nem is lenne érdekes, ha valaki csak jó vagy csak rossz. Meg ugye ilyen nem is igazán létezik. Erre nagyon jó példát mutatnak a mellékszereplők.

Korrupció, korrupció mindenütt

A csavar akkor jön el, mikor Rosabelle bekerül abba az adott börtönbe, és Caleb lesz a felettese. Persze, akkor még senki nem tud a másoktól semmit – legalábbis naivan azt hihetjük. Majd szépen sorban, oldalról oldalra, fejezetről fejezetre egyre többet ismerünk meg róluk és a környezetükről. Caleb már nem is annyira jó, hiszen ő maga mondja meg, hogy akár ölni is képes lenne a lányáért. Az ő felettese és pár beosztottja még annál is rosszabb. Nem áll távol tőlük, hogy egy kis plusz bevételért beálljanak a rossz oldal mögé. Rosabelle titkairól már nem is beszélve: hazudik Calebnek, aki már nem csak a felettese; hazudik Caleb lányának, aki már nem csak a felettese lánya; megöleti a baráttá lett kollégáját, mert fél a lebukástól. Szóval igen, hamar eldurvul a buli ott bent. Pedig a bent ülő férjéről még nem is beszéltem, akinek nem véletlenül Sátán a beceneve.

Alapvetően ha ennél többet árulnék el a sztoriról, már nem biztos, hogy annyira nagyot ütne az a fordulat, mint ami olvasás közben érheti az embert. Igaz, ha már férfi-nő páros a főszereplő, nem jelent akkora meglepetést, hogy rengeteg érzelem van benne. De nem ám a csöpögős fajtából, hanem az olykor fájdalmas, két külön világban élő verzióból. Bár akadtak hibái a könyvnek, ez a történetet semmilyen módon nem befolyásolja, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ezeken lépjen túl. Vagy ha valakit ennyire zavarnak ezek a külsőségek, akkor szerezze be e-könyvként, amint erre lesz lehetőség – jelenleg még nincs a kiadónál, de biztosan lesz erre is alkalom. A végén pedig rengeteg gondolkodni valót ad a társadalmunk morális szintjéről.