A Ubisoft manapság nem tartozik a legkedveltebb játékkiadók közé. Ez több múltbéli baklövésre vezethető vissza. Ennek az egyik ok az, hogy a cég elvesztette korábban rá jellemző kreatív és kísérletező státuszát. A francia kiadónál leginkább olyan franchiseok kerültek a középpontba az utóbbi időben, mint az Assassin’s Creed és Far Cry, miközben olyan klasszikus franchise-ok maradtak parlagon, mint a Prince of Persia, a Splinter Cell, a Rayman vagy a Beyond Good and Evil. Ezen a tendencián egyelőre a gyengébb pénzügyi eredmények sem változtattak, és a közeljövőben sem látszik jelentős fordulat a vállalat stratégiájában.

A párizsi Góliát

A Ubisoft továbbiakban is a mikrotranzakciók által termelt bevételekben látja a jövőt. A stúdióik jelentős része tömeggyártásban vesz részt. Az, hogy ez a stratégia hosszú távon hova vezet, még kérdéses, de én sajnálnám, ha Európa egyik legnagyobb játékkiadója saját magának ásott gödörébe esne bele. A nemrég a Tencenttel kötött megállapodásuk jelenleg friss tőkét biztosít nekik, ami átmeneti segítséget jelenthet. Azonban a kritikus hangok szerint a Ubisoftnak ideje lenne újra előtérbe helyezni az eredeti ötleteket és az elhanyagolt IP-ket. A túlzott profitmaximalizálás ugyanis veszélyeztetheti azt, ami miatt a játékosok valaha megszerették a céget.

Az elbaltázott marketing

Az Assassin’s Creed Shadows megjelenése nem volt zökkenőmentes. A stúdiót és a fejlesztőket rengeteg kritika érte a történelmi pontatlanságok miatt. A szakértők egyöntetűen kifogásolták, hogy a játék nem tartja tiszteletben a japán kultúrát, és emellett a történelmi hitelessége is megkérdőjelezhető. A vádak különösen azért váltottak ki nagy felháborodást, mert a Ubisoft korábban kijelentette, hogy a produktum történelmileg hű lesz. Később azonban visszavonulót fújtak, és hangsúlyozták, hogy számukra fontos a történelmi pontosság, de emellett az alkotói szabadság is, és a kreatív történeti döntésekért a fejlesztők felelnek.

A nyilatkozatukban kiemelték, hogy a Shadows sokkal inkább egy történelmi fikció, mintsem a feudális Japán valós interpretációja. Most nézzük meg, hogy a legtöbb dislike-ot kapott Assassin’s Creed játék miként teljesít a gyakorlatban. Ne ítéljük meg csupán a külsejéről. Vegyük górcső alá a Ubisoft legújabb nyílt világú szerepjátékának minden aspektusát. Vajon a rejtett penge még mindig ugyanolyan élesen vág, mint régen?

Assassin’s Creed Tsushima?

Az Assassin’s Creed: Shadows az 1570-es években, az Azuchi–Momoyama-korba (1573–1600) kalauzolja el a játékosokat. Ez a korszak a Sengoku-időszak végét mutatja be, amikor Oda Nobunaga igyekszik egyesíteni Japánt. A játék cselekménye az 1581-es Iga-provincia elleni Nobunaga-féle hadjárattal kezdődik, amelynek célja az Iga-földön élő shinobi klánok legyőzése volt. A játékos Kyoto, Osaka, Kobe és Iga városait fedezheti fel, amelyek részletesen rekonstruált épületekkel, például Takeda várával gazdagítják a világot. A történelmi kontextust a korszakban megjelenő portugál kereskedők és jezsuita misszionáriusok is tovább színesítik.

A játék két főszereplője Naoe, az Iga provinciából származó shinobi lány, és Yasuke, az afrikai származású harcos, aki portugál kereskedők révén került Japánba, és Oda Nobunaga szolgálatába állt. A történet Nobunaga Iga elleni hadjáratával indul, amely során megismerjük mindkét főhőst. A csatában végül Nobunaga csapatai győzedelmeskednek. Naoe és apja menekülés közben a Shinbakufu nevű szervezet támadásának esik áldozatul, akik elrabolják tőlük a titokzatos családi örökséget őrző dobozt. Innentől Naoe feladata apja halálának megbosszulása és a családi ereklye visszaszerzése, ami egy bizonyos szálon kapcsolódik az asszaszin rendhez.

Japán és Nyugat találkozása

A Ubisoft Quebec remek munkát végzett az újkor küszöbén álló Japán megalkotásakor. A környezet rendkívül részletgazdag, az épülő nagyvárosok pedig lenyűgöző látványt nyújtanak. A feljavított Anvil motornak köszönhetően a növényzet és a harci animációk látványos fejlődésen estek át, ugyanakkor az arcmimikák és egyes átvezető jelenetek néha nem hozzák a tripla-A kategória színvonalát.

A játékmenet felépítése követi az előző Assassin’s Creed részek receptjét. Adott egy hatalmas térkép, amelyet egy rövid prológus után szabadon bejárhatunk. A különböző régiók azonban szinthez kötöttek, így alacsonyabb szinten nem ajánlott ezekre tévedni, mivel egyetlen az ellenfél által bevitt jól irányzott csapás is végzetes lehet. Az ellenséges táborok felszabadítását és az ezekért járó jutalmakat itt is alkalmazzák. A fejlődési rendszer a megszokott gyűjtögetésen és felfedezésen alapszik. A két főhős külön képességfával rendelkezik. Naoe és Yasuke fejlődési pontjait a játék külön választja, így nem kell sokat matekozni, hogy kinek mennyi megszerzett pontot adjunk.

A képességek feloldásához és megszerzéséhez erősen ajánlott a mellékküldetések teljesítése és a világ folyamatos felfedezése. Ez a fejlődési tematika sokszor szembe megy a nyílt világú játékok által ígért szabadsággal. Annak, aki elsősorban a fő cselekményre szeretne koncentrálni csalódnia kell. A játék nem jutalmazza, sőt szinte egyáltalán nem engedi, hogy a melléktevékenységeket a végjáték utánra hagyjuk. A Shadows lényegében rákényszeríti a játékost, hogy több órát töltsön olyan melléktevékenységekkel, amelyek nem feltétlenül kötik le az embert hosszú órákra. Amikor hosszabb ideig csak a fő történetszálra koncentráltam hirtelen szembesültem azzal, hogy a következő főellenfél legyőzéséhez egyszerűen túl gyenge vagyok. A Ghost of Tsushima által bemutatott, nyitott világú történetmesélési és felfedezési megközelítés itt is remekül működött volna. A Shadows ezzel szemben sokszor túlságosan megköti a játékos kezét, és nem engedi, hogy mindenki a saját tempójában élje át a történetet.

A szokásos recept ezredik alkalommal…

A szokásos Ubisoftra jellemző játékelemek is jelen vannak. A mellékküldetések gyakran egysíkúak, a közelharcok pedig különösen Naoe esetében sokszor frusztrálóak. Pozitívumként említhetőek a lopakodás új elemei, például a hason kúszás, ami változatossá teszi a játékmenetet. Yasuke ezzel szemben igazi gyilkológép a csatatéren, így egy idő után főként vele játszottam, hogy a harcok ne váljanak feleslegesen nehézzé. Viszont hiába erős harcos, neki is megvannak a gyengeségei. Az épületek vagy tereptárgyak megmászását inkább hanyagoljuk vele. Illetve a lopakodás sem tartozik az erősségei közé. A felszerelésünket a főhadiszálláson tudjuk fejleszteni az általunk gyűjtőt nyersanyagok felhasználásával. Az egyik kellemetlenséget az okozhatja, hogy a két karakter külön kezeli a nyersanyagkészleteket, így, ha egyikükkel többet játszunk, a másik karakterünk fejlesztésénél könnyen bajba kerülhetünk.

Naoe elsődleges fegyvere a katana, amely közelharcokban nyújt számára nagy segítséget. A másodlagos fegyverei közé tartozik a tanto, amely közelharcokra alkalmas. Emellett fegyverarzenáljába tartozik a kusarigama is, amely a nagyobb ellenfelek és tömeges támadások ellen hatásos. Ezek mellett dobófegyverek is rendelkezésére állnak, amelyekkel hangtalanul kiiktathatja az őröket vagy a felesleges fényforrásokat.

Yasuke fegyvertárában olyan eszközök kaptak helyet, mint a hosszú katana, amely nagy hatótávolságával kifejezetten hatékony tömeges harcokban, valamint a kanabo, egy nehéz buzogány, amely annak ellenére, hogy kifejezetten lassú, mégis hatalmas sebzésre képes. A távolsági fegyverek közül két opció áll rendelkezésre. A teppo (puska), amellyel messziről könnyedén kiiktathatók az ellenfelek, illetve a klasszikus és halk íj, amely pontos és hatékony távoli támadásokat tesz lehetővé. Ezek a fegyverek változatossá, és taktikai szempontból izgalmassá teszik a harcokat. A fejlesztők megőrizték a magaslati pontok szerepét is, amelyekről beláthatjuk és feltérképezhetjük a felfedezni kívánt területeket. A parkour rendszer azonban vegyes élményt nyújt. A mászás, amely a sorozat egyik alapköve, sokszor darabosnak érződik. Gyakran előfordul, hogy a karakter a nem kívánt kiszögelésre ugrik, ami egyes szituációkban frusztráló tud lenni.

Nincs semmi új a nap alatt

Összességében sokszor az az érzésem támadt, hogy ez a játék csak nevében Assassin’s Creed, és mindössze néhány megörökölt játékelem emlékeztet a sorozat egykori identitására. A történet nem igazán tud magával ragadni. Az asszaszin és templomos rendek konfliktusa, pedig elveszik a rossz ütemben elmesélt központi narratívában. A játék hangszerelése viszont kellően újszerű, és merészen keveri a pszichedelikus japán rock vonalat a tradicionális hangzással. A zenéért a TEKE::TEKE együttes és a The Flight zenei társulat felelt, és ezen a téren valóban nem lehet panaszunk. Az kétségtelen, hogy akik szerették az előző Assassin’s Creed részeket, ebben is meg fogják találni a számításaikat. Viszont ez a rész semmiképp sem fogja megreformálni a szériát. A Shadows egy korrektül elkészített videojáték a szériában, amely semmivel sem kínál többet, mint az eddigi újvonalas Assassin’s Creed részek, ugyanakkor kétségkívül szórakoztató játék. A fogyasztásához pedig erősen ajánlott egy pohár szaké, ha már unnánk a végtelen farmolást.