Az animáció médiumának legtöbb rajongója valószínűleg egyetért abban, hogy az utóbbi évek egyik meghatározó sorozata a Primal volt Genndy Tartakovsky-tól. Az ősember és a dinó valószínűtlen párosának kalandjai a nézők mellett a kritikusokat is lenyűgözték, így a díjeső sem maradhatott el. A második évad drámai lezárása után viszont felmerült a kérdés, hogy merre tovább? Mi újat lehet még kihozni ebből a prehisztorikus hőseposzból?

Spear halott: a hős neandervölgyi, hogy megvédje Mirát és faluját a tűzóriástól, feláldozta magát a küzdelemben. Ám a sír nyugalma helyett valami sokkal rosszabb vár rá: nem sokkal később majomemberek támadják meg a falut, egy sámán pedig fekete mágiával feltámasztja Spear-t, hogy álljon bosszút az ő irányítása alatt. A harc során a varázslót megölik, ezzel megszakítva a kapcsolatot közte és az ősember között. Spear az élők és holtak világa között megrekedve céltalanul vándorol a világban, és csak a homályos emlékfoszlányai adnak neki fogódzót, hogy ki is volt ő valaha. Vajon vissza tud találni az egykori önmagához, és hogyan fogadja majd őt a családja, Mira és Fang?

Ha egy sorozatban a készítők megölik a főszereplőt, viszont nem áll még szándékukban befejezni a történetet, alapjaiban kell újra gondolniuk, hogy milyen irányban mennek tovább. Adta volna magát, hogy Spear és Mira lánya lesz az új főszereplő, maga Genndy Tartakovsky pedig azt mondta, hogy a harmadik évadtól a Primal antológia formátumban fog folytatódni. Ehhez képest egy váratlan megoldással visszahozták Spear-t a halálból, amivel egy egészen új dimenziót adtak az ő karakterének.

Az utolsó neandervölgyiként ősemberünk eddig is kívülállóként érezhette magát, oszladozó élőhalottként ez hatványozottan igaz rá. Az a kevés ember, akik eddig elfogadták és szerették, még ők is iszonyattal és gyűlölettel tekintenek rá, régi bajtársáról, a T-Rex Fangról nem is beszélve. Spear-nek egy ilyen ellenséges közegben kell bizonyítania, hogy ő még mindig ugyanaz, illetve meg kell békélnie az új állapotával. A Primal új évada minden kétséget kizáróan a legérzelmesebb mind közül, és egészen új magasságokba emeli a vizuális történetmesélést. Ebben óriási szerepe van a Spear hangját kölcsönző Aaron LaPlante-nak is, aki félelmetes, hogy mennyi érzelmet képes átadni a vadállatias üvöltéseivel és morgásaival.

Látvány tekintetében is hozza az elvárható magas színvonalat a harmadik évad: a táj rendkívüli részletességgel van megrajzolva, az ősállatok kellően realisztikusak, az emberek ezzel szemben stilizáltak, a harcjelenetekben pedig továbbra is művészi igényességgel van meganimálva a csontok törése és az izomrostok szakadása. Az aláfestő zenék most is elérik a kívánt hatást, bár mintha Tyler Bates kezdene egy kicsit önismétlővé válni, ugyanis semmilyen új motívumot nem tudtam felfedezni a soundtrackben.

Ha Genndy Tartakovsky és az Adult Swim ezen a ponton fejeznék be a Primal-t, az egy minden szempontból kielégítő lezárás lenne. De én azért titokban reménykedem abban, hogy nem most láttuk utoljára Spear-t és Fangot, vagy ha nem is az ő kalandjaikat fogjuk követni a továbbiakban, akkor átadják a stafétabotot (vagy lándzsát, hogy stílszerű legyek) a fiatalabb generációnak.

A sorozat megtekinthető az HBO Maxon.