Gregus Gábor ismét egy fantasztikus és kreatív történettel állt elő. Témáját tekintve hozza a már megszokott fantasy vonalat. Ami viszont korántsem mindennapi, azok pont a karakterek. Ahogy a címe is mutatja, itt bizony “mérhetetlen vagyonok felett rendelkező, a valóságot formálni képes emberek titkos társaságáról” van szó. Meg minden, ami ezzel a hatalommal együtt jár. Ebbe a világba csöppenünk bele, pontosabban szólva, a mi világunk ezen változatába. Ugyanis már a kezdetek kezdetén el tudjuk helyezni magunkat a térképen.

Gregus Gábor magyar író, Budapesten született, és jelenleg is itt él. Magyar nyelv és irodalomból diplomázott, a diplomamunkáját is a magyar népmesékben megjelenő táltos alakokból írta. Írásaiban nem csak a fantasy elemek jelennek meg, hanem feltűnnek a misztikus kalandok és kicsit horrorisztikus írok nyomai is érződnek munkásságában. Több kötete, sőt egy sorozata is megjelent már, A gyilkos tündérek városa regényéről pedig itt olvasható a cikkünk.

Emlékek nélkül

Már az elején izgalmasan indul a történet, ugyanis a karakter, akinek szemszögéből látjuk az eseményeket, úgy ébred fel, hogy azt sem tudja, hol van – bár mi ezzel az információval előrébb vagyunk -, ahogy azzal sincs tisztában, ki is ő. Bár megkaptuk a helyadatokat, én mégsem tudtam ezzel mit kezdeni, szóval egy gyors keresés után már teljesen jól el tudtam helyezni fejben az olvasottakat, ezzel pedig teljesen tényleg bele tudtam élni maga a történetbe már az elejétől kezdve. Az első akcióig pedig nem is kellett sokat várni.

Ahogyan a szereplőnk felfedezi maga körül a világot, és megismertetik saját magával, úgy látjuk mi is, hogy mi is ő valójában. Ezzel pedig olyan módon ismerjük meg a társadalom felépítését, hogy nem érezzük szájbarágósnak. Találkozunk az úgynevezett Alkotó kifejezéssel, ami a halhatatlanokat jelenti, pontosabban az örök életű művészeket. Csak ezek nem a boldog, hóbortos művészlelkek, akik kicsit elvontak, de szerethetőek; ezek sokkal sötétebb és gonoszabb világot építettek ki maguk köré, ahol egymás gyilkolása is teljesen normálisnak számít.

Éltető szív

Az Alkotó szó nagyon találó a szereplőkre, ugyanis tényleg alkotnak: festők, zenészek, és bármi mások, ami csak művészet lehet. Megteremtik a tökéletest, majd áldozatot tesztnek, hogy örök életük legyen. Az áldozat pedig nem más, mint egy szív elfogyasztása. Igen, pontosan olyan fura az egész, ahogy hangzik. És nem csak fura, hanem egyenesen visszatetsző is. A leírás pedig annyira szemléletes, hogy szinte mint egy filmet, magam előtt látom az egész jelenetet. Szóval nem csak szívre van szükség, hogy ebben a világban legyünk, hanem nagyon erős gyomorra is.

Annyi mindent tudnék mondani a könyvről, azonban nem szeretném elvenni senki lehetőségét, hogy maga fedezze fel ezt az egyedi világot. Viszont azt tudni kell, hogy a könyv nem való akárkinek. Elég komoly filozófia kérdések jönnek elő, így aztán biztos lesz olyan – egyébként fantasy szerető -, akinek ez nem fog tetszeni. Direkt nem főszereplőnek hívtam a karaktereket, mert számomra senki sem volt az igazából, köszönhetően a nézőpontváltásoknak. Egyedül az hiányzott nekem, hogy valami szereplő leírás lehetett volna, ugyanis nem mindenkinek volt olyan egyszerű neve, mint mondjuk Adam esetében. Már maga a kiolvasás sem volt zökkenőmentes, a megjegyzést meg inkább hagyjuk is. De összességében egy nagyon érdekes történet állt össze, csak mindenki adjon időt neki – és magának is a megértésre.

Köszönöm Gregus Gábornak, hogy ismét lehetőségem volt olvasni a frissen megjelent régényét.