Az idei videojátékos év egyik legnagyobb meglepetése kétségtelenül a Clair Obscur: Expedition 33. A játékot a frissen alakult Sandfall Interactive fejlesztette, amelynek ötletgazdája az a Guillaume Broche, aki a COVID–19 idején otthagyta a francia Ubisoftot, hogy megvalósíthassa saját elképzeléseit. A fejlesztés több évig tartott, és bár a csapat csupán harminc főből állt, a projektbe további művészek és fejlesztők is becsatlakoztak. Broche elmondása szerint a játék forgatókönyvíróját Redditen ismerte meg, amikor az jelentkezett szinkronszínésznek a játékba. Érdekesség, hogy a zeneszerzőt pedig SoundCloudon fedezte fel. A játék készítői számára ez egy igazi szerelemprojekt volt, miközben hajtotta őket a vágy, hogy egyrészt értéket teremtsenek, és egy olyan játékot készítsenek, amelyet maguk is szívesen fogyasztanának.

A steampunk Párizs

A játék látványvilágát nagyban meghatározta a francia Belle Époque és az Art Nouveau irányzata, amelyek együttesen formálják a történet alternatív univerzumát. Az organikus, túldíszített építmények mellett az expresszionizmus, impresszionizmus és szimbolizmus is mély nyomot hagyott a játék esztétikáján. A fejlesztők többek között Toulouse-Lautrec, Gustav Klimt és Caspar David Friedrich művészetéből merítettek inspirációt.

A történet egy festői fantasy világban játszódik, amelyet egy titokzatos Festőnő fenyeget. Minden évben felébred álmából, és egy számot fest a monolitra, amely megjósolja, hogy hány éves emberek halnak majd meg a következő esztendőben. Ezt a tragikus eseményt nevezik Gommagenak. Ennek megállítására Lumière városa évről évre expedíciós csapatot indít, hogy legyőzzék a Festőnőt. Eddig egyik expedíció sem járt sikerrel, ennek ellenére a város lakói most is útnak indítanak egy csapatot, amelynek mi is részesei leszünk.

Kezdetben Gustave karakterét irányítjuk, aki mechanikus karjával és kiváló kardforgató képességeivel tűnik ki az átlagból. A csapattársaink közé tartozik három női karakter is: Sciel, Lune és Maele. Az utóbbi Gustave fogadott gyermeke, mivel szülei a Gommage során életüket vesztették. Az expedíció eleinte jól indul, ám egy titokzatos öregember megtámadja a partra szálló csapatot. A mészárlás után a csapat kettészakad, így a feladatunk az lesz, hogy egyesítsük őket, és folytassuk a küldetést. A Clair Obscur: Expedition 33 nem csupán egy kalandjáték, hanem olyan fontos témákkal is foglalkozik, mint a barátság, művészi önkifejezés, gyász, emberi kapcsolatok, kitartás és a döntéseinkért való felelősségvállalás. Ezeket nem didaktikusan, hanem szimbolikusan tálalja a világán keresztül a játékosoknak.

Édes fiam, várd ki a sorod!

A játék szerepjátékos elemei, valamint a harcrendszere is kiemelkedően lett kidolgozva. A harcok körökre osztott rendszerben zajlanak, de mégis dinamikusnak hatnak. A különböző szörnyek dizájnja és az animációk részletessége kimagasló. A kivégzések, különleges támadások mesterien lettek megvalósítva, és a játékmenetbe implementálva. Egyedül azt éreztem negatívumnak, hogy a csatákban egyszerre csak három karaktert vihetünk magunkkal. Valószínűleg ez a harcrendszer felépítése miatt van így, de kissé bántam, hogy nem lehet egyszerre több karakterrel harcolni. A harcok előtt pictosokat, azaz képességkártyákat vásárolhatunk kereskedőktől vagy találhatunk a pályákon, amelyekkel testre szabhatjuk karaktereink harci stílusát. Az ellenféltípustól függően választhatjuk ki a legmegfelelőbb összeállítást.

A karaktereinket a pályákon elhelyezett expedíciós zászlóknál vagy a fejezetek közötti táborban fejleszthetjük. Itt dönthetjük el, hogy inkább a gyógyító, védekező vagy támadó képességeket szeretnénk előtérbe helyezni. A harcokban különösen fontos a jól időzített kitérés, amit a játék bónuszpontokkal és visszatámadási lehetőséggel jutalmaz. Ezeket a pontokat erősebb támadásokra fordíthatjuk, így hatékonyabban vehetjük fel a harcot az ellenfelekkel. A pályákon opcionális főellenfelek is felbukkannak, akik leküzdése komoly kihívás elé állíthatja a játékost, ezért ajánlott a fő történetszál befejezése után visszatérni hozzájuk. A felfedezést nehezíti, hogy third-person nézetben a bejárható régiókhoz nem tartozik térkép, így könnyen eltévedhetünk. Viszont nagyobb utazások során a világtérképen, madártávlatból irányíthatjuk a karaktereket. Ez a húzás, azonban megoszthatja a játékosokat.

Az év játéka?

A zenei aláfestést Lorien Testardnak köszönhetjük, aki lenyűgöző munkát végzett. A zenék tökéletesen kísérik a harcokat, jeleneteket, párbeszédeket és még a felfedezést is. Bízom benne, hogy az idei The Game Awards díjátadón elnyeri a legjobb zene díját. A történet előrehaladtával egyre közelebb kerülhetünk társainkhoz. A karakterek jól megírtak, a motivációik világosak, párbeszédeik hitelesek. A játék mélyen foglalkozik a család fontosságával és az elengedés témájával. Az Clair Obscur: Expedition 33 olyan történetet mesél el, amely sokáig velünk marad.

Ez egy rendkívül átgondolt fantasy JRPG, amelyen érződik a készítők minden szeretete és figyelme. Az év egyik legkiemelkedőbb játéka, apróbb hibái ellenére is. Különösen figyelemre méltó, hogy ez a Sandfall első játéka. A Clair Obscur: Expedition 33 egy terápiás élményt kínál. A művészet nyelvén mesél el egy komplex és érzelmekkel teli történetet. Remek példa arra, miért nem szabad lebecsülni a videojátékokat, mint művészeti formát. A játék minden tekintetben olyan minőséget képvisel, amely már a filmművészettel is egy szinten említhető.