Szerző: Gaax

Sorozat

Egy kevéssé furcsa finálé nyomában -Stranger Things finálé podcast

Közel tíz hosszú esztendő után az újév első óráiban végleg pont került a Stranger Thingsben megismert ifjú kalandorok történetére. A Duffer-tesók által megálmodott felnövéstörténet sokunk szívébe nyert előkelő helyet az évek alatt, amely sajnálatos módon végül pont oda helyezte a hangsúlyt a mindent eldöntő finálé során, amelybe korábban már nem egy nagy franchise belebukott. De vajon hol csúszott el a hatalmas várakozás övezte ötödik évad? Tényleg olyan rossz lenne, mint ahogyan azt az internet népe harsogja?

(tovább…)
Film

Dicstelen búcsú Pandorától – Avatar – Tűz és hamu kritika

James Cameron lassan harminc esztendeje csak az Avatar világában bolyongott. Ennek a meglehetősen hosszúra nyúlt utazásnak most a harmadik Avatar mozival, a Tűz és hamuval végleg lezárult egy fejezete, mellyel kapcsolatban már Cameron is bátran mer olyan kijelentéseket tenni, miszerint készen áll végre maga mögött hagyni Pandora csodálatos, ám talán közel sem olyan mély világát. A három évvel ezelőtt debütált A víz útja után jómagam és mozilátogatók millió is joggal voltak lenyűgözve, hiszen Cameron közel tizennégy esztendőnyi munkát ölt bele a folytatás elkészítésébe. Azonban mikor fény derült rá, hogy Tűz és hamu valójában csak a második felvonás, kvázi második feleként értelmezendő, akkor már elindultak bennem erős kételyek azzal kapcsolatban, vajon Cameron papa és két írótársa Rick Jaffa és Amanda Silver valóban annyi ötletet hagytak-e maguk mögött a vágó szoba padlóján, hogy azt mindenféleképp egy újabb három órás film eposzban kelljen a világ elé tárni. 

(tovább…)
Film

A rács visszavág – Tron: Ares kritika

Tizenöt esztendővel ezelőtt a Disney még egészen mást képviselt film stúdióként, mint manapság. Ebben nyilvánvaló módon közrejátszott az is, hogy a cégnek ekkortájt nem voltak a tulajdonában olyan szellemi tulajdonok, mint a Marvel, a Star Wars, vagy akár a teljes 20th Century Fox könyvtára. Az egeres cég csak azzal tudott főzni, ami a rendelkezésére állt, azonban ez a helyzet rákényszerítette a döntéshozókat arra, hogy merjenek nagyot álmodni. Sőt, ha épp arról van szó, ne féljenek új életet lehelni egy közel harminc éve parkoló pályára állított franchise-ba.

Az 1982-es Tron, avagy a számítógép lázadása egy igazi technológiai mérföldkőnek számított a maga korában. Hiszen a komputeranimáció ekkoriban még olyannyira gyerekcipőben járt, hogy a Tron forradalmi alkotásnak számított azzal, hogy a film jelentős része egy digitális effektusok által létrehozott, mesterséges világban játszódott. A közel harminc évvel később bemutatkozó sci-fi folytatása a Tron: Örökség 2010-es premierjét így hát kifejezetten nagy érdeklődés övezte, mivel a film marketingje az önmagában látványos előzetesekben csak nagyon minimálisan utalt vissza a 82-es elődre és inkább arra igyekeztek hangsúlyt fektetni, hogy az Örökség nem csak egy üres jól hangzó frázis, hanem valóban többlet jelentéssel bír.

(tovább…)
Disney+, Sorozat

Turing-teszt – Alien: Föld kritika

Sosem veszélytelen vállalkozás, ha egy olyan szellemi termékhez szeretnénk valami újat hozzáadni, ami több évtizede a popkultúra meghatározó, kvázi megmozdíthatatlan szereplői között van számon tartva. Az Alien franchise is egy ezek közül, amelyet az évtizedek során már megannyi filmes hajlított meg, ki-ki a saját látásmódjához igazítva. A közös nevező ezekben az alkotásokban általában kimerült annyiban, hogy a gondolkodó, a világűrt meghódító Homo sapiens sapiens, valójában vajmi keveset ér a szintetikus mesterséges intelligencia, valamint az ősi, állati ösztönök alapján működő tökéletes organizmus fogai közé kerülve.

(tovább…)
Film

Túl kevés, túl későn – A Fantasztikus 4-es: Első lépések kritika

1961. november 1-jén Stan Lee és Jack Kirby talán maguk sem voltak még tisztában azzal, hogy az általuk életre hívott A Fantasztikus Négyes mennyire jelentős szereplője lesz az általuk gondozott Marvel képregényes univerzumnak. A Marvel legelső családjaként bemutatkozó szuperhős formáció népszerűsége a legelső felbukkanásukat követő évtizedekben sem hagyott alább, méghozzá olyannyira, hogy megannyi animációs sorozat, na meg néhány jobban és kevésbé jól sikerült élőszereplős alkotásban is igyekeztek kiaknázni Reed, Sue, Ben, és Johnny nem egyszer hajmeresztő, olykor kozmikus kalandjait. Az utóbbi adaptációkat viszont a kezdetektől fogva belengi valamiféle visszatérő átok, mivel hiába is beszéljünk a Marvel egyik koronaékszereként számon tartott figurákról, ezek a próbálkozások rendre elhasaltak mind a kasszáknál, vagy épp a kritikusok szigorú megítélése nyomán.

(tovább…)
Film

Superman visszatért – Superman (2025) kritika

James Gunn 2014 augusztusában szinte egy szempillantás alatt lett egy addig inkább feltörekvő, kevéssé ismert filmesből Hollywood egyik legünnepeltebb író-rendezője, A galaxis őrzői premierjét követően. A Marvel Studios egykori talán legkreatívabb alkotója azóta persze már a DC Studios vezetését magára vállalva nem mindennapi feladatot vett a nyakába. Mégpedig, hogy egy olyan vadonatúj, filmeket, sorozatokat, és idővel videojátékokat is magába foglaló univerzumot indítson útjára a DCU-nak keresztelt univerzum képében, ami nem csak konkurenciaként kíván jelen lenni, hanem mindeközben olyan új irányba szeretné terelni a szuperhős mítoszt, melyre nagyon régen nem láthattunk példát. 

(tovább…)
Apple TV+, Sorozat

Hollywood féktelen kapzsiságán néha egyszerűen csak röhögni lehet – The Studio kritika

A szebb napjain álomgyárként is emlegetett Hollywood sosem volt egy makulátlan csoda. Mindig is ott rejlett benne az a gonosz kapzsiság, ami minket embereket is nagyon könnyen el tud téríteni, hogy aztán ördögi tervét véghezvíve kéjes mosollyal az arcán learassa a babérokat. Vagy legalábbis pénzre váltsa amit lehet. Az egykor a szórakoztatóipar megkerülhetetlen Mekkájaként számon tartott Hollywood az elmúlt fél évtized során szinte a feje tetejére állt, amelynek néhány komolyabb visszhangot eleresztő mozzanata annyira abszurd volt, hogy azt nehéz volt kibírni röhögés nélkül. 

(tovább…)
Film

Belső ellenség – Mennydörgők* kritika

Valami nagyon félrement a Bosszúállók: Végjáték 2019-es bemutatója óta és ezzel Kevin Feige és a Marvel Studios döntéshozói is tökéletesen tisztában vannak. A Marvel Filmes Univerzum következő nagy sagaja a multiverse saga az elmúlt közel öt esztendő alatt inkább csak pislákolt, mintsem égő fáklyaként mutatta volna az utat a következő nagy dobásig. Arról nem is szólva, hogy a Disney+-ra készült féltucatnyi élőszereplős széria néhány üdítő kivételtől eltekintve, mostanra már inkább kötelező házi feladatnak, semmint a későbbi filmeket valóban többlet tartalommal megtölteni hivatott plusz fejezetnek érződik az egykor elkötelezett rajongók többsége számára.

(tovább…)
Film

Ördögien jó szórakozás – Bűnösök kritika

Az előzetesek alapján nem igazán tudtam mire is számíthatok pontosan Ryan Coogler rendezésétől, azon túl, hogy a története némileg megmártózik a természetfelettiben. A végeredmény viszont talán még a legvadabb elképzeléseimet is felülmúlta, ami olyan volt, mintha a direktor egyszerre akart volna Tarantino és Peele munkássága előtt tisztelegni, miközben azért a saját stílusjegyeit sem küldte a kispadra, miközben valami olyasmiről szeretett volna mesélni nekünk, ami valamilyen módon mindannyiunkat képes összekötni. Bőrszíntől, vallástól, nemzetiségtől, az általunk beszélt anyanyelvtől függetlenül. 

(tovább…)
HBO Max, Sorozat

A gyűlölet ösvényéről nincs visszaút – The Last of Us 2. évad 1. rész kritika

Jómagam azon játékosok sorait erősítem, akik a kezdetektől fogva nyomon követték a The Last of Us meglehetősen kacskaringós pályafutását. Az eredetileg 2013-ban még a Playstation 3 egyik legutolsó exkluzív játékaként megjelent túlélő-horrorként is aposztrofálható Naughty Dog kaland rövid idő leforgása alatt a stúdió egyik talán legfontosabb IP-jévé nőtte ki magát és tetemes rajongó tábort gyűjtött maga köré. Az érzelmileg maga alá gyűrő befejezés után aztán a fandomnak közel hat esztendőt kellett várnia a második epizódra, amely a Covid járvány kellős közepén legalább annyi sebet hagyott az emberek lelkén, mint amennyit a Part II eseményei azok sokszor valóban húsvérnek érződő szereplőin.

(tovább…)