Nincs könnyű dolga annak, aki egy addig még sosem látott oldaláról szeretné megközelíteni a lassan 80 életévét taposó Batman legendáját. Az éjszaka rettegett teremtményeként is emlegetett álarcos igazságosztót sokan, sokféleképpen álmodták már a nagyvászonra, azonban ezidáig egyik korábbi inkarnáció sem merészkedett még olyan mélyre a sötét lovagot körülvevő világ mocskában, ahogyan azt most Matt Reeves tette. A saját dekadenciája által szép lassan önmagát felemésztő Gotham nélkül ugyanis Batman talán sosem lépett volna színre.
(tovább…)Az ezredforduló hajnala előtt nem sokkal 1999-ben Lana és Lilly Wachowski párosa forradalmasította mindazt, amit egészen odáig az akciófilmekről, valamint a sci-fi műfajáról gondoltunk. A Mátrix nagyon rövid idő leforgása alatt óriási méretű rajongótáborra tett szert, így ezek után nem is lehetett kérdés, hogy Neo, Trinity, Morpheus és a többiek története itt ezen a ponton még nem érhet véget. A legelső Mátrix ugyanis csak a jéghegy csúcsának tetejét kapargatta meg azzal kapcsolatban, mennyi minden rejlik valójában ebben az univerzumban. Persze ahogyan az megannyi másik franchise esetben is megtörtént korábban, a folytatások esetében a rajongótábor ketté szakadt, aminek egyik fele mai napig szereti ezeket a filmeket, míg a másik fél legszívesebben tudomást sem venne róluk. Tartozzunk bármelyik csoportba is, abban nagyrészt egyetértés van a két tábor közt, hogy a Mátrix trilógia zárása bár nyitva hagyta a kaput egy későbbi negyedik epizód számára, egy újabb Mátrix filmre már nem biztos, hogy szükség van, amire sokáig maguk a Wachowski nővérek is nemet mondtak.
(tovább…)A hírnévnél kevés kétélűbb fegyver létezik a világon, hiszen elég egyetlen apró rossz döntés és az addig hűséges rajongóként viselkedő tömegek, dühös csőcselékké válva aranytálcán követelik majd maguknak a nem sokkal korábban még a legnagyobb hősüknek tartott példaképük fejét. Tom Holland továbbra is kissé zöldfülű Pókemberének pedig mindezt ezúttal rögtön első kézből kell megtapasztalnia, mikor is legféltettebb titka, hogy ő a közkedvelt és barátságos pókember ország világ előtt nyílt titokká válik, így feje tetejére állítva az éppen egyetemre készülő szuperhős amúgy sem unalmas mindennapjait.
(tovább…)Van az a klasszikus mondás, hogy tizenkilencre lapot kérni sohasem egy életbiztosítás. A szórakoztatóiparban pláne. A Marvel Studios sikere viszont a kezdetektől fogva részben erre a roppantmód egyszerű, de kicsit sem veszélytelen gondolatsorra épült, addig mára a Kevin Feige vezette Marvel Studiosnak immáron ettől sem kell tartania, hiszen míg manapság már nagyjából teljesen mindegy melyik portékájuk milyen anyagi utóéletet produkál nekik, addig a kezdet-kezdetén akár egyetlen rossz lépés is elég lett volna ahhoz, hogy Feige nagy terve végleg a süllyesztőben végezze.
(tovább…)Vannak olyan képregény figurák, akiket bizonyos tulajdonságaik miatt egész egyszerűen nagyon nehéz újra gondolni vagy éppenséggel olyan ellenfelekkel szembesíteni, ahol kettejük összecsapásából nem egyértelmű már a legelején, hogy itt bizony a jófiú fog győzedelmeskedni. A Stan Lee, Jack Kirby és Larry Liebert által 1962-ben megálmodott Thor Odinson viszont pont egyike azon képregényszereplőknek, akikért a legtöbb esetben szinte teljesen felesleges izgulni. Merthát isteni mivoltából adódóan, szinte biztosan nem létezik olyan ellenlábas messze az űr végtelenjében, aki akár csak képes lenne arra, hogy valamilyen úton-módon megizzassza vagy épp feltörölje a padlót a mennydörgés nyikhaj s nem kevésbé öntelt istenével.
(tovább…)Öt évvel ezelőtt a Warner egy hatalmas hibát követett el azzal, hogy megpróbálták (sikertelenül) leutánozni a Marvel Studios egyik legnagyobb kincsének számító rendező, James Gunn egyszerűen leutánozhatatlan stílusát. A David Ayer-féle Öngyilkos Osztag, bár anyagilag ugyan nem állt a földbe, de a közönség, valamint a kritikusok akkor teljesen nyilvánvalóvá tették a stúdió fejesei számára, hogy még egy a Batman v Supermannél is nagyobb fiaskót sikerült összehozniuk, amit még egyszer nem követhetnek el. Vagy ha mégis, ott már a befektetőik jóindulatával, na meg pénzével játszadoznak.
(tovább…)A Marvel Studios kreatívjai már a Loki sorozat előzeteseiben sem csináltak túlzottan nagy titkot abból, hogy a csínytevés istenére koncentráló önálló hat epizódot számláló széria jóval túlmutat majd Loki karakterén, és a különböző idővonalakon való kalandozásoknak hála bizony erősen ki fog hatni az MCU elkövetkezendő néhány esztendejére. A finálé után nem is kérdéses, hogy az ígéretük maximálisan valóra vált, viszont a két másik korábbi Marvel Studios sorozathoz, a WandaVision-höz és a Sólyom és a Tél Katonájához hasonlatosan ezúttal sem úsztuk meg egy kisebb-nagyobb blöff nélkül, ami a képregényeket behatóbban ismerő nézők számára sajnos az évad felétől kezdve túlontúl kiszámíthatóvá tette, az amúgy eleinte kiszámíthatatlannak tűnő történetet.
(tovább…)Sokszor felmerül a popkultúrában, hogy vajon szabad-e folytatást írni olyan történeteknek, amelyek önmagukban véve tökéletesek voltak? Egy folytatás esetében mindig ott van a veszélye annak, miszerint az alkotó egyszerűen nem tudja megismételni a korábbi sikerét, ezzel pedig mérhetetlen csalódást okoz megannyi rajongójának. Sean Murphy Batman: A Fehér Lovag című képregénye tipikusan az a fajta elbeszélés volt, mely, noha egy cliffhanger kíséretében fejeződött be, a végére érve mégsem éreztem azt, hogy ennek a történetnek feltétlenül szüksége van arra, hogy újabb fejezetekkel bővítse a sötét lovag mítoszát. A tökéletességet ugyanis rendkívül nehéz tovább csiszolni, azonban Murphynek nem elég, hogy sikerült összehoznia eme bravúrt, de olyan szinten rákontrázott még korábbi önmagára is a Batman: A Fehér Lovag átka címre keresztelt folytatásában, melyre még én sokat látott képregényrajongó sem voltam feltétlenül felkészülve.
(tovább…)Nevezhetjük puszta iróniának, vagy csak a bolygók szerencsés együtt állásából következő eseménynek, hogy idén pontosan tíz esztendője annak mikor is legelőször megismerkedhettünk a Marvel Studios egyik legsokoldalúbb, legszerethetőbb, és egyben legidegesítőbb gonoszával, azaz a Tom Hiddleston által alakított Lokival. A csínytevés istene ez idő alatt jó párszor kibabrált szinte mindenkivel, aki a közelében volt, azonban a Bosszúállók: Végtelen háborúban bekövetkező halálánál úgy tűnt végleg búcsút kell vennünk tőle, csakhogy mint azt a Végjátékban láthattuk, Lokitól tényleg nem olyan egyszerű megszabadulni, mint ahogy azt az átlagos halandó hinné. De miért is szeretnénk nemde? Nyilván néha az agyunkra megy, de ezt leszámítva nem tudunk rá igazán haragudni, elvégre nem akar ő rosszat. Vagy mégis?
Alig néhány hét múlva kezdetét veszi az idei Electronic Entertainment Expo vagyis röviden E3, ami a tavalyi évhez hasonlóan ezúttal is kizárólag digitális formában kerül megrendezésre, ám ahogyan eddig is, úgy most is vannak kiadók, akik inkább kihagyják a közös dzsemborit, hogy egy saját online rendezvény keretében számoljanak be nekünk a közeljövő sikervárományos vagy éppen botrányokat kitermelő videojátékairól. Ennek örömére az alábbiakban összeszedtem azt az öt videojátékot, melyek könnyűszerrel az idei E3-as időszak legnagyobb sztárjai lehetnek, már amennyiben a fejlesztőik is úgy látják, hogy most érkezett el a tökéletes idő arra, hogy az egész világ szeme láttára lerántsák a leplet ez idáig féltve őrzött portékájuk legféltettebb titkairól.
(tovább…)