Elérkeztünk Miyazaki cikksorozatunk utolsó darabjához, melyben megvizsgáljuk, hogyan is folytatódott mesterünk életműve visszavonulása után. Vajon sikerült maradandót alkotnia? Fennmaradt-e öröksége az új generációs alkotók számára, akik maradéktalanul vissza tudják hozni nagy elődük stílusát és műveinek hangulatát? Ezekre a kérdésekre ad választ a Ghibli Stúdió múlt évi egész estés filmje a When Marnie Was There (Omoide no Maanii, 2014).
Lassan végéhez érünk Miyazaki életművét átdolgozó cikksorozatunknak. Sorra vettük munkásságának vélhetően legnagyobb mérföldköveit, mint a Totoro, a Nauszika és A vadon hercegnője. Ahogy egyszer minden szépnek véget kell érnie úgy mesterünk munkássága is befejeződött 2013-as visszavonulásával. Ma megnézzük, mely művével búcsúzott el tőlünk neves alkotónk. Jöjjön hát a Szél támad (Kaze tachinu, 2013)!
Folytatjuk Miyazaki cikksorozatunkat. Ahogy haladtunk előre az időben, megismerhettük a mester munkásságát és betekintést nyerhettünk sajátos stílusjegyeibe a Totoro-n és a Mononoke-hime-n keresztül. Mai alkalommal tegyünk egy kis kitérőt a múltba és kísérjük figyelemmel, honnan is indult az egész életpálya, mi indította el rendezőnket a csillagok felé vezető lépcsőn. Heti filmünk a Nauszika – A szél harcosai (Kaze no tani no Naushika, 1984).
Akció filmekből manapság sincs hiány, ahogy a minket állandóan kíváncsivá tevő remake-ekből sem. Ám ha meghalljuk, hogy egy művet újra leforgattak mai technikával és mai szemszögből nézve, azért fenntartásokkal ülünk le a vászon elé megnézni, hogy mit alkottak régi kedvenceinkből. Vajon mindenki azt kapja amit elvárt a filmtől? Vagy minden esetben csalódást okoznak a feldolgozások? George Miller 1979-ben tárta a világ szeme elé a Mad Max című filmjét, és ezúttal újra beleült rendezői székébe, hogy egy újabb alkotással gazdagítsa repertoárját. Nézzük, mit is ad számunkra a Mad Max – A harag útja (Mad Max – Fury Road, 2015)
A Totoro után folytatjuk Miyazaki mester műveinek bemutatását. Ahogy haladunk az időben előrébb, láthatjuk, hogy a mester egyre jobban távolodik a gyermekmeséktől és fokozatosan nagyobb hangvétellel szólítja meg a felnőtt korosztályt történetileg és üzenetileg egyaránt. Miyazaki Hayao munkásságának egyik legmeghatározóbb alkotása kerül a mai napon bemutatásra, ez nem más, mint A vadon hercegnője (Mononoke-hime, 1997).
Folytatjuk Miyazaki cikksorozatunkat. Immáron magukkal a művekkel fogunk foglalkozni és általuk mutatjuk be a mester munkásságát napjainkig. Miyazaki Hayao (mint ahogy azt sorozatkezdő posztunkban is leírtuk) 1985-ben alapította a Ghibli Stúdiót, hogy otthont adjon saját életművének. Ezek az évek adták az alkotó önálló szárnypróbálgatásainak a teret és az időt, és a sikerre nem kellett sokat várni. 1988-ban elhozták rajongók százainak a Tonari no Totoro, azaz a Totoro – A varázserdő titka című művüket. Kövessük végig, mi adta az akkori világ generációjának az alapot világunk megismerése felé!
Itt az újabb Shingeki no Kyojin trailer, amely újabb morzsákat vet a rajongók elé. Az első teaser-ről már egy korábbi bejegyzésben írtunk, és ez újabb bejátszás is csak növeli az érdeklődést. Érdekessége, hogy a CGI-re épülő alkotásban ezek a elemek előre láthatóan elég jól fognak működni, bár ne igyunk előre a medve bőrére, láttunk már meglepetéseket. A közelgő filmről, már rengetek képet adott ki a forgalmazó, amelyeken főképp a karakterek láthatók, és mint az a traileren is feltűnik a designerek igyekeztek hitelesen visszaadni Hajime Isayama történetét. Én személy szerint nagyon várom, hogy mit is tudnak kihozni az élő szereplős filmből, csak reménykedni tudok benne, hogy a hangulat egy az egyben meg fog egyezni az anime szériával. Addig is várjunk türelmesen! Sekai wa Zankoku!
Sokan nőttünk fel különböző rajzfilmeken, sorozatokon, amelyek valamilyen szinten meghatározták életünket és gondolkodásunkat. Úgy gondolom, hogy fontos az ember életében az, hogy fiatalon egy általa kialakított és szeretett fantázia birodalomban élhessen, hiszen az erős képzelőerő erős szellemre vall. Gyermekként különböző történeteket láttunk, hallottunk, de mindegyikben megtaláltuk a magunk számára a szépet és a tanulságot.
Valljuk be őszintén, nem volt túl aktív mostanában a magyar filmipar, valamint a 2000-es évek alkotásai is amolyan „nesze semmi, fogd meg jól” művek voltak. A vígjáték műfajt meg nem is kell említeni, mert mostanában igen csak szívhattuk a fogunkat pár elhanyagolható produkció után. 2015-ben viszont úgy tűnik megtörni látszik a jég, hiszen Ujj Mészáros Károly rendezőnk ebben az évben bemutatta nekünk új filmjét, amely mögött nem kis munka áll, ami ezúttal meg is hozta a gyümölcsét. Vegyük górcső alá ma a Liza, a rókatündér című filmet. (2015)
Napok óta terjed az interneten az a videó, melyben ismét előveszik a régi klasszikust, a Star Wars franchise-t. Ezúttal azonban új köntösbe öltöztették szeretett történetünket. Paul Johnson animés stílusban mutatja be a lázadók és a birodalom közötti harcot, amely dinamikus, látványos és élvezetes is egyben. Aki ismeri a Cowboy Bebop, illetve a Trigun című (itthon is nagy sikereket elért) animéket, annak egyből átjön a hasonló bemutatásmód, melyet ez a rövidfilm képvisel. Paul Johnson (akinek animátori munkája többet között a Tini Nindzsa Teknőcök és a Pokoli szomszédok mesefilmek megvalósítását is eredményezte) kitört a megszokott lázadó oldali történetszálból, és ezúttal a Birodalom harcosainak oldaláról közelítette meg a két fél közötti háborút. Az egész produkció látványilag és effektileg nagyon szép és igényes, és emellett teljesen részletes. Érdemes megfigyelni például az ütközet előtti előkészületek snittjeit, valamint a karakterek és technológia kidolgozását. Maga a zene is figyelemreméltó, mely Zakir Rahman nevét jegyzi, aki ezelőtt videojátékok zenéit komponálta, ám itt is maradandót alkotott. Ezt a művet mindenkinek ajánlom, főleg a téma rajongóinak, mert ez a short film egy teljesen új élményt kínál.
