„Minden hazai film és sorozatrajongó epekedve vár már egy igazán jó magyar sorozatra. Már csak kilencet kell aludni, és november 8-án kiderül, hogy megtöri-e a csendet, s valóban aranyat érdemel-e az Aranyélet!” E sorokkal zártam az október 30-án megjelent beharangozó cikkemet. Mára kiderült, habár a sorozat tanulsága szerint minden rohad, ami fénylik, az Aranyéletnek mégis sikerült a pozitív előjeleket beváltania, s messze kiemelkednie a magyar sorozatok eddigi színvonalából!
Vasárnap került tv képernyők elé a szinte bombaként berobbant Aranyélet harmadik része. A 8 részes magyar HBO sorozat a Miklósi család életén keresztül mutatja be a simliskedés világát és a magyar valóságot. Oldalunk a sorozat zabolázatlan fiúgyerekét alakító Olasz Renátóval, valamint az Aranyélet betétdalát szerző Fülöp Péterrel beszélgetett.
Kritizátor: Az Aranyéletről tudni kell, hogy az alap sztori egy finn sorozat, a Helppo elämä remake. Mennyire érzitek relevánsnak az Aranyélet üzenetét, tartalmát a magyar nézők számára?
Fülöp Péter: Úgy sejtem azért, hogy az üzenet a további epizódokkal még árnyalódik majd, de ha most azt mondom, hogy „minden rohad, ami fénylik”, akkor sajnos releváns. Ott is megy a simliskedés a háttérben, ahol az ember nem is gondolná. És a visszajelzések alapján a nézők is abszolút rezonálnak a témával.
Olasz Renátó: Ehhez van egy sztorim! Az öcsém felhívott az első rész után, hogy ő nem hiszi el, hogy ebben az országban valakik havi nettó 700 ezerből jönnek ki. Mi? Neked nincs ilyen ismerősöd? Azt mondta nincs. Aztán pár perc múlva mesélte, hogy egy barátjának havi 3 millió a költőpénze… Aztán rájött: igen, neki 7 kiló lehet az alap. Szerintem az Aranyélet elég jól bemutatja azt is, hogy ha egy átlagos magyar család kapna egy ilyen lehetőséget, ilyen lakást meg körülményeket, akkor hogyan viselkednének. Persze biztos vannak kivételek.
Csütörtök este került sor a HBO új sajátgyártású magyar sorozata, az Aranyélet díszbemutatójára és az első rész premier előtti vetítésére. Színészek, alkotók s pár szerencsés rajongó együtt ünnepelték, hogy hosszú munka után végre elkészült a 8 db 50 perces epizódbál álló széria. De miről is fog szólni az Aranyélet?
Több millió rajongó számára minden perc nehezen telt a világ legnézettebb zombi sorozata a The Walking Dead nélkül. Márciusban záporoztak a hírek arról, hogy ismét kóborlók okozta kóbor álmok tölthetik be a hétfő esténket, hiszen az AMC tévétársaság bejelentette, hogy kapásból két évadot is berendelt minden idők legjobb és legnépszerűbb zombisorozatának előzményeként Fear the Walking Dead címmel.
Az első évad megtekintése után, jogosan tehette fel a kedves néző azt a kérdést, hogy ez valóban előzmény lenne? Első lépésként tisztázzuk ezt! Az AMC nem adott ilyen információt, egyes internetes médiumokban jelent meg ez a hír tévesen. Hiszen a helyes definíció a Fear és az „eredeti” The Walking Dead kapcsolata között a spin-off, azaz testvérsorozat. Ha ez a legtöbb néző előtt is egyértelmű lett volna, talán egy árnyalattal kevesebb kritika éri a „kistestvért”.
Természetes, hogy rengeteg találgatás lát napvilágot a hőn áhított következő évaddal kapcsolatban. Ez egy természetes folyamat, hiszen a világ legnézettebb sorozata logikus, hogy megmozgatja a több millió kíváncsi rajongó fantáziáját. Még egy kis adalék a népszerűségéhez, hogy a Trónok harca bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is, mint a legtöbb országban azonos időpontban vetített drámasorozat, hiszen az 5. évad hétről-hétre érkező részeit 173 országban ugyanakkor nézhették a rajongók az HBO-n és más csatornákon. Az új információk utáni vágyakat csak tovább fokozza, hogy a Winds of Winter, azaz a következő könyv megjelenésének idejét még mindig homály fedi. Több klikkvadász cikk után, megpróbálok az eddig felröppent hírek alapján tiszta képet festeni az eljövendő részekkel kapcsolatban.
Amit BIZTOSAN tudunk:
A cikksorozat első résznél jóval veszélyesebb vizekre evezhetnek velem olvasóim. Na, nem csak azért, mert elhagyjuk Westerost, s átkelünk a Keskeny-tengeren és a Bánat-öblön át egészen Meerenig jutunk, sőt onnan még kicsit „sárkány repülünk” is. Véleményem szerint a sorozat három legnépszerűbb karaktere közül kettő V. évadbéli története is górcső alá kerül. Eme gondolatomat alátámasztja, hogy Emilia Clarke (Danerys) GoT-os szerepvállalása után főszerepet kapott az új Terminator filmben, s több mint 600 000 követője van a leghíresebb közösségi oldalon. De ne legyünk álszentek, ez bizonyára legalább annyira köszönhető megnyerő külsejének, mint színészi képességeinek. Kedvenc Őrdögfiókánk, Peter Dinklage (Tyrion Lannister) sem panaszkodhat, majd 312 ezren lájkolták oldalát, s több jelentős szerepet kapott a Trónok Harcában bemutatott remek játékának köszönhetően.
Napjainkban egyre élesebb vita folyik a kötelező olvasmányok jelentőségét, illetve azok korszerűségét illetően. Mert hát mit is kezdjen a tanár vagy a szülő egy napi 6-8-10-12 órát youtube-ozó, twitterező, sms-ező, e-mailező, playstation-öző stb.-ző gyermekkel, aki „ráadásul” meglehetős otthonossággal képes létezni egy egészen bonyolult és differenciált, a felnőttek számára azonban erősen idegen jelvilágban. A felnőtt, tanári világ pedig azt várja el, hogy Mikszáth, Jókai és Móricz felemelő méltósággal mozduló, festőien szép írói szféráiba, ahol az értékek a helyükön vannak, ahol minden világosan érthető és örömteli, a gyerek otthon érezze magát… S ezek után aligha csodálkozhatunk, hogy ha olyan reakciót kapunk a Tüskevár olvasása után, hogy ebben a könyvben „oldalakon keresztül csak susog a nádas”.[1]
De, hogy miként is függ össze ez a kérdés a Trónok Harcával? Véleményem szerint eljött az az idő, amikor örülni kell annak, ha a diák bármit is olvas. Éppen ezért nem szabad a sikerkönyveket elutasítani, hanem éppen ellenkezőleg, meg kell lovagolni azokat. Így akár George R. Martintól a Trónok Harcát vagy Tolkien műveit is fel lehet használni, sőt fel kell használni ajánlott olvasmánynak, azért, hogy megszerettessük az olvasást, s így a gyerek, tinédzser, bátrabban nyúljon akár egy Jókai regényhez is.
Na de lassan célba ér a kissé hosszúra nyúlt bevezetőm. Nagy GoT szimpatizánsként sokszor támadt olyan érzésem, mintha a rajongói tábor kétfelé szakadt volna. Azokra, akik olvasták a könyveket, s azok, akik „csak” a sorozatot követik. Kissé értetlenül állok azon megnyilvánulások előtt, hogy ha a könyvből bárki bármilyen idézetet oszt meg (spoilerezik?), ellenük a sorozatnéző rajongói oldalak szinte „boszorkányüldözést” folytatnak. Munkámmal szeretném megmutatni, hogy igenis érdemes egyszerre olvasni s a sorozatot is követni. Megpróbálok egy olyan összefoglaló cikksorozatot írni az V. évadról, ami rávilágít arra, miként tért el a Sárkányok táncától, melyek voltak azok a rendezői húzások, amik pozitívan, s melyek amik sajnos negatívan sültek el. Nyilván az olvasói tábornak is tudomásul kell venni, hogy nem lehet 10 részben megmutatni mindent, amit a szerző több ezer oldalon leírt. Három részben fogom megosztani gondolataimat olvasóimmal. Nem ígérem, hogy minden összeesküvés-elméletet, titkos szálat megosztok, már csak azért sem, mert Martin gondolatait talán csak Colombo tudná követni. Próbálok ügyelni arra, hogy azon szereplők, kik a könyvben már szerephez jutottak, de a filmvásznon még nem, viszont lehetséges, hogy a későbbiekben feltűnnek, ne szerepeljenek a cikkekben. S lássuk az összevetést, avagy a könyvolvasó tábor többsége miért volt inkább csalódott a sorozat végén? Most igyekszem kideríteni.
Aki tényleg semmit nem szeretne megtudni a sorozatban történteken kívül, azoknak üzenem, hogy szándékosan erős spoiler következik!
Sokszor elhangzott már az a mondás, miszerint Magyarországon nem él olyan ember, aki ne értene a focihoz, vagy legalábbis ne lenne valamilyen véleménye a sportágról. Ez napjainkban, mikor a „stadionépítések korát” éljük, még hatványozottabban is igaz. A közös szenvedély című francia filmet az MTVA naponta 25 alkalommal reklámozta (s teszi ezt még most is, hiszen a múlt héten jött ki a film dvd-n), de hallhattuk is a film reklámját, középpontban az általam címként felhasznált kulcsmondattal. Ilyen feltételek mellet akár még sikeres is lehetett volna a film, de nem lett az, nagyon nem!
Majd egy hónappal a mozis vetítés megkezdése után látogattam el Zalaegerszeg szebb napokat is látott Art mozijába. A viszonylag nagy eltelt idő végett már elég sok mindent hallottam a filmről. Mivel tudtam, hogy én is szeretnék megnyilvánulni a produkció láttán a filmkritikák olvasását szándékosan kerültem. De nagyjából tudtam, hogy mire számítsak, vagyis inkább, hogy mire ne. Itt nem lesznek euró (vagy éppen dollár, forint stb..) milliókból összeállított jelenetek, nem fogunk nagy és mélyreható monológokat hallani.
